MTA Law Working Papers

A Jogtudományi Intézet műhelytanulmányai

Kecső Gábor: A helyi adók jellemzői és a működtetett helyi adók négy külföldi jogrendszerben

2015/02
A helyi önkormányzatok számos forráson keresztül jutnak bevételhez a nyugati demokráciákban. Tudjuk, hogy a helyi autonómia csupán látszólagos pénzügyi függetlenség nélkül. A helyi adók a pénzügyi autonómia alapvető támaszát biztosítják, jóllehet az önkormányzatok központi kormánytól való relatív függetlensége nem szűkíthető a helyi adóbevételek és az összes önkormányzati bevétel arányára. Ez az írás egyfelől a helyi adókkal kapcsolatos általános ismereteket tárgyalja; így többek között a nyílt listás adó-megállapítási módszert, amelyet Magyarországon 2015. január 1-jén vezettek be. Másfelől az angol, az amerikai, a német és a spanyol helyi adórendszert írja le és értékeli annak érdekében, hogy megismerjük a külföldi intézményeket, tanuljunk mások megoldásaiból. A tanulmány nem vállalkozik a magyar szabályozás és az ahhoz kapcsolódó gyakorlat feldolgozására. Elsődleges célja az elméleti alapok feltárása, illetve a külföldi kitekintés, amelyek tükrében saját jogunk mélyebben – vagy legalábbis másként – értékelhető a későbbiekben.

Szövényi Zsolt: Kormányzati ciklusok és felsőoktatás-politikai változások

2015/01
A rendszerváltozás időpontjáig társadalompolitikai determináltsággal alakultak ki és működtek a felsőoktatás-politika szervezeti és intézményi struktúrái, a politikaformálás módszerei, eljárásai, az irányítás, a szabályozás jogi eszközei. Az elmúlt negyed században, a felsőoktatás alapkérdéseiben – a hallgatói létszám, az intézményhálózat, az anyagi feltételek, az autonómia, a képzés és kutatás alakalakulásában, - a felsőoktatási törvények és módosításaik számosságában is nyomon követhetők a kormányzati ciklusonkénti változások. Míg általánosabb célként, ha eltérő hangsúlyokkal is, de folyamatosan volt jelen a felsőoktatásunk európaiságának és nemzeti karakterének megőrzése.

Wildmann János: Egyházpolitikai megfontolások

2014/64
Az egyházpolitika „magyar modellje” formálisan az állam és egyház elválasztásán nyugszik, ténylegesen azonban számos lehetőséget biztosít az államnak az egyházak életébe való beavatkozásra. A 2011. évi többször módosított 206-os egyházügyi törvény egyes szakaszait az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága is kifogásolta, ezért az alapos revideálásra szorul, illetve egy új törvény megalkotását tesz szükségessé. Ez nem tartalmazhatja a vallási tevékenység és egyház önkényes, politikailag motivált definícióját, továbbá garantálnia kell a diszkriminációmenetességet és az egyházak tényleges autonómiáját. Ezeket az elveket az egyház-finanszírozás terén is érvényesíteni kell úgy a közfeladatok ellátása, mind a hitéleti támogatások esetén.

Ganczer Mónika: Sarkalatos átalakulások: az állampolgársági jog átalakulása

2014/63
A magyar állampolgársági törvénymódosítás elsődleges célja az volt, hogy a 20. századi területelcsatolások miatt a szomszédos államok állampolgáraivá váló és területén élő régi magyar állampolgárok és leszármazóik megszerezhessék a magyar állampolgárságot. A mennyiségi adatok tükrében nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy ezt a szimbolikus célt sikerült megvalósítani, hiszen az elmúlt három és fél évben több mint félmillió külföldön élő magyar szerzett állampolgárságot. A módosítás természetesen technikai problémákat is felvetett: a magyar leszármazást bizonyító okiratok rendkívül széles köre és a nyelvtudás kapcsán az objektív ismérvek hiánya miatt a jogalkalmazónak az esetleges visszaélésekkel is számolnia kell. A magyar és a szomszédos államok belső jogi szabályozása és a nemzetközi jogi kötelezettségek összhangjáról azonban megállapítható, hogy az jórészt megvalósult, és ez alól kivételt csak a baráti kapcsolatokról szóló kétoldalú szerződések képeznek.

