Vörös Imre (Budapest, 1944. október 20.) jogtudós, az MTA levelező tagja. Kutatási területe a versenyjog, a nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, az európai jog és az alkotmányjog. Jogi tanulmányait 1963–1968 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végzi; 1970–1971-ben a strasbourgi Académie Internationale pour l’Enseignement de Droit Comparé posztgraduális képzésén vesz részt, 1979-ben tudományok kandidátusa(CSc), majd 1989-ben tudományok doktora(DSc) címet szerez. 2011 óta az MTA levelező tagja. Az egyetem elvégzését követően 1969–1990 között tudományos segédmunkatárs, később munkatárs, majd főmunkatárs a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében. 1986–1988 között az Alexander von Humboldt Stiftung ösztöndíjasa Németországban(Freiburg im Breisgau). 1990–1999 között az Alkotmánybíróság tagja, ezt követően az MTA Jogtudományi Intézetének tudományos tanácsadója (1999–2011), majd kutatóprofesszora. 2002 és 2012 között az Intézet igazgatóhelyettese. Oktatói pályafutását a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán kezdi, ahol 1983–1994 között docensként, majd egyetemi tanárként oktat. 1994-től 1998-ig az Európai Jogi és Nemzetközi Magánjogi Tanszék vezetője. 1998–2002 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Győri Tagozatán az Európai Jogi, Nemzetközi Magán- és Kereskedelmi Jogi Tanszéken egyetemi tanár, 2000-től a tanszék vezetője. 2003–2012 között a Károli Gáspár Református Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanár. 1992–1999 között a Central European University (Budapest), valamint Donauuniversität (Krems) vendégprofesszora. Az Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemrendje (1994), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1999) és az Akadémiai Díj (2007) kitüntetettje.
Pályatársai, barátai, egykori és mostani munkatársai, valamint tanítványai ezzel a tanulmánykötettel köszöntik hetvenedik születésnapján.