jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Koordinált jelöltállítás és választási rendszer

2018. március 19. 22:54
Mécs János
doktorandusz, ELTE ÁJK

A közelgő áprilisi választásokkal kapcsolatban a közéletet talán leginkább foglalkoztató kérdés, hogy lesz-e „összefogás”, vagyis, hogy az ellenzéki politikai erők együttműködnek-e. A kérdés a politikai szempontok mellett jogi vetülettel is rendelkezik, mivel a jogi keretrendszer határozza meg, hogy a felek milyen feltételekkel és adott esetben milyen anyagi és egyéb költségek árán működhetnek együtt. Jelen bejegyzésben azt vizsgálom, hogy a korábbi kétfordulós rendszerhez viszonyítva a választási rendszer egyes elemei miként befolyásolják a szereplők visszaléptetéssel történő koordinációjának esélyeit.

Az együttműködést alapvetően befolyásolja a választási rendszer egyfordulós jellege. A korábbi, a rendszerváltástól egészen a 2010-es választásokig alkalmazott országgyűlési választási rendszerben az egyéni ágon a képviselőket kétfordulós, abszolút többségi szavazáson választották meg. A második fordulóra két esetben kerülhetett sor; ha az első fordulóban nem szavazott a kerületi választópolgárok több mint fele (érvényességi küszöb), vagy, ha egyik jelölt sem szerezte meg a szavazatok abszolút többségét (eredményességi küszöb). A visszaléptetések szempontjából ez utóbbi eset az érdekes, amelyben azok a jelöltek jutottak tovább, akik az első fordulóban legalább tizenöt százalékát megszerezték az érvényes szavazatoknak, de legalább a három legtöbb szavazatot szerző jelölt. A töredékszavazatokat az első fordulós eredmény után számították, vagyis a visszaléptetés nem eredményezett csökkenést a töredékszavazatok számában. A második fordulóra az esetek többségében eredménytelenség miatt került sor; 1998-ban még 31 érvénytelen és 144 eredménytelen első forduló volt, azonban ezt követően 2002, 2006 és 2010-ben már csak eredménytelenség miatt kellett ismételni.

Habár már az 1990-es, valamint ’94-es választásokon is voltak visszaléptetések, először az 1998-as választásokon jutott döntő szerephez, ezt követően pedig bevett gyakorlattá vált a kétpólusúvá vált politikai térben. A választási rendszert lehetőségeit felfedező politikai erők arra jöttek rá, hogy visszaléptetési stratégiával kihasználhatják a szavazóik másodlagos preferenciáit, ezáltal pedig összeadhatják erejüket. A kétfordulós rendszer tehát tulajdonképpen egy preferenciális szavazási módnak tekinthető, ahol a választópolgárok nem csak az elsődleges, de másodlagos, adott esetben kormányváltó preferenciájukat fejezhetik ki. A visszaléptetések lehettek passzívak, mint 1998-ban, mikor a visszaléptető fél nem buzdítja a szavazótáborát megfelelő tartalmú szavazásra, illetve aktívak, mint például 2002-ben és 2006-ban, mikor egy bejelentett alku keretében kerül sor a koordinálásra. Az összefogásnak van egy másik módja is, ez pedig a közös lista állítása. Ebben a tekintetben a jelenlegi rendszer nem hozott nehezítést; a korábbi szabályozással egyezően, két párt összefogása esetén tíz, három vagy ennél több párt összefogása esetén tizenöt százalékos küszöbbel kell számolni.

A jelenlegi rendszer egyfordulós, azaz az egyéni kerületben az szerzi meg a mandátumot, aki a szavazatok relatív többségét megszerzi. Ez sok szempontból nehezíti a koordinációt. Egyrészt a visszalépő fél, szemben a korábbi rendszerrel, elveszti a töredékszavazatokat, amelyeket a mandátumot nem szerző jelöltjei után kapna. Ezt a párt győztes jelöltjei után kapott győztes-töredékszavazatok is csak kis mértékben tudják ellensúlyozni. Figyelembe kell viszont venni, hogy a koordináció a másik oldalról viszont jelentősen csökkenti az ellenfél győztes-töredékszavazatainak számát. Ez utóbbi az egyéni kerületekben az első és a második helyezett közötti szavazatmennyiség (egyel csökkentett) mértéke. Ha egy koordináció révén országosan csökken az első és a második közötti különbség, akkor a győztes töredékszavazatai is jelentősen csökkenhetnek. Emellett a kiesett töredékszavazatot kompenzálhatja a párt jelöltjei által elért többlet vesztes töredékszavazat, amelyet a jelöltek a többi párt jelöltjeinek visszalépése miatt kapnak.

Vagyis az elvesztett töredékszavazatok hátránya nem egyértelmű, komoly modellszámítást igényelne, hogy egy többszereplős koordinációban mennyi a várhatóan kieső töredékszavazat-szám a szövetségbe belépő, valamint az ellenfél oldalán. Ha például három, országosan 10 százalékos támogatottsággal rendelkező erő felosztja az egyéni kerületeket és visszalépnek egymás javára, akkor – amennyiben az átszavazási hajlandóság teljes – nem vesztenek töredékszavazatot, hiszen bár csak a kerületek harmadában indítanak jelöltet, de ott háromszor annyi szavazatot kapnak a másik két párt átszavazó választópolgárai miatt. Ha ehhez hozzászámoljuk, hogy egyúttal csökkentették is a győztes párt töredékszavazatait, akkor töredékszavazat szintjén előnyösebbnek bizonyul az együttműködés.

A visszalépésnek emellett komoly pénzügyi ára is van, amely a kampányfinanszírozás szabályozásából következik. A kampányra juttatott állami támogatás két részből tevődik össze. Az egyik elem a jelöltenként járó egymillió forint, vagyis legfeljebb 106 millió forint. A támogatás jelentősebb eleme a sávosan emelkedő, a jelöltek számától függő összeg. Ennek számolása során egy 995 millió forintos alapot képzünk. Ha 106 jelöltje van egy pártnak, akkor ennek az alapnak a 60 százalékát, ha 80-105 jelöltje, akkor 45 százalékát, ha 54-79 jelöltje, akkor 30 százalékát, ha pedig 27-53 jelöltje, akkor 15 százalékát kapja meg. Ez pedig azt jelenti, hogy egy 106 jelöltet állító pártnak akár csak egy helyen is visszalépni közel 150 millió forintos kiesést jelent a kampányköltségvetésben, ugyanis a visszalépés (vagyis jogilag a jelölt lemondása) esetén a megmaradt jelöltek szerinti támogatást kell számolni, az e fölött lévő összeget vissza kell fizetni. Ha három párt osztja fel a 106 kerületet, (35-35-36 elosztásban), akkor ez pártonként közel 450 millió forintos kiesést jelent a központi elemből, és további 71-70 millió forintot az egyéni elemből.

A kampánytámogatás visszaesése mellett a pénzügyi ár a párttámogatás mértékében is megmutatkozhat. A pártok költségvetési támogatásban részesülnek. Ez két részből tevődik össze, a pártok részére juttatott és a pártalapítványok részére juttatott összegből. Az egy százalékot megugró pártok az össztámogatás 25 százalékát egyenlő mértékben kapják meg, ugyanakkor a maradék 75 százalék a pártokra és jelöltjeikre leadott szavazatok arányában oszlik meg. Emellett a pártalapítványoknak juttatott összeget teljes mértékben a leadott szavazatok alapján állapítják meg. Vagyis, ha a jelöltek visszaléptetésével csökken a pártra leadott szavazatok száma, akkor csökkennek ezek az összegek is. Azonban, ahogy azt fent is láttuk, ennek a mértéke nem egyértelmű.

A visszalépés emellett kihatással van az országos lista meglétére is. A korábbi szabályozás alapján az egyéni jelöltek kiesése nem érintette a listaállítás jogát, vagyis az országos listák felállását követően nem korlátozta a visszalépéseket a listaállítás szempontja. A jelenlegi rendszerben a listaállításhoz a pártoknak 27 egyéni választókerületben, kilenc megyében és Budapesten kell jelöltet állítaniuk. Az új Ve. 254. § (2) bekezdése alapján „a Nemzeti Választási Bizottság törli a nyilvántartásból a pártlistát, ha a jelölő szervezet jogerősen nyilvántartásba vett, valamint a bejelentett, de még jogerősen el nem bírált egyéni választókerületi jelöltjeinek száma együttesen nem éri el a törvényben foglalt minimumot.” Az  NVB 1/2018. számú iránymutatása alapján a kérdéses szakaszt úgy értelmezi, hogy ha a párt jelöltjeinek száma 27 alá csökken, akkor törölni kell a listát. Ez azt jelenti, hogy négy párt már nem tudja felosztani a 106 egyéni kerületet úgy, hogy egyikben se „fedjék egymást” ugyanis egy 26-26-26-27 megoszlással három párt a küszöb alá kerül. Így négy párt esetén minimum három kerületben fedniük kell egymást, vagyis ezekben a kerületekben a szövetség több tagja is indít majd jelöltet. A helyzetet az iránymutatás – egyéb problémás aspektusai mellett – azon része is tovább nehezíti, amely alapján, a törvény grammatikai értelmezésével ellentétesen nem csak a huszonhetes kerületszám alá csökkenést jelöli meg olyan okként, amely a lista törlését eredményezheti, de a területi megoszlás kritériumának nem teljesülését is. Vagyis, az NVB álláspontja szerint, ha egy párt nem teljesíti a kilenc megye plusz Budapest kritériumot, akkor törölni kell.

A Ve. fent idézett szakaszának értelmezése koránt sem egyértelmű. Habár az országgyűlési választásokat érintően valóban kikerült az a szakasz, amely alapján „nem érinti a listaállítás jogát az, ha az egyéni választókerületi jelölt kiesett” [régi Ve. 94. § (2) bekezdés], azonban nem egyértelmű, hogy e jogszabályhely elhagyásával mi volt a jogalkotó célja. Ugyanis a Ve. 254. § (2) bekezdésével szövegszerűen megegyező rendelkezéseket tartalmaz a Ve. az önkormányzati választásokon szereplő kompenzációs és fővárosi kompenzációs listákra vonatkozóan is [307/J. § (2) és 307/K. § (2) bekezdések], azonban ezen választások tekintetében megmaradt a szabály, miszerint nem érinti a listaállítás jogát a jelöltek kiesése [Övjt. 10. § (3) bekezdés]. Ebből arra következtethetünk, hogy a Ve. kérdéses 254. § (2) bekezdése illetve az azonos tartalmú, önkormányzati választásokra vonatkozó szakaszok nem anyagi értelemben, a jelöltek kiesésére vonatkoznak, hanem eljárási szabályok, és csak azt az esetet hivatottak rendezni, amikor nyilvántartásba veszik a listát, azonban ezt követően, az egyéni jelöltek nyilvántartásának jogerőre emelkedését megelőzően lecsökken a jelöltek száma, például azért, mert a jogorvoslat következtében megállapítják, hogy nem volt meg a szükséges számú érvényes aláírás. Erre az eljárási eszközre azért van szükség, mert a listát a bejelentett jelöltek alapján veszik nyilvántartásba, a törvény nem kíván meg jogerős bejelentést. Mindez tehát kérdésessé teszi, hogy az önkormányzati választásokon megmaradó, a listát a jelöltek kiesésétől függetlenítő szakasz elhagyásának valóban az volt-e célja, hogy a jogalkotó változtasson a korábbi normatartalmon, illetve, hogy az elhagyás valóban a normatartalom változását eredményezte-e.                                                                                                                             

Ezek mellett a visszalépés érintheti a párt listás ágon kapott szavazatainak mértékét. Habár országos lista esetén a visszalépés jogilag nem befolyásolja azt, hogy a választók a listás ágon továbbra is szavazhatnak a pártra, azonban bizonyára van szavazatcsökkentő hatása annak, ha egyéniben nem szerepel a párt jelöltje. Ebben az esetben ugyanis az egyéni és a lista között nem disztingváló, pusztán pártpreferencia alapján szavazó választópolgárok szavazatait a párt elveszheti. Ez az előző rendszerben nem állt fent, ugyanis az első fordulóban még szerepeltek az egyéni jelöltek, majd a második fordulóban már csak egyéni fordulót tartottak (2002-től kezdődően nem kellett listás második fordulót tartani a megnövekedett részvétel miatt). 2014-ben nem voltak visszalépések, így nincs adatunk arra, hogy a listás ágon mennyiben érintette a leadott szavazatokat, ha nem volt egyéni jelöltje a pártnak.

Végezetül az egyfordulós szisztémában a koordinációs tárgyalások a választások előttre kerülnek, vagyis nincs olyan fix eredmény, amely alapján a felek megkezdhetnék a tárgyalást a kerületi visszalépésekről. Egy országosan, egyéni kerületi szinten lebonyolított közvélemény-kutatás rendkívül drága, emellett pontatlan eredményeket adhat, szemben az első fordulós eredményekkel.

Mindezek alapján elmondható, hogy a jelenlegi rendszerben jóval nehezebb visszaléptetések útján koordinálni, mint a korábbi rendszerben. Ez következik az egyfordulós szavazásból, valamint a listaállítással összefüggő szabályozásból is. Emellett a kampányfinanszírozás szabályozása miatt is többszáz millió forintos kiesést jelenthet a visszaléptetés. A töredékszavazatok szintjén azonban a hátrányok nem egyértelműek, magas átszavazási hajlandóság esetén, a győzteskompenzáció hatásának csökkentése miatt akár előnyösebb is lehet az együttműködés.