Müller György: A második és harmadik Orbán-kormány döntési rendjének sajátosságairól

2014/62
Az írás a közpolitika-csinálás jogi környezetének témájához kapcsolódóan a második és harmadik Orbán-kormány döntési rendjének azokat a vonásait érinti, amelyekkel eltér az előző kormányoktól. A szerző szerint ebből a szempontból nem is annyira a közvetlen jogi környezet érdekes, amelynek lényegét az Antall-kormány óta a döntési rendet illetően persze nem változatlan, de fontos pontokon mégis meglehetősen állandónak bizonyuló kormány-ügyrend és a jogalkotási törvény képzi. A sajátos vonások nem ezekből, hanem egyrészt a hatalomgyakorlás korábban nem alkalmazott új technikájából, másrészt pedig a kormány és a miniszterelnök helyzetének, illetve a közöttük fennálló viszony át- vagy újraértelmezéséből következnek.

Simon István: A vagyonosodási vizsgálatok joggyakorlatának elemzése

2014/61
A közfeladatok finanszírozása és az arányos közteherviselés szempontjából problémát jelent az adóköteles jövedelmek eltitkolása Magyarországon is. A jogalkotó – hasonlóan a külföldi jogrendszerek többségéhez – kialakította a vélelmezet adóalap létrehozásának különféle technikáit mind az anyagi, mind az eljárási adójogban annak érdekében, hogy mérsékelje az adóeltitkolás nagyságrendjét. Az adóeljárásjog keretében létrehozott technikák (jogintézmények) közé tartozik az adóbecslés, ami az ún. vagyonosodási vizsgálatok kulcseleme. Tekintve, hogy az elmúlt évtizedben a vagyonosodási vizsgálatok megítélése a szakmai közvéleményben vegyes volt és szélesebb társadalmi érdeklődés övezte, a Kúria elnöke a tárgy vizsgálatára Joggyakorlat-elemző csoportot hozott létre. A szerző a Joggyakorlat-elemző csoport nem bíró tagjaként vizsgálta a vagyonosodási vizsgálatok joggyakorlatát elsősorban az adóbecslés jogalapja és összegszerűsége tekintetében. A közzétett írás a szerző kutatási záró tanulmányának szerkesztett változata.

Török Bernát: Sarkalatos átalakulások – A médiajog átalakulása

2014/60
A médiaszabályozás megújítása egyfajta "elő-alkotmányozás" volt abban a tekintetben, hogy az átalakítás céljai és irányai lényegi pontokon azonosak voltak a későbbi alkotmányozásnál tapasztaltakkal. A tartalomszabályozást és az intézményrendszert egyaránt érintő változások, illetve az érdekükben felhozott érvek vizsgálata ezért önmagán túlmutató jelentőséggel bír.

Herbert Küpper: Magyarország átalakuló közigazgatási bíráskodása

2014/59
A magyar igazságszolgáltatás már a rendszerváltás óta keresi a megoldást a közigazgatási bíráskodás kérdésére anélkül, hogy sikerült volna a szocialista rendszerből örökölt struktúrákat átvezetni egy jogállamiközigazgatási bíráskodásba. 2013-ban azonban a közigazgatási és munkaügyi bíróságok létrehozása érezhető változást okozott a bírósági szerkezetben, és a Pp.-nek szintén 2013-ban elkezdődött újrakodifikálása esélyt nyújt megfelelő közigazgatási perjog alakítására is. Ez a tanulmány a meglévő rendszer gyenge pontjait elemzi: a bírósági szerkezetet, a közigazgatási bírói életpálya hiányát, valamint az alkalmatlan eljárásjogot. Ezen diagnózis alapján azonosítjuk a terápiára szoruló jelenségeket, valamint lehetséges terápiákra nézve bizonyos következtetéseket vonunk le.

Boros Anita: Úton egy európai közigazgatási (eljárási) jog felé

2014/58
Az Európai Unió sajátos jogi szerveződés, speciális jogállással, igazgatással, eljárással. Az bizonyos, hogy egy évtizedek óta működő, fejlődő szervezetről van szó, amely gondoskodik a saját intézményeinek, közigazgatási szerveinek a működtetéséről. A kérdés, hogy miként teszi ezt? A tagállami közigazgatás(i jog és közigazgatási eljárásjog)sérelme nélkül, vagy azzal szorosan együttműködve és létrehozva egy igen speciális, a tagállami közigazgatási jogi és eljárásjogi megoldásoktól némiképp eltérő, de működő mechanizmust. A tanulmányunkban megvizsgáljuk az uniós és a tagállami (köz)igazgatás jellegzetességeit, nyitott kérdéseit, keresve arra a választ, vajon beszélhetünk-e uniós közigazgatási jogról, majd áttekintjük, mi is történt a közigazgatási eljárásjog területén az elmúlt időszakban és milyen kihívások előtt áll az uniós jogalkotó, amennyiben rendeleti szinten szabályozni kívánja az Európai Unió közigazgatási eljárási jogát.

Balogh-Békési Nóra: Szuverenitásféltés és alkotmány

2014/57
A tanulmány az Európai Unióhoz való csatlakozás alkotmányjogi feltételeit tekinteni át abból az aspektusból, hogy a „szuverenitásféltés” mennyire mutatható ki a szövegből, s mi valósul meg a gyakorlatban. Kevés szó esik róla, de az Alaptörvény a korábbi Alkotmány Európa-klauzuláját, illetve a nemzetközi jog és a belső jog viszonyát rendező szabályát változatlan tartalommal vitte tovább. Az Európai Unióhoz való tartozásunk tekintetében a szuverenitás vonatkozásában identitásváltás az alkotmányozás szintjén nem történt, viszont a politikai retorika szerint igen. Mi ennek az oka? Milyen mérlegelési tartományt hagy az Alaptörvény a mindenkori kormányra a szuverenitás megjelenítésére? Ezekre és hasonló alkotmányjogi kérdésekre keresi a választ a dolgozat.

Orbán Endre: (Majdnem) tíz éves a szabad munkaerő-áramlás

2014/56
Jelen írás röviden áttekinti a migrációt és az európai belső mobilitást is magyarázó egyes elméleteket, mellyel egyben rávilágít az európai léptékű mozgásszabadság gazdasági indokoltságára. Bemutatásra kerül röviden a személyek szabad mozgásának jogi eloldása az alulfekvő eredeti gazdasági indokoltságtól. Végül pedig Magyarország, illetve az egyéb tíz, valamint nyolc éve csatlakozott tagállamok viszonyában kerülnek fókuszba egyes, a joggyakorlás révén megvalósult, illetve a továbbiakban várható következmények.

Varsányi Benedek: A régi és az új jogalkotási törvény összehasonlítása

2014/55
A régi Jat. alkotmánybírósági megsemmisítése következtében formálisan szükségessé vált a jogalkotás rendjének újraszabályozása. A szabályozási koncepció céljai között szerepelt az alkotmánnyal való összhang megteremtése, a jogalkotás kialakult gyakorlatának kodifikációja, a jog megismerhetőségének elősegítése és a megalapozottabb jogszabály-előkészítés biztosítása. Az utóbbi célkitűzést tekintve a hatályos szabályozás iránya jó, de hiányosságai miatt nem elégséges. A minőségi jogalkotás szempontjából kulcsfontosságú a jogszabály-tervezetekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség, a hatásvizsgálat, valamint az ún. "társadalmi" véleményezés megfelelő színvonalú működése; ezeket érintően a szabályozás pontosítására, további garanciákra lenne szükség.

Szalai Ákos: Miért korlátozzák az országok a szuverenitásukat? (Joggazdaságtani és közösségi döntések elméletén nyugvó magyarázatok)

2014/54
A nemzetközi jogot gyakran kritizálják azért, mert mögötte nincs olyan kikényszerítő erő, mint a nemzeti jogok mögött. Első látásra nehezen érthető, hogy a nemzetközi jogban miért vállalnak valódi, vagyis őket egyes kérdésekben a saját érdekeik követésében akadályozó kötelezettségeket az országok. Az elemzés két modell segítségével arra mutat rá, hogy jog, és így a nemzetközi jog mögött sem csak a klasszikus bírósági, állami kikényszerítés lehet. Ezek a nem-bírósági mechanizmusok a nemzetközi jog esetén is működnek. Az egyik modell a klasszikus joggazdaságtani magyarázatot nyújtja, a másik azt kiegészítő közösségi döntési modell a nemzetközi jog egyes országok politikai életére gyakorolt hatásában látja a magyarázatot.

