Az internetes forgalomirányító szolgáltatások szabályozási kérdései

A kutatás összefoglalója és célja

A keresőszolgáltatások (mindenekelőtt a Google) és mindazok a szolgáltatások, amelyek a felhasználókat az egyes digitális tartalmakhoz navigálják (pl. Facebook) az internet hatékony működésének megkerülhetetlen szereplői, központi szerepük azonban a felhasználókra és a vállalkozásokra egyaránt számos kockázatot rejt, sőt a jog hatékonyságával kapcsolatos alapvető kérdéseket is felvet. A kutatás célja, hogy a forgalomirányító szolgáltatások technikai, gazdasági, kulturális jelentőségének interdiszciplináris elemzésével feltárja az e szolgáltatások működéséből eredő társadalmi kockázatokat, és javaslatokat tegyen e szolgáltatások jogi környezetének, valamint egyéb szakpolitikai eszközeinek kialakítására.

A felmerülő szabályozási problémák elhelyezhetők a hagyományos adatvédelmi jogi, szerzői jogi, médiajogi, és versenyjogi intézmények keretei között. Az adatvédelmi kutatások keretében vizsgáljuk a forgalomirányítók adatkezelési és adatvédelmi gyakorlatát érintő jogi környezet mellett az olyan új szabályozási megközelítések alkalmazhatóságát a forgalomirányítókkal kapcsolatban, mint a privacy by design, illetve az adatvédelmi irányítási rendszer. A médiajogi kutatások célja különösen a forgalomirányítók felhasználási feltételeinek alapjogi szempontú elemzése, illetve a forgalomirányítók plurális médiarendszerre és sokszínű tájékozódásra gyakorolt hatásainak (pl. a „filter bubble” jelenség) elemzése. A szerzői jogi kutatások a forgalomirányítók szerzői jogi gyakorlatának elemzésére, és a forgalomirányítók által bevezetett üzleti modellek szerzői jogi vonatkozásainak elemzésére irányulnak. A versenyjogi kutatások célja a forgalomirányítókkal kapcsolatban indult versenyhatósági eljárások teljes körű feldolgozása, és e szolgáltatások szűk keresztmetszet jellegéből adódó problémák (pl. search neutrality) kezelésének versenyjogi és egyéb szabályozási feltételeinek és eszközeinek feltárása. Minden kutatási területen kiemelt figyelmet fordítunk a digitális írástudást erősítő közpolitikai eszközök elemzésére.

A kutatás eredményeként

  1. minden kutatási célkitűzéshez kapcsolódóan megjelentetünk legalább egy – összesen legalább 12 – lektorált tanulmányt vagy könyvfejezetet, és a publikációk legalább felét idegen nyelven jelentetjük meg; a kutatásban részt vevő minden kutató legalább három publikáció elkészítésében – önálló szerzőként vagy társszerzőként – közreműködik;
  2. a kutatás második évében egy monográfiát jelentetünk meg a media literacy mint szakpolitikai eszköz alkalmazhatóságáról;
  3. a kutatás negyedik évében zárókötetet jelentetünk meg, amelyben az összes kutatási célkitűzéssel kapcsolatos eredményeket ismertetjük, minden részt vevő kutató közreműködésével;
  4. a kutatási célkitűzésekhez kapcsolódóan legalább évente egy konferencia-előadást tartunk.

A kutatás az OTKA támogatásával, az MTA TK JTI és a PTE ÁJK közös kutatásaként, 2016–2020 között valósul meg.

Részt vevő kutatók: Ződi Zsolt (MTA TK JTI, kutatásvezető), Polyák Gábor (PTE, kutatásvezető), Szőke Gergely (PTE AJK) Nagy Krisztina (MTA TK JTI), Bódi Jenő (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék)

*

A kutatás keretében megjelent Nagy Krisztina Műveltség – média – szabályozás. A médiaműveltség médiapolitikai jelentősége és szabályozási keretei című kötete (Gondolat Kiadó – MTA TK Jogtudományi Intézet – PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Budapest–Pécs, 2018)

A teljes kötet letölthető anyaga (PDF)

A szerző ajánlása:

„Vívmányaink története egyben a velük szemben kialakítandó védelmünk, illetve azok észszerű és helyes alkalmazásának krónikája is. Meg kell tanulnunk kezessé tenni, sőt, ami fontosabb: helyesen használni ezeket az eszközeinket. Ilyen az internet is, illetve az általa létrehozott infokommunikációs környezet, ami az utóbbi évtizedekben életünk nélkülözhetetlen részévé vált.

Az információs kor számos lehetőséget teremtett a tudáshoz való hozzáférés, a szolidaritás, az együttműködés, a hatalmi visszaélések elleni közösségi küzdelem eszközeinek bővülése révén. Ugyanakkor ki vagyunk téve az információk áradatának, köztük az álhíreknek, az online dezinformációnak, és eközben mi magunk is gerjesztjük-gyártjuk és elszenvedjük a közösségi média meggondolatlan megosztásait. Míg a 90-es években azt vártuk, hogy az internet demokratizálja a nyilvánosságot, ma azt tapasztaljuk, hogy a megjelenő tartalmak jelentős hányada kirekesztő, gyűlöletkeltő, sértő; nem a világban való eligazodást mozdítja elő, hanem a zavart és a bizonytalanságot.

A monográfia azt igyekszik feltárni, hogy ha előre látható volt, hogy az új információs környezet újfajta képességeket és ismereteket igényel, akkor miért nem születtek átfogó eredmények a médiaműveltség fejlesztése terén. Mi az oka annak az általános helyzetnek, hogy a terület az elmúlt tíz-tizenöt évben mégsem kapott elegendő figyelmet és megfelelő forrásokat?

A könyv a szabályozás felől közelít a médiaműveltség fejlesztéséhez. Arra keresi a választ, hogy a szabályozási, intézményesítési feladatok körében milyen állami szerepvállalás indokolt: a sokszereplős, sokféle ágazatot (oktatásügy, audiovizuális politika, gyermekvédelem, foglalkoztatáspolitika stb.) érintő intézményi háló megteremtése milyen szabályozási keretben valósítható meg. Bemutatja a médiaműveltség fejlesztésének alapjogi összefüggéseit, és számba veszi az intézményesítés szükséges területeit és eszközeit.”

 

_______________________________

Vissza az előző oldalra