___________________________________________________________

 Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip diszkrimináció európai központi bank fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság belső piac alkotmánybíróság európai parlament előzetes döntéshozatali eljárás gazdasági és monetáris unió demokrácia kúria állami támogatás jogegységi határozat versenyjog uniós értékek eu alapjogi charta szociális jog irányelvek átültetése euró kásler-ítélet eusz 7. cikke arányosság elve választás nemzeti érdek oroszország közös kereskedelempolitika european convention of human rights brexit fizetésképtelenségi rendelet nemzeti bíróságok ultra vires aktus német alkotmánybíróság kötelezettségszegési eljárás európai parlamenti választások európai bizottság elnöke adatvédelem wto bankunió magyarország energiapolitika devizakölcsön fogyatékosok jogai btk alkotmányjog fővárosi közgyűlés közös kül- és biztonságpolitika strasbourgi bíróság szankció ukrán válság migráció szolidaritás egységes piac russia ukraine crisis compliance fundamental rights eu sanctions bevándorlás európai integráció környezetvédelem fenntartható fejlődés menekültkérdés ceta polgári kezdeményezés trump nafta tpp ecthr prison conditions surrogacy human trafficking human rights közigazgatás panpsychism personhood syngamy environment civil törvény irányelvek legitimáció kikényszerítés szociális deficit letelepedés szabadsága kiskereskedelmi különadó központi bankok európai rendszere hatáskör-átruházás elsőbbség elve adatmegőrzési irányelv közerkölcs európai unió alapjogi ügynoksége magyar helsinki bizottság vesztegetés hálapénz vallásszabadság első alkotmánykiegészítés obamacare születésszabályozás hobby lobby büntetőjog jogos védelem áldozatvédelem külkapcsolatok hatáskörmegosztás tényleges életfogytiglan új btk. szabadságvesztés lojális együttműködés végrehajtás gazdasági szankciók állampolgárság nemzetközi magánjog családi jog öröklési jog uniós polgárság alapjogi charta személyek szabad mozgása európai jog európai emberi jogi egyezmény uniós jog sérthetetlensége uniós jog autonómiája infrastruktúrához való hozzáférés versenyképesség adózás gmo-szabályozás gmo-mentesség european neighbourhood policy ukraine uk report európai szomszédságpolitika brit jelentés excessive deficit exclusionarism protectionism national courts consumer protection single market retaliation hungary european court of justice autonomy of eu legal order inviolability of eu legal order european values article 7 teu rule of law democracy reklámadó verseny szabadsága halálbüntetés schuman-nyilatkozat alapító atyák juncker bizottság energiahatékonysági irányelv energiaunió eurasian economic union dcfta european central bank german constitutional court omt görögország pénzügyi válság államcsőd likviditás menekült fal dublin iii 1951-es genfi egyezmény strasbourgi esetjog európai bíróság elnöke lenaerts hatékony jogvédelem franciaország németország értékközösség érdekközösség ügynökprobléma közbeszerzés környezetvédelmi politika áruk szabad áramlása egészségvédelem ártatlanság vélelme törökország történelmi konfliktusok uniós válságkezelés európai tanács válság szíria lengyel alkotmánybíróság jogállamiság normakontroll eljárási alkotmányosság beruházásvédelem szabályozáshoz való jog jog és irodalom erdély konferencia law in literature law as literature lengyel alkotmánybíróság lengyelország jogállamiság-védelmi mechanizmus eu klímapolitika kvótakereskedelem kiotói jegyzőkönyv adójog európai politikai pártok; pártfinanszírozás európai politikai közösség politikai pártok kohéziós politika régió székelyföld mulhaupt ingatlanadó-követelés nyilvános meghallgatás kommunikáció datafication internet platformtársadalom adókövetelés fizetésképtelenségi eljárás sokszínű európa kisebbségek sokféleség fizetésképtelenség; jogharmonizáció; csődjog; többségi demokrácia; olaszország népszavazás common commercial policy egyenlő bánásmód emberi méltóság ebh szülő nők helyzete peschka jogelmélet parlament véleménynyilvánítás szabadsága média országgyűlés sajtószabadság muršić european court of human rights dajkaterhesség egyesült királyság közigazgatási perrendtartás általános közigazgatási rendtartás egyesülési jog velencei bizottság civil felsőoktatás lex ceu közjogtudomány zaklatás szegregáció

Archívum