Kállai Ernő: A nemzetiségi joganyag 2011-es újrakodifikálása

2014/53
A 2010-es választások után megkezdődött a jogrendszer gyökeres átalakítása, amelyből természetesen „nem maradhatott ki” a kisebbségi közösségek helyzetét szabályozó joganyag sem. Így először az un. Alaptörvényben, majd később az új nemzetiségi törvényben kerültek megfogalmazásra a jogalkotó nemzetiségekkel kapcsolatos szabályozási elképzelései. A látszólag jelentős átalakítás azonban nem hozott lényeges változásokat. Az elmúlt évtizedben kimunkált joganyag néhány pontosításán túl a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozó szabályozás, illetve a kisebbségi közösségek érdekeit védő intézményrendszer „átalakítása” érdemel nagyobb figyelmet. Jelen írás arra tesz kísérletet, hogy áttekintse a legfontosabb változásokat és megpróbáljon választ adni arra a kérdése: milyen irányba is fejlődnek a kisebbségi jogok Magyarországon?

Pap András László: Sarkalatos átalakulások – a nemzetiségekre vonatkozó szabályozás

2014/52
A Kormány az alábbiakban határozta meg a nemzetiségi törvény legfontosabb indokait: „A jogszabály elsősorban a nemzetiségi választójogra és a nemzetiségi önkormányzati működésre vonatkozó pontosításokkal kívánja elősegíteni a nemzetiségi jogok kiterjesztését és a kulturális autonómia megerősítését. … A törvény a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásának több cikluson átívelő negatív tapasztalataira tekintettel fogalmazza újra a nemzetiségi közélet nem kívánatos jelenségeitől történő megtisztítását szolgáló rendelkezéseket.” Megítélésem szerint az etnokorrupció elleni fellépésre alkalmatlan a lényegében a korábbi szabályozást újrakodifikáló új törvény; az újonnan bevezetett preferenciális mandátumszerzésen alapuló parlamenti képviseletet pedig hibás szabályozási formának tekintem. Az alapvetően paternalista és esszencialista személetet tükröző nemzetiségi listaállítás kapcsán felmerül a választójog sérelme is, ugyanis azon független jelöltek nem indulhatnak. A joganyag (megítélésem szerint indokolt) átalakítása során az alábbi szempontok figyelembevételét javaslom: a kisebbségek parlamenti képviseletét egyfajta kvázi-képviselői jogállás irányába javasolom módosítani. Emellett az etnokorrupció tapasztalataiból okulva elkerülhetetlennek tartom a regisztráció kérdésének hathatós, alkotmányos szintű rendezését. Végezetül, az aktív és a passzív kisebbségi választójog kapcsán, megítélésem szerint dogmatikai és gyakorlati tekintetben egyaránt indokolatlan a jelöltté válást a nemzetiségek közé tartozó jelöltekre korlátozni, valamint a többes kötődés jogát szűkíteni.

Bihari Mihály: A modern szuverenitás elméleti alapjai – Kísérlet egy funkcionalista rendszerszemléletű szuverenitáselmélet alapjainak kidolgozására

2014/51
A tanulmány abból indul ki, hogy a szuverenitás klasszikus fogalma és tartalmi összetevői a modern politikai és államrendszerek világában elveszítette magyarázó ér értelmező erejét. A szuverenitás lényege az államhoz kötődő közhatalom, amely a társadalom szervezett irányítását végzi. A szuverenitás dimenziói és fajtái a modern államokban: (A) Az állami szuverenitás alanyai alapján megkülönböztetjük (a) a szuverén állam fogalmát, ami a társadalomirányítás független, szervezett politikai közhatalma, amely magában foglalja, (b)az alkotmányozó szuverént, (c) és az alkotmányozó szuverén által létrehozott állami „alkotmányos (az Alaptörvény által konstituált) szuveréneket”, amelyek hatalma konkrét funkciókhoz kötött és korlátozott. (B) A politikai-közösségi szuverenitás, amelynek alanyai: (a) a nemzetek, és (b) a nemzetiségek, amelyek független politikai közhatalommal rendelkeznek, (c) az állampolgárok és azokon belül a választójoggal rendelkező polgárok, akik a népszuverenitás alanyai, s ilyenként a választásokon és a népszavazáskor független politikai közhatalommal rendelkeznek, s akaratukat döntés formájában kinyilváníthatják. (C) A nemzetközi szuverének az államok által létrehozott: (a) nemzetközi politikai szervezetek, amelyek a szuverén államok által átruházott hatalommal rendelkeznek, (b) a nemzetközi bírói szervezetek, (c) a nemzetközi katonai szervezetek, amelyek független, szervezett politikai közhatalommal rendelkeznek, (d) a nemzetközi gazdasági szervezetek.

