jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Veszélyben vannak-e az uniós szankciók? A magyar külpolitikai álláspont egy lehetséges magyarázata az Oroszországgal szemben bevezetett korlátozó intézkedések tükrében

2016. március 06. 0:22
Szép Viktor
MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport

 -  A magyar kormány – bár ellenezte, mégis – megszavazta és fenntartotta az uniós szankciókat Oroszország ellen
 -  A magyar külpolitikai álláspontot elsősorban az EU külpolitikájának sajátos jellege magyarázza
 -  A közös fellépést Magyarország egyedül nem fogja megakadályozni.

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin két héttel ezelőtti találkozója kapcsán számos újság felvetette annak a lehetőségét, hogy a magyar miniszterelnök – az orosz elnök nyomására – megvétózza a Moszkvával szemben kivetett uniós korlátozó intézkedéseket. A napilapok emlékeztetnek arra, hogy a magyar kormány sosem volt lelkes a szankciókat illetően: pár hónappal az első büntetőintézkedések bevezetését követően a magyar kormányfő kijelentette, hogy „lábon lőttük magunkat”. A magyar miniszterelnök arra utalt, hogy szerinte Magyarország gazdasági érdekeivel ellentétes a szankciók alkalmazása. Felmerül a kérdés: vajon ténylegesen elképzelhető-e egy olyan forgatókönyv, hogy a magyar kormány gátat szab a közös európai fellépésnek? A kérdés azért is különösen fontos, hiszen a brüsszeli külpolitika döntően a tagállamok egységes akaratát követeli meg. Másképp szólva, ha a 28 tagállamból egy úgy dönt, hogy nem ért egyet a közös fellépéssel, akkor annak akár az egész közösség kárát láthatja.

A fenti kérdésre a rövid válasz: nem; a magyar kormány egyedül nem fogja megakadályozni az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat. Ennek hátterében ugyanaz az ok áll, amiért – bár ellenezte, mégis – megszavazta azokat. Koránt sem mindegy azonban, hogy mivel magyarázzuk ezt a politikai jelenséget. A legtöbb cikk (implicit vagy explicit) amellett érvel, hogy a kormány uniós álláspontjának megértéséhez a bilaterális kapcsolatokat kell figyelembe venni. Ennek értelmében tehát a „keleti nyitás” áll a középpontban, amely valamilyen minőségileg új kapcsolatokat feltételez a kelet-európai és ázsiai államokkal. A probléma azonban ezzel az érveléssel, hogy ezek alapján éppen vétóznia kéne a magyar kormánynak. Ez a bejegyzés azonban amellett érvel, hogy az Oroszországgal szemben bevezetett multilaterális szankciókat (tehát a magyar kormány álláspontját is) alapvetően az EU sajátosságai, azon belül pedig elsősorban külpolitikájának jellegzetességei felől lehet megérteni.

Az EU külpolitikájának sajátos vonásai előtt érdemes röviden kitérni az uniós döntéshozatal politikai-hatalmi vonatkozásaira. A leginkább elfogadott és a közbeszédben gyakran megjelenő gondolkodási séma a világpolitikáról és az EU-ról a következő: a meghatározó és erős (EU-s) államok „lenyomják” akaratukat a közepes és kisebb államok torkán – akár egyetértenek egy döntéssel, akár nem. A jelenlegi szankciókat illetően világpolitikai szinten az USA diplomáciai erőfeszítéseit emelik ki, EU-s szinten pedig Németország és Franciaország szerepét hangsúlyozzák. Nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni e szereplők nyomásgyakorló erejét, azonban azt is látni kell, hogy az EU sokkal többről szól, mint a nyers erő kifejezése. A politikaalkotás legfontosabb alapelve Brüsszelben a konszenzusra törekvés. Elkerülve a homályos fogalmakat és az idealista megfogalmazásokat, a konszenzus fogalma mellett, illetve helyett elsősorban az uniós együttműködés intenzitását érdemes előtérbe helyezni.

Nem nehéz belátni, hogy az EU egy példanélküli nemzetközi szervezet számos szempontból: sajátos intézményrendszerét és döntéshozatali eljárásait szokták elsősorban hangsúlyozni, de legalább ennyire egyedi a tagállamok közötti együttműködés intenzitása is. Az EU nem egy hagyományos nemzetközi rezsim, ahol az érintett államok ad-hoc módon döntésre juthatnak néhány határon átívelő nemzetközi problémára. Ehelyett a tagállamok folyamatos eszmecserére „kényszerülnek”. Nem csupán arról van szó tehát, hogy a tagállamok néhány ügyben alkalomadtán megoldást keresnek, hanem több évtizedes múltra visszatekintő, szerződésekben lefektetett célokért küzdenek közösen. Kétségtelen, hogy a kooperáció eleinte és elsősorban a gazdasági ügyeket érintette, azonban a külpolitika is – fokozatosan ugyan, de folyamatosan – részévé vált az EU-nak.

Az intenzív együttműködés nem következménynélküli. Külpolitikai ügyekben már az 1970-es évektől megfigyelhető volt egyfajta együttélés a tagállamok között, amely nemcsak a döntéshozókat, hanem a velük dolgozó és az őket képviselő hivatalnokokat is érintette. Ezek a szakértők – nemzeti érdekek hangoztatása mellett – elkezdték ugyanazt a(z európai) nyelvet beszélni. A tagállami szempontok nem tűntek el, de valamelyest „elpárologtak”, és mellette – a számtalan egyeztetés és az intenzív közös munka miatt – megjelent egy (közös) európai külpolitika is. A különböző tagállamokból érkező hivatalnokok és szakértők egyszer s mind európaiak is lettek. Külön érdekesség, hogy François Seydoux, korábbi francia diplomata, arról beszélt a franciák és a németek között megszületett Elysée Szerződés kapcsán – amely egyébként az 1960-as évek elején megbukott közös külpolitikai együttműködés, a Fouchet terv egyfajta továbbélése –, hogy a két állam külügyminisztereinek rendszeres találkozója egyfajta együttélést eredményezett. Még az „euroszkeptikus” Nagy-Britannia egykori külügyminisztere, Douglas Hurd is úgy nyilatkozott a közös európai külpolitikáról, hogy az alapvetően változtatta meg a kontinens diplomáciai szokásait.

A fentiek fényében kell értékelni a magyar külpolitikai álláspontot is. Az EU – és ezalatt a tagállamokat is értem – nyilvánvaló okok miatt elítéli Oroszország ukrajnai beavatkozását. Ebben az értelemben sejthető volt, hogy Brüsszelben nemcsak egy elítélő nyilatkozat lebegtetését tervezik, hanem a „soft power” legkeményebb eszközéhez, a szankciókhoz nyúlnak. Az elfogadott (európai) normák alapján az EU-nak egységesen kellett fellépnie, egy hangon kellett megszólalnia. Orbán Viktor úgy fogalmazott két héttel ezelőtti sajtótájékoztatón a szankciók kapcsán, hogy „Magyarország lojális tagja az Európai Uniónak”, még akkor is, ha nem ért egyet azok alkalmazásával. A Brüsszelben elfogadott normák alapján pedig Magyarország megszavazta és fent is tartotta az uniós szankciókat. Következésképp a magyar kormány egyedül – még ha jogilag lehetősége is van – nem fogja megakadályozni a közös fellépést. Ez nem jelenti azt, hogy a szankciók nem kerülhetnek feloldásra, de erre csak abban az eseten kerülhet sor, ha a tagállamok többsége egyetért a korlátozó intézkedések kivezetésében.

_____________________________________________________________

Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala

 Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás oroszország eusz 7. cikke human trafficking egységes piac európai bizottság elnöke human rights környezetvédelem adatvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás btk közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság trump nafta közigazgatás wto tpp migráció nemzeti bíróságok russia menekültkérdés fundamental rights strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió personhood polgári kezdeményezés magyarország szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás environment eu sanctions energiapolitika ecthr európai integráció civil törvény compliance devizakölcsön alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés surrogacy európai parlamenti választások fogyatékosok jogai magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó