jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A média helye a parlamentben (van)

2017. február 24. 0:26
Szilágyi Emese
MTA TK Jogtudományi Intézet

A közelmúltban az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egy macedón eset kapcsán foglalt állást az parlamenti működés sajtónyilvánosságáról. A bejegyzésben tárgyalt döntés legfontosabb megállapítása, hogy a média jogosult a parlamenti ülésteremben zajló események közvetlen, első kézből történő megfigyelésére és annak a társadalmi nyilvánosság felé való tudósítására. A sajtó demokratikus társadalmakban betöltött szerepének megvalósítása érdekében ugyanis az újságírók számára lehetőséget kell biztosítani a történések kontextusban való megtapasztalására és rekonstruálására. Az eset Magyarországon is fontos tanulságokkal szolgálhat, hiszen a házelnök fegyelmi és rendészeti jogkörének 2010 utáni kiterjesztése – és ennek következtésben a parlamenti többséggel szemben kritikus sajtómunkatársak „kitiltásának” bevetté vált gyakorlata – a parlamenti működés nyilvánosságának ellenében hat.

A Selmani és Mások kontra Macedón Köztársaság ügy alapjául szolgáló esetben a 2013-as költségvetési törvény tárgyalása során rendbontásra került sor a parlamenti ülésteremben: ellenzéki képviselők vették körül a házelnök asztalát és azon dörömbölni kezdtek. Válaszreakcióként a parlamenti biztonsági őrség tagjai léptek az ülésterembe, akik biztonságos helyre kísérték a házelnököt, illetve megkezdték az ellenzéki képviselők eltávolítását. Mindeközben az őrség más tagjai megjelentek az újságíróknak helyt adó galériában, és hozzákezdtek annak kiürítéséhez is. Tekintettel az ülésteremben zajló turbulens folyamatokra, a média munkatársai megtagadták az ülésterem elhagyását, hivatkozva arra, hogy a nyilvánosságnak joga van az eseményekről való folyamatos tájékoztatáshoz.

Később az újságírók egyesülete levélben kért és kapott felvilágosítást az eseményekről a belügyminisztérium illetékes osztályától. A minisztérium álláspontja szerint tekintettel az országgyűlés épületén kívül zajló folyamatos demonstrációkra, a helyzet eszkalálódásának elkerülése érdekében a parlament biztonsági személyzete a parlament elnökének felhívására avatkozott be, és az újságírókat felszólította az ülésterem galériájának elhagyására. A sajtónak lehetősége volt az eseményeket a sajtószobából tovább követni egy élő televíziós kapcsolaton keresztül. A helyi ombudsman ugyan megállapította, hogy az újságírókat nem lehetett volna feladataik ellátásában akadályozni, a közvélemény objektív tájékoztatásának biztosítása érdekében ugyanis számukra az információkhoz szabad hozzáférést biztosítani kell; azonban eszközei ezzel kimerültek.

A levélváltást követően az újságírók a macedón Alkotmánybírósághoz fordultak. Érvelésük szerint mivel az ülésteremhez közvetlenül kapcsolódó, de a fölött elhelyezkedő galériában tartózkodtak, így nem volt közvetlen kapcsolatuk az ülésteremben kialakult eseményekkel, annak lefolyását jelenlétük érdemben nem befolyásolta. Mivel ténykérdésekben alakult ki vita köztük és a kormány képviselői között, ezért kérték, hogy a testület ügyükben nyilvános meghallgatást tartson.

Azonban a bírák zárt meghallgatást követően többségi döntéssel elutasították a   sajtó munkatársainak beadványát. A testület ugyan elismerte a közvélemény parlamenti vita iránti, a szokásosnál is élénkebb érdeklődésének fontosságát, azonban elegendőnek találta azt az újságírók számára biztosított lehetőséget, hogy az eseményeket egy úgynevezett sajtószobából élő televíziós követésen keresztül követhették. Mindeközben a parlament épülete előtt két különböző csoport szervezett tüntetéseket, amelynek során két ember is megsérült – tette hozzá a testület. Az alkotmánybírák arra is rámutattak, hogy az ülésteremben zajló események során különféle berendezési tárgyakat dobtak képviselők a galéria felé, ezért alátámasztottnak találták az érvet, amely szerint az újságírók életének és testi épségének védelme érdekében vált szükségessé eltávolításuk. Álláspontjuk szerint az intézkedéssel nem kívánták megakadályozni a riportereket az eseményekről való tudósításban.

A panaszosok azonban az EJEB-hez fordultak. Sérelmezték egyrészt az Alkotmánybíróság nyilvános meghallgatásának elmaradását, amelynek szükségességét az eset iránti széles társadalmi érdeklődés és a közvélemény tájékoztatásának követelménye támasztotta alá. Másrészt fenntartották a véleményszabadságuk sérelmére vonatkozó korábban is előadott érveket. Összefoglalva tehát a panaszos újságírók egyrészt a Konvenció a 6. cikkében garantált tisztességes eljáráshoz való joguk, másrészt a 10. cikkben biztosított véleménynyilvánítási szabadságuk sérelmét állították.

Az EJEB döntésében a 6. cikk sérelmét vizsgálva abból indult ki, hogy a szóbeli meghallgatáshoz való jog magában foglalja a nyilvános eljáráshoz való jogot is. A testület rámutatott, hogy az Alkotmánybíróság döntése olyan tényeken nyugodott, amelyeket a panaszosok az eljárás során vitattak. Megállapították továbbá a strasbourgi bírák azt is, hogy a méltányos eljárást jobban szolgálta volna, ha a panaszosok számára biztosított annak lehetősége, hogy személyes élményeikről beszámoljanak. A testület végül kimondta a 6. cikk sérelmét.

