Magyarország közigazgatási bíráskodása jelenleg jelentősen átalakul. A szervezeti struktúra a rendszerváltás óta problémás, hiszen az „optimális(nak tartott) megoldáshoz“, azaz a szervezetileg elkülönülő többszintű közigazgatás létesítéséhez hiányzott a pénzügyi, szervezeti és személyi háttér. Az Alkotmánybíróság sürgetése miatt hiányzott a felkészülési idő is. Most legalább a legalsó szint kikerült a rendes bíróságok hierarchiájából, bár nem önállósult, hanem a már létező munkaügyi bíróságokkal vonták össze azt. Ezek az új „közigazgatási és munkaügyi bíróságok“ nem képeznek önálló bírósági ágat, hanem a rendes bíróságokhoz tartozó törvényszékek kihelyezett egységeiként működnek. Ez a vegyes – mondhatni: felemás – megoldás más országokban is található (Szlovénia, Horvátország: önálló első szint, második szinten rendes bíróságok; fordítva Csehország: első szinten rendes bíróság, második szinten önálló legfelső közigazgatási bíróság), és több kérdést vet fel: Kialakulhat külön közigazgatási bírói életpálya és közigazgatási bírói etosz? A vegyes struktúra kezelhető adminisztratív szempontokból? A jogorvoslatok gyakorlati problémákat vetnek fel?
A második problémás terület a közigazgatási perek eljárásjogi alapja. A szocialista jogrendszerekre jellemző volt, hogy a (kevés) közigazgatásinak nevezhető pereket is a polgári perrendtartás alapján bonyolították le (bár a szocialista országok körében voltak kivételek is). Manapság a térségben csak Magyarországon és Szlovákiában létezik még ez a szocialista örökség; másutt a balti országoktól a Balkánig külön közigazgatási perrendtartáson alapulnak a közigazgatási perek. Magyarországon a Pp., mint a közigazgatási per eljárásjogi alapja, felettébb problémás. A polgári per a rendszerváltás óta a felek egyenrangúságán és a felek szabad rendelkezésén alapszik. A polgári per ezen két alappillére a nem egyenrangú, hanem alá-fölérendeltségi viszonyban álló felek között kiküzdött, jogállami okokból nem a felek akaratának érvényesülésére, hanem a jog érvényre juttatására irányuló közigazgatási perben rendszerellenes elemet képeznek. Ezért a perjogi helyzet szintén sok kérdést vet fel: Hogyan kezelik a bíróságok az alkalmatlan eljárásjogot? Milyen problémákat okoz a rendszerellenes eljárásjog alkalmazása mind a felperesnek, mind az alperesnek, mint a bíróságnak? Az új Pp. kidolgozásának köszönhetően önállósulni fog-e a perjog is, vagy marad a mostani helyzet a Pp. de lege ferenda alatt?
A kutatások módszere nemcsak a vonatkozó primér és szekundér irodalom feldolgozásában áll. Emellett a (közigazgatási) bírói kar képviselőivel, ügyvédekkel (azaz a közigazgatási bíráskodás igénybevevőivel), a közigazgatás mint ellenőrzött szerv képviselőivel, politikai és szakmai döntéshozókkal, valamint a jogtudomány művelőivel készülnek interjúk.
A kutatások eredményei magyar nyelven egy working paper formájában jelennek meg. Ezentúl alapul szolgálnak német nyelvű publikációnak is: Küpper Herbert: „Verwaltungsgerichtsbarkeit in Ungarn“, in: Bogdandy, Armin von / Huber, Peter (szerk.): Ius Publicum Europaeum. VIII. kötet: Verwaltungsgerichtsbarkeit in Europa, megjelenítése várható 2016-ra.
Az eredményeket összefoglaló working paper letölthető az alábbi linken keresztül:
Herbert Küpper: Magyarország átalakuló közigazgatási bíráskodása. MTA Law Working Papers 2014/59.