MTA Law Working Papers

A Jogtudományi Intézet műhelytanulmányai

Ziegler Dezső Tamás: Szakdolgozatok béríratása. Ki mit követ el, mi a szankció és hogyan szankcionálandó e cselekmény?

2014/06
A szakdolgozatok béríratása manapság igen komoly problémákat vet fel a hazai és nemzetközi oktatási rendszerben is. A téma kapcsán fontos kijelenteni, hogy szorosan összefügg a plagizálás kérdéskörével. Mindkettő esetre nézve megállapítható, hogy a mind a hazai jogszabályi háttér, mind az egyetemi gyakorlat rendkívül bizonytalan lábakon áll. Egyrészt a büntetőjogi szankciók általában nem kerülnek alkalmazásra (ami nem is feltétlenül probléma). Emellett általában közokirat-hamisítást szoktak emlegetni, aminek az alkalmazása kérdéses – magyarán nem egyértelmű az, milyen tényállást kell alkalmazni. Másrészt viszont randomszerű és zavaros az egyetemi szankciók kiszabása. Az alapvető fogalmak tisztázása nem történt meg: így például egyetemenként eltér egymástól, hogy mi a plágium fogalma. Az egyetemek jó része ráadásul a szerzői jogi szabályok megsértésére hivatkozik hasonló esetekben, ami nem feltétlenül valósul meg: bizonyos esetekben a hallgató önálló művet hozhat létre úgy is, hogy a szerzői jogi szabályokat nem sérti meg, viszont az egyetemi szabályokat igen. Az írás e kérdéseket próbálja rendezni, külön fókuszálva a büntetőjogi, a szerzői jogi, illetve az egyetemi szankciókra. E területek mellett, a jelenlegi helyzeten túlmutatva is, megpróbál egy jövőbeni hatékonyabb rendszer fontosabb elemeire javaslatot tenni.

Varga Zs. András: Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény és a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV törvény

2014/05
Az ügyészségről szóló törvények sarkalatossága – amely közvetetten a 3/2004. (II. 17.) AB határozaton alapul – a szabályozás terjedelmének változásával járt (a korábbi egyszerű többséggel elfogadott törvényekhez képest). A korábbi megoldás, amely jelentős átfedéseket jelentett egyfelől az ügyészségi „státusz-törvények” másfelől az eljárási kódexek között, nem volt tartható, mert a sarkalatosság miatt ez igen sok eljárási szabályt kötött volna minősített többséghez. Az egyik meghatározó változást a büntetőjogon kívüli ügyészi hatáskörök felügyelet-központúságának elvetése hozta, ezáltal a szabályozás a nyugat-európai modellre tért át (vagy tért vissza ahhoz). A szabályozás gyakorlati működése nem teszi lehetővé, hogy annak hatékonyságáról megalapozott véleményt lehessen nyilvánítani, és önmagában a függetlenség, az igazságszolgáltatási jelleg jogszabályi erősítése sem szüntette meg a politikai közbeszéd korábbi toposzainak használatát.

Horváth M. Tamás: Helyi sarok. Sarkalatos átalakulások – A kétharmados törvények változásai 2010–2014: Az önkormányzatokra vonatkozó szabályozás átalakulása

2014/04
A magyar önkormányzati rendszer átalakulása egyetlen sarkalatos jogszabályból nem érthető meg. A nemzeti vagyonról szóló és más további kétharmados törvények hatása jelentősebb, mint a helyhatóságok szervezeti viszonyait fókuszáló szabályozás. Valójában gazdasági érdekviszonyok transzformálása játszódik le a helyi-területi szintek közegében. Ha így vesszük, meglehetősen tervezetten történik minden.

Balázs István: Az önkormányzatokra vonatkozó szabályozás átalakulása

2014/03
Magyarország új Alaptörvénye és a helyi önkormányzatokra vonatkozó sarkalatos törvénye az Mötv. és más törvények az eddigiektől eltérően szabályozzák a helyi önkormányzati rendszerünket. A tartalmi változások lényege; a korábban évtizedeken keresztül érvényesülő neoliberális államfelfogásnak megfelelő önálló államhatalmi ágként felfogott helyi önkormányzati rendszer helyett egy más modell került kiépítésre. Az új rendszert bevezetésének indokai közt találhatjuk egyebekben azt, hogy a korábbi rendszerben „a gazdaságossági, hatékonysági, valamint szakmai szempontokat a szükségesnél kisebb mértékben vették figyelembe” az „állam szerepének átértékelését”, valamint „a sok elemében megváltozott társadalmi, gazdasági közjogi környezetet. Az új szabályozás egyértelműen recentralizációt jelent és egy tudatosan megváltoztatott helyi önkormányzati autonómia-felfogás eredménye, mely kiterjed a rendszer összes elemére. A helyi önkormányzati autonómia és demokrácia háttérbe szorítása nem biztos, hogy jó megoldás a problémákra és aggályos lehet nemzetközi jogi kötelezettségeink és így az ország megítélése szempontjából is. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a helyi önkormányzati rendszereknek a megváltozott körülményekhez igazodó átalakítása, megújítása nem csak nálunk volt aktuális, hanem szinte mindenhol vannak erre törekvések Európában.

Pálné Kovács Ilona: Az önkormányzati rendszer és a területi közigazgatás átalakulása 2010-2013.

2014/02
Az 1990-ben az önkormányzatoknak adott erős közjogi felhatalmazás materiális eszközökkel való kiüresítése lényegében a rendszerváltást követő kormányok mindegyikének jellemzője volt, mégis a jelenlegi kormány lépte át a Rubicont. Az Alaptörvényt és az új önkormányzati törvényt átható neowéberiánus, „jó állam” eszmény lépett a korábbi neoliberális „jó kormányzás” helyébe, amit elsősorban a konzervatív ideológiai, illetve politikai értékrend motivált, s nem az önkormányzati szférában is megjelent válság kezelésének szükségessége. Az átalakítás lényege a centralizáció, az állam illetve a központi szintű kormányzati szervek irányító, ellenőrző szerepének megerősítése és közvetlen közszolgáltató funkciókkal való kibővítése, ami a helyi önkormányzati rendszer funkcióinak jelentős csökkenésével, mozgásterének szűkülésével, önállóságának csorbulásával járt együtt.

Ződi Zsolt: A korábbi esetekre történő hivatkozások mintázatai a magyar bíróságok ítéleteiben

2014/01
A tanulmány egy közel egy évig tartó kutatás eredményeit foglalja össze, amelyet a Bírósági Határozatok Gyűjteménye (BHGY) több, mint 60 000 ítéletet felölelő adatbázisán végeztünk el. A kutatás célja a korábbi bírósági ítéletekre történő hivatkozások mintázatainak megismerése, és magyar bírói gyakorlat "precedens-vezéreltségének" feltárása volt. A dolgozat, a bevezető módszertani fejezet után három részre tagolódik. Az első rész a precedensjog és a precedensek természetét, a kontinentális, valamint a magyar bírói gyakorlat esetre történő hivatkozásainak elméleti kereteit és a kettő különbségét mutatja be. A második rész a 2007 és 2012 között a BHGY-ben publikált ítélethalmaz számítógéppel feltárt statisztikai összefüggéseit ismerteti. Végül a harmadik részben egy kisebb, 520 ítéletet felölelő mintán végzett kvalitatív kutatás eredményeit ismertetjük. Ebben a részben olyan elolvasást és értelmezést igénylő kérdésekre kerestük a választ, mint hogy milyen szövegösszefüggésekben használják a bírák a korábbi ítéleteket, és hogyan építik be ezeket érvelésükbe.