Kirs Eszter: A rendőrségre vonatkozó szabályozás változásai és fennmaradó hiányosságai alapjogi szempontból

2014/50
A beszélgetéssorozat résztvevőjeként a rendőrségre vonatkozó szabályozás egyes, 2010-2014 között beállt változásaira és továbbra is fennmaradó hiányosságaira irányítottam a figyelmet. A felvetett témákat alapjogi szempontból aggályos mivoltuk miatt választottam ki, és az előadásban szereplő megjegyzéseimet a Magyar Helsinki Bizottság elemzései alapján állítottam össze. Bizonyos rendőri intézkedések, nevezetesen a személy- és létesítménybiztosítási intézkedés és a fokozott ellenőrzés, a büntetőeljárás során biztosítandó terhelti jogok, valamint a rendőri szervek felelőssége, a mentesítés kérdése és a Független Rendészeti Panasztestület vizsgálati jogköre képezi a jelen tanulmány tárgyát.

Lakatos László: A különleges jogrend és a honvédelem szabályzása

2014/49
Az állami lét és a végrehajtó hatalom jogállami keretek közötti működése feltételezi a rendkívüli helyzetek állami szintű kezelését biztosító különleges jogrend, illetve az állam védelmi funkcióit – ezen belül a honvédelem irányítását – végző szervezetrendszer békeidőszaki (normál jogrend szerinti) kialakítását. Az egyes államok történelmi hagyományaik, a különleges jogrendet és az egyes államhatalmi ágak feladat- és hatáskörét szabályozó anyagi jogi és eljárásjogi normák alapján alakították ki az állam életének rendkívüli időszakában működtetett védelmi (honvédelmi) igazgatási rendszerüket. A jelen korreferátum a fenti keretek között ad rövid áttekintést a hazai és néhány európai állam különleges jogrenddel kapcsolatos legfontosabb szabályozási területéről.

Szikinger István: A rendőrségre és a titkosszolgálatokra vonatkozó szabályozás változásai 2010-től napjainkig

2014/48
A szerző értékelése szerint a rendőrség sokáig meghatározó értékként hangsúlyozott egységének a megszűnése, egyidejűleg a belügyminiszter irányítási jogainak az erősítése jellemzi a 2010. óta a sarkalatos törvényekkel bevezetett változásokat. A nemzetbiztonság védelme terén a katonai titkosszolgálatok összevonásán túlmenően ugyancsak a belügyminiszter hatáskörének a bővülése említendő. Szikinger István úgy véli, hogy a biztonság védelmének egészét kellene új alapokra, a hatalom érdekeinek szolgálata helyett az emberi jogokat a középpontba állító emberi biztonság koncepciójára építeni.

Majtényi László: A független ombudsmanintézményeket helyre kell állítani, az alapvető jogok biztosától pedig továbbra is elvárható a jogállami jogvédelem

2014/47
Az alkotmányosság számos tényező eredője. A Negyedik Módosítás utáni Alaptörvényt, alkotmányosan feloldhatatlan benső ellentmondásai, az alkotmányosságot sértő tartalmi elemei miatt már tekinthető az alkotmányos értékek rendszerét képviselő alkotmánynak, azonban ez nem jelenti, hogy hatálya alatt az alkotmányos működés egészében megszűnt volna, nézetem szerint, az alkotmányos működés elemei képesek funkcionálni olyan államban is, ahol az alkotmányos intézmény- és jogvédelmi rendszert súlyos veszteségek érik. Az ombudsman ebben a tekintetben, mint bemutatom, különleges karakterű intézmény. Mindenütt, ahol nem kizárólag a látszat valóságának része, az intézmény fenntartása hozzájárul az adott társadalom humanizálásához. Addig is, amíg a jogállami forradalom intézményrendszerének alapulvételével, a független szakosított ombudsmanokkal helyreállítjuk a jogvédelem korábban sikeres magyar modelljét, az alkotmányos jogvédelem, az emberi jogok politikai érdekekre nem tekintő képviselete elvárható az intézmény ma létező formájától is.