A véleményszabadság érvényesülését vizsgálva úgy találták, hogy a biztonsági erők intézkedése a közbiztonság megőrzésének és a rendbontás megelőzésének célját szolgálta, amely legitim. Azonban a testület rámutatott arra is, hogy a média jelentősége a demokratikus társadalmakban alapvető: bár működésének szabadsága nem korlátozhatatlan, azonban a média kötelessége az információ terjesztése minden közérdeklődésre számot tartó ügyben. Mi több, nem pusztán a sajtót terheli az információ terjesztésének kötelezettsége, hanem ezzel párhuzamosan a közvélemény is jogosult az információkhoz való hozzájutásra.

A konkrét esetre vonatkozóan a bírák kiemelték, hogy az újságírók erőszakos eltávolítására a 2013-as költségvetési törvény megtárgyalásának feszült atmoszférájában került sor. Felidézték azt is, hogy a parlamenti vita a társadalom széles körének érdeklődése közepette zajlott, jelentős médiafigyelemtől övezte. Mindezzel párhuzamosan állampolgárok két, csoportja tüntetett a parlament épülete előtt. Az EJEB bírái hangsúlyozták: a parlamentek jogosultak a rend fenntartásának érdekében reagálni azokban az esetekben, amikor a képviselők rendbontó magatartást tanúsítanak, megzavarva ezzel a jogalkotás működését. Ezt az indokolja, hogy a parlamentek üzemszerű működése alapvetően a politikai és jogalkotási eljárást szolgálja, illetve a törvényhozás minden tagjának arra vonatkozó jogos érdekét, hogy egyenlő feltételek mellett vehessen részt a parlamenti eljárásokban; így tehát összességében a társadalom egészének érdekeit.

Azonban a média jelenléte garantálja, hogy a feszült politikai atmoszférában eljáró hatóságok a tevékenységüket érintő ügyekben szükség esetén felelősségre vonhatók legyenek. Különösen hangsúlyos ez olyankor, amikor nagyobb tömegdemonstrációk biztosításár kerül sor, ideértve a protestálók tevékenységét korlátozó, vagy a feloszlatásukra, továbbá a közrend biztosításának érdekében tett intézkedéseket. Ezért minden olyan kísérletet, amelynek célja az újságírók eltávolítása a demonstrációk helyszínéről, a lehető legszigorúbb mércék alapján kell megítélni.

A parlament épülete előtt zajló demonstrációt illetően a testület rámutatott: arra vonatkozóan semmilyen információ nem áll rendelkezésre, hogy az utcai megmozdulások miképpen veszélyeztethették volna a parlamentben tartózkodó újságírókat. Az intézkedések során mindössze az ülésterem galériájáról távolították el az sajtó munkatársait, nem pedig a parlament épületéből. Különös fontosságot tulajdonítottak annak is, hogy az ülésteremben zajló rendbontás során az újságírók passzív, megfigyelő magatartást tanúsítottak, amellyel nem járultak hozzá az események kibontakozásához. A bírák nem találtak azt alátámasztó bizonyítékot sem, hogy a képviselők által az ülésteremben tanúsított rendbontó magatartás az újságírók életét vagy testi épségét veszélyeztette volna. Nem volt utólag igazolható a rendbontás erőszakos jellege sem.

Az EJEB konklúziója szerint a sajtó munkatársainak a galériáról való eltávolítása megakadályozta őket abban, hogy első kézből, közvetlenül szerezzenek információt az ülésteremben zajló eseményekről. Tehát korlátozta az lezajló eseménysor és az annak kezelése érdekében tett hatósági intézkedéseknek a kontextus teljességében történő megismerhetőségét. A testület kimondta az Egyezmény 10. cikkének sérelmét.

 

 

Ha össze akarjuk vetni a tárgyalt jogesetet a hazai helyzettel, fontos hangsúlyozni, hogy nálunk még csak nem is különösen feszült politikai légkörben kerül sor az újságírók tevékenységének korlátozására, hanem a politikai működés „rendes üzemében.” Az országgyűlési törvényben kapott felhatalmazás alapján az országgyűlés elnöke rendeletben határozza meg az épületben való tartózkodás rendjét. Ez a rendelet azonban aránytalanul elnehezíti a sajtó munkatársai számára a parlamentben zajló eseményekről való tudósítást, illetve a közszereplő politikusokhoz való hozzáférést. Mindemellett a szabályozás olyan tetszőlegesen tágan értelmezhető gumiszabályokat is tartalmaz, mint hogy tilos „az Országház méltóságához nem illő öltözék viselése”, továbbá a „hangoskodás, demonstráció tartása, vagy az Országgyűlés rendjét zavaró más tevékenység.”

E szabályok alapján a házelnök több ízben „kitiltotta” a kormánnyal szemben kritikus sajtóorgánumok munkatársait a parlamentből. A macedón döntés fényében azonban egyértelműen kijelenthető, hogy ez az elmúlt években idehaza bevetté vált „kitiltási gyakorlat” nem felel meg a közös európai minimumsztenderdeknek.

___________________________________________________________

 Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás demokrácia uniós értékek jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta arányosság elve brexit szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás eusz 7. cikke oroszország európai bizottság elnöke human trafficking egységes piac adatvédelem human rights környezetvédelem bevándorlás fenntartható fejlődés ultra vires aktus btk közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság trump wto nafta közigazgatás tpp migráció nemzeti bíróságok russia fundamental rights menekültkérdés bankunió strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis polgári kezdeményezés magyarország personhood szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás eu sanctions energiapolitika environment devizakölcsön ecthr európai integráció civil törvény compliance alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés európai parlamenti választások fogyatékosok jogai surrogacy national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem