jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Veszélyben vannak-e az uniós szankciók? A magyar külpolitikai álláspont egy lehetséges magyarázata az Oroszországgal szemben bevezetett korlátozó intézkedések tükrében

2016. március 06. 0:22
Szép Viktor
MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport

 -  A magyar kormány – bár ellenezte, mégis – megszavazta és fenntartotta az uniós szankciókat Oroszország ellen
 -  A magyar külpolitikai álláspontot elsősorban az EU külpolitikájának sajátos jellege magyarázza
 -  A közös fellépést Magyarország egyedül nem fogja megakadályozni.

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin két héttel ezelőtti találkozója kapcsán számos újság felvetette annak a lehetőségét, hogy a magyar miniszterelnök – az orosz elnök nyomására – megvétózza a Moszkvával szemben kivetett uniós korlátozó intézkedéseket. A napilapok emlékeztetnek arra, hogy a magyar kormány sosem volt lelkes a szankciókat illetően: pár hónappal az első büntetőintézkedések bevezetését követően a magyar kormányfő kijelentette, hogy „lábon lőttük magunkat”. A magyar miniszterelnök arra utalt, hogy szerinte Magyarország gazdasági érdekeivel ellentétes a szankciók alkalmazása. Felmerül a kérdés: vajon ténylegesen elképzelhető-e egy olyan forgatókönyv, hogy a magyar kormány gátat szab a közös európai fellépésnek? A kérdés azért is különösen fontos, hiszen a brüsszeli külpolitika döntően a tagállamok egységes akaratát követeli meg. Másképp szólva, ha a 28 tagállamból egy úgy dönt, hogy nem ért egyet a közös fellépéssel, akkor annak akár az egész közösség kárát láthatja.

A fenti kérdésre a rövid válasz: nem; a magyar kormány egyedül nem fogja megakadályozni az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat. Ennek hátterében ugyanaz az ok áll, amiért – bár ellenezte, mégis – megszavazta azokat. Koránt sem mindegy azonban, hogy mivel magyarázzuk ezt a politikai jelenséget. A legtöbb cikk (implicit vagy explicit) amellett érvel, hogy a kormány uniós álláspontjának megértéséhez a bilaterális kapcsolatokat kell figyelembe venni. Ennek értelmében tehát a „keleti nyitás” áll a középpontban, amely valamilyen minőségileg új kapcsolatokat feltételez a kelet-európai és ázsiai államokkal. A probléma azonban ezzel az érveléssel, hogy ezek alapján éppen vétóznia kéne a magyar kormánynak. Ez a bejegyzés azonban amellett érvel, hogy az Oroszországgal szemben bevezetett multilaterális szankciókat (tehát a magyar kormány álláspontját is) alapvetően az EU sajátosságai, azon belül pedig elsősorban külpolitikájának jellegzetességei felől lehet megérteni.

Az EU külpolitikájának sajátos vonásai előtt érdemes röviden kitérni az uniós döntéshozatal politikai-hatalmi vonatkozásaira. A leginkább elfogadott és a közbeszédben gyakran megjelenő gondolkodási séma a világpolitikáról és az EU-ról a következő: a meghatározó és erős (EU-s) államok „lenyomják” akaratukat a közepes és kisebb államok torkán – akár egyetértenek egy döntéssel, akár nem. A jelenlegi szankciókat illetően világpolitikai szinten az USA diplomáciai erőfeszítéseit emelik ki, EU-s szinten pedig Németország és Franciaország szerepét hangsúlyozzák. Nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni e szereplők nyomásgyakorló erejét, azonban azt is látni kell, hogy az EU sokkal többről szól, mint a nyers erő kifejezése. A politikaalkotás legfontosabb alapelve Brüsszelben a konszenzusra törekvés. Elkerülve a homályos fogalmakat és az idealista megfogalmazásokat, a konszenzus fogalma mellett, illetve helyett elsősorban az uniós együttműködés intenzitását érdemes előtérbe helyezni.

Nem nehéz belátni, hogy az EU egy példanélküli nemzetközi szervezet számos szempontból: sajátos intézményrendszerét és döntéshozatali eljárásait szokták elsősorban hangsúlyozni, de legalább ennyire egyedi a tagállamok közötti együttműködés intenzitása is. Az EU nem egy hagyományos nemzetközi rezsim, ahol az érintett államok ad-hoc módon döntésre juthatnak néhány határon átívelő nemzetközi problémára. Ehelyett a tagállamok folyamatos eszmecserére „kényszerülnek”. Nem csupán arról van szó tehát, hogy a tagállamok néhány ügyben alkalomadtán megoldást keresnek, hanem több évtizedes múltra visszatekintő, szerződésekben lefektetett célokért küzdenek közösen. Kétségtelen, hogy a kooperáció eleinte és elsősorban a gazdasági ügyeket érintette, azonban a külpolitika is – fokozatosan ugyan, de folyamatosan – részévé vált az EU-nak.

Az intenzív együttműködés nem következménynélküli. Külpolitikai ügyekben már az 1970-es évektől megfigyelhető volt egyfajta együttélés a tagállamok között, amely nemcsak a döntéshozókat, hanem a velük dolgozó és az őket képviselő hivatalnokokat is érintette. Ezek a szakértők – nemzeti érdekek hangoztatása mellett – elkezdték ugyanazt a(z európai) nyelvet beszélni. A tagállami szempontok nem tűntek el, de valamelyest „elpárologtak”, és mellette – a számtalan egyeztetés és az intenzív közös munka miatt – megjelent egy (közös) európai külpolitika is. A különböző tagállamokból érkező hivatalnokok és szakértők egyszer s mind európaiak is lettek. Külön érdekesség, hogy François Seydoux, korábbi francia diplomata, arról beszélt a franciák és a németek között megszületett Elysée Szerződés kapcsán – amely egyébként az 1960-as évek elején megbukott közös külpolitikai együttműködés, a Fouchet terv egyfajta továbbélése –, hogy a két állam külügyminisztereinek rendszeres találkozója egyfajta együttélést eredményezett. Még az „euroszkeptikus” Nagy-Britannia egykori külügyminisztere, Douglas Hurd is úgy nyilatkozott a közös európai külpolitikáról, hogy az alapvetően változtatta meg a kontinens diplomáciai szokásait.

A fentiek fényében kell értékelni a magyar külpolitikai álláspontot is. Az EU – és ezalatt a tagállamokat is értem – nyilvánvaló okok miatt elítéli Oroszország ukrajnai beavatkozását. Ebben az értelemben sejthető volt, hogy Brüsszelben nemcsak egy elítélő nyilatkozat lebegtetését tervezik, hanem a „soft power” legkeményebb eszközéhez, a szankciókhoz nyúlnak. Az elfogadott (európai) normák alapján az EU-nak egységesen kellett fellépnie, egy hangon kellett megszólalnia. Orbán Viktor úgy fogalmazott két héttel ezelőtti sajtótájékoztatón a szankciók kapcsán, hogy „Magyarország lojális tagja az Európai Uniónak”, még akkor is, ha nem ért egyet azok alkalmazásával. A Brüsszelben elfogadott normák alapján pedig Magyarország megszavazta és fent is tartotta az uniós szankciókat. Következésképp a magyar kormány egyedül – még ha jogilag lehetősége is van – nem fogja megakadályozni a közös fellépést. Ez nem jelenti azt, hogy a szankciók nem kerülhetnek feloldásra, de erre csak abban az eseten kerülhet sor, ha a tagállamok többsége egyetért a korlátozó intézkedések kivezetésében.

_____________________________________________________________

Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala

 Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip diszkrimináció európai központi bank fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság belső piac alkotmánybíróság európai parlament előzetes döntéshozatali eljárás gazdasági és monetáris unió demokrácia kúria állami támogatás jogegységi határozat versenyjog uniós értékek eu alapjogi charta szociális jog irányelvek átültetése euró kásler-ítélet eusz 7. cikke arányosság elve választás nemzeti érdek oroszország közös kereskedelempolitika european convention of human rights brexit fizetésképtelenségi rendelet nemzeti bíróságok ultra vires aktus német alkotmánybíróság kötelezettségszegési eljárás európai parlamenti választások európai bizottság elnöke adatvédelem wto bankunió magyarország energiapolitika devizakölcsön fogyatékosok jogai btk alkotmányjog fővárosi közgyűlés közös kül- és biztonságpolitika strasbourgi bíróság szankció ukrán válság migráció szolidaritás egységes piac russia ukraine crisis compliance fundamental rights eu sanctions bevándorlás európai integráció környezetvédelem fenntartható fejlődés menekültkérdés ceta polgári kezdeményezés trump nafta tpp ecthr prison conditions surrogacy human trafficking human rights közigazgatás panpsychism personhood syngamy environment civil törvény irányelvek legitimáció kikényszerítés szociális deficit letelepedés szabadsága kiskereskedelmi különadó központi bankok európai rendszere hatáskör-átruházás elsőbbség elve adatmegőrzési irányelv közerkölcs európai unió alapjogi ügynoksége magyar helsinki bizottság vesztegetés hálapénz vallásszabadság első alkotmánykiegészítés obamacare születésszabályozás hobby lobby büntetőjog jogos védelem áldozatvédelem külkapcsolatok hatáskörmegosztás tényleges életfogytiglan új btk. szabadságvesztés lojális együttműködés végrehajtás gazdasági szankciók állampolgárság nemzetközi magánjog családi jog öröklési jog uniós polgárság alapjogi charta személyek szabad mozgása európai jog európai emberi jogi egyezmény uniós jog sérthetetlensége uniós jog autonómiája infrastruktúrához való hozzáférés versenyképesség adózás gmo-szabályozás gmo-mentesség european neighbourhood policy ukraine uk report európai szomszédságpolitika brit jelentés excessive deficit exclusionarism protectionism national courts consumer protection single market retaliation hungary european court of justice autonomy of eu legal order inviolability of eu legal order european values article 7 teu rule of law democracy reklámadó verseny szabadsága halálbüntetés schuman-nyilatkozat alapító atyák juncker bizottság energiahatékonysági irányelv energiaunió eurasian economic union dcfta european central bank german constitutional court omt görögország pénzügyi válság államcsőd likviditás menekült fal dublin iii 1951-es genfi egyezmény strasbourgi esetjog európai bíróság elnöke lenaerts hatékony jogvédelem franciaország németország értékközösség érdekközösség ügynökprobléma közbeszerzés környezetvédelmi politika áruk szabad áramlása egészségvédelem ártatlanság vélelme törökország történelmi konfliktusok uniós válságkezelés európai tanács válság szíria lengyel alkotmánybíróság jogállamiság normakontroll eljárási alkotmányosság beruházásvédelem szabályozáshoz való jog jog és irodalom erdély konferencia law in literature law as literature lengyel alkotmánybíróság lengyelország jogállamiság-védelmi mechanizmus eu klímapolitika kvótakereskedelem kiotói jegyzőkönyv adójog európai politikai pártok; pártfinanszírozás európai politikai közösség politikai pártok kohéziós politika régió székelyföld mulhaupt ingatlanadó-követelés nyilvános meghallgatás kommunikáció datafication internet platformtársadalom adókövetelés fizetésképtelenségi eljárás sokszínű európa kisebbségek sokféleség fizetésképtelenség; jogharmonizáció; csődjog; többségi demokrácia; olaszország népszavazás common commercial policy egyenlő bánásmód emberi méltóság ebh szülő nők helyzete peschka jogelmélet parlament véleménynyilvánítás szabadsága média országgyűlés sajtószabadság muršić european court of human rights dajkaterhesség egyesült királyság közigazgatási perrendtartás általános közigazgatási rendtartás egyesülési jog velencei bizottság civil felsőoktatás lex ceu közjogtudomány zaklatás szegregáció

Archívum