jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Az Európai Bíróság Kásler ítélete – Egy joggazdász szemével

2014. május 06. 3:03

 

 

A fogyasztóvédelem paternalista szabályozás. Olyan paternalista szabályozás, amelyben a fogalmak nem mindig pontosak – mivel elsődleges célja politikai. Nem a fogyasztók megvédése, hanem az, hogy a fogyasztók azt higgyék, hogy a politika meg akarja és meg is tudja őket védeni. Kemény szavak, de a joggazdaságtanban a fogyasztóvédelemmel foglalkozó írások jelentős része (példáulitt és itt) napjainkban erre a végeredményre jut. Ez a megoldatlan probléma szülte a Kásler-ügyet is.

Az ügy tárgyát képező fogyasztóvédelmi szabályozás olyan paternalista módszer, amely a bíróságnak lehetőséget ad arra, hogy a felek által elfogadott szerződések egyes passzusait a fogyasztó kérésére kihúzza, átírja – vagyis a megkötött szerződéseket (legalábbis részben) megfossza kötőerejétől. Érdemes már az elején kiemelni, hogy az adott ügyben nem az volt a kérdés, hogy a szerződés valamely eldugott pontjában szerepelt olyan pont, amelyre a fogyasztók véleményét nem hívták fel. A hitelszerződést megkötő fogyasztók azokat a szerződés megkötésekor ismerték és elfogadták – utólag azonban, amikor az számukra hátrányos következményekkel járt volna, tisztességtelenség miatt megtámadták.

Amikor az ügy a Kúriához ért, akkor szembesült azzal a bíróság, hogy a fogyasztóvédelem uniós szabályozása több pontos sem egyértelmű. Ugyanakkor, mint a luxemburgi döntés is aláhúzza, a fogyasztóvédelem (pontosabban a 93/13 irányelv) olyan rendelkezés, amelyet „az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni” (37. pont). Az irányelv szerint a bíróság a fogyasztói szerződésben szereplő passzusok tisztességtelenségét mindig vizsgálhatja, kivéve, ha azok

  • a szolgáltatás árára, ár-értékarányára vonatkoznak és világosak, érthetőek
  • a szerződés elsődleges tárgyát határozzák meg és világosak, érthetőek.

A Kúria első két kérdése arra vonatkozott, hogy miképpen értelmezendőek ezek a korlátozások: mit is jelent az, hogy „ár”, az, hogy a szerződés „elsődleges tárgya”, illetve hogy a megfogalmazás „világos és érthető”. Első ránézésre ugyanis, az, hogy a kölcsönt az adott valuta vételi árfolyama szerint kell visszafizetni tiszta, világos és a szerződésben a fogyasztó által felvállalt ellenszolgáltatást meghatározó passzus. Az első és a másodfok azonban – a bank erre vonatkozó hivatkozásaival szemben – mégis kimondta annak tisztességtelenségét.

A Kúria harmadik kérdésének középpontjában pedig a bíróság által megtehető lépések köre állt: hogyan reagálhat arra, ha egy passzust tisztességtelennek talál – megdől-e ezzel a szerződés (és az eredeti állapotot helyre kell állítani), vagy azt helyettesíteni lehet valamilyen diszpozitív szabállyal.

Az unió bírósága minden kérdésben a bíróság mozgásterét legkevésbé korlátozó, a paternalizmusnak legnagyobb teret adó módon döntött. Gyakorlatilag azokat a korlátokat gyengítette el (más megközelítésben: azon korlátok mögé bújó jogkörével szembeni támadásokat verte vissza), amelyek a bíróságok fogyasztóvédelmi aktivizmusának útjában állhattak volna.

***

A döntés magán viseli a fogyasztóvédelmi szabályozást általában jellemző szakmai problémákat. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy ez a szabályozás nem a szerződésekkel évezredek óta foglalkozó jogtudományból, hanem az adás-vétel meglehetősen egyszerű formáját modellező közgazdaságtudomány felől érkezett. A neoklasszikus közgazdaságtan, amikor a piacot leírja, akkor alapvetően hatalmas mennyiségben piacra kerülő ún. homogén jószágok cseréjét modellezi. A homogenitás azt jelenti, hogy egymással minőségben tökéletesen megegyező termékek, szolgáltatások között válogathat a vásárló. Ezek esetén egyetlen elem tesz az egymással versengő szolgáltatók között különbséget: az ár. Pontosabban, tökéletes piacon az sem, mert azt a piac diktálja.  (Léteznek ugyan szofisztikáltabb modellek is – például a monopolisztikus piacé –, de azokkal a közgazdaságtant tanulók nagy része nem találkozik.)

A jogtudomány alapkérdése ezzel szemben éppen az, hogy mivel a szerződést kötő felek igényei, kockázatviselő képessége és sok más jellemzője eltér egymástól, így adott piacon minden egyes szerződés más és más tartalmú – nem homogén. (A termékeket, szolgáltatásokat – például hitelt – tömegesen kínáló szervezetek ugyan kidolgoznak általános szerződési feltételeket, és ezzel adott szervezet szerződései homogének lesznek, de az egyes szervezeteké akkor is el fog térni, vagyis a piaci kínálat nem lesz homogén.) A valóságban a szerződésekben szolgáltatás és ellenszolgáltatás áll egymással szemben – és nem egy exogén meghatározott termék áll szemben valamilyen (általában egytényezősnek modellezett) árral.

Éppen ezért, amikor a fogyasztóvédelem az árat, illetve a díjazást (54. pont) elkülöníti, akkor a jog szerződésfogalmától meglehetősen idegen modellt próbál érvényesíteni. Jól látszik ez az ítéletből is. A luxemburgi bíróság gyakorlatilag nem ajánl tesztet annak eldöntésére, hogy a szerződés mely pontjait kell a „szolgáltatások ár/minőség viszonyát meghatár[ozzónak]” (52. pont) tekinteni. Egyszerűen kijelenti, hogy az árfolyam definiálása nem ilyen (lásd 52-58.pont). Kicsit erősebben fogalmazva: a kivétel, vagyis a szerződés ilyen irányú felbontásának értelmezhetőségét vonja kétségbe – és a szerződés egységességét hangsúlyozza.

Kisebb gondot jelent az elsődleges szolgáltatás fogalma. Különösen, ha azt az ítéletben megjelenő módon azonosítjuk a „lényeggel” – szemben a „járulékos jelleg[ű]” elemekkel (50. pont).  Ez a megkülönböztetés ugyan a polgári jog más területein is ismert, de talán nem véletlen, hogy a magyar jogban közel nem kap olyan jelentőséget, mint más országok szerződési jogában. Ennek oka az is, hogy ezt a két elemet szétválasztani sem mindig egyszerű. (Lásd erről: Szalai Ákos: A magyar szerződési jog gazdasági elemzése 388-392. oldal.) A probléma feloldható lenne, például azzal a teszttel, amely abból indul ki, hogy az átlagos fogyasztó adott szerződés kapcsán melyik pontokra figyelne, és melyekre nem (ilyen teszt felbukkan ebben)– vagyis nem objektíven, a szerződés jellegéből, hanem az átlagos fogyasztói viselkedésből kiindulva választaná szét a lényegest a járulékostól. Csakhogy az ítélet ilyen vizsgálatot nem javasol (az átlagos fogyasztó tesztjét a szerződési passzusok szétválasztása kapcsán nem, csak a világosság kapcsán veti fel az ítélet a 74. pontban), nem a fogyasztók, hanem a szerződés „természetének, általános rendszerének és kikötéseinek, valamint jogi és ténybeli összefüggéseinek értékelése alapján” (az ítélet 1. pontja) kell szétválasztani az egyes passzusokat.

***

A második kérdés kulcsa a fogyasztótól elvárható magatartás. A joggazdászok, a közgazdászok körében viszonylag elfogadott az az álláspont, hogy a fogyasztóvédelem abból indul ki, hogy a fogyasztó korlátozottan racionális – ha tetszik: buta. Nem képes megérteni az elé tett dokumentumokat. És ami még fontosabb: reménytelenül buta – nem is gondoljuk, hogy ha megerőltetné magát, képes lenne megérteni azokat. Ha így gondolnánk, akkor más jogintézményekhez hasonlóan ösztönöznénk erre – megkövetelnénk tőle, hogy a számára káros vállalásait is teljesítse (persze, ha azokról tud, és szabadon vállalta magára azokat), ezzel próbálva rávenni arra, hogy a következményekkel számoljon.

Az ítélet e tekintetben meglehetősen ambivalens. Láttuk, hogy a fogyasztóvédelem indokát keresve minduntalan visszatér arra, hogy a fogyasztót meg kell védeni, és ezért kell a korlátozásokat a lehető legszűkebben értelmezni. A második kérdésre adott válaszban a luxemburgi bíróság él a Kúria által felkínált lehetőséggel, és a lehető legszélesebbre vonja azt a kört, amikor a fogyasztóvédelem alkalmazható. Nem elég az, hogy a fogyasztó megértse, hogy mit is vállal (adott esetben azt, hogy a visszafizetés a vételi árfolyamon kell, hogy történjen), hanem a vállalás okát is meg kell értenie: a fogyasztónak meg kell értenie az adott passzus és „a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.” (75. pont)

A döntés ezen pontja kifejezetten veszélyesnek tűnik. Az látható, hogy a „világossághoz és érthetőséghez” nem elegendő, hogy tiszta legyen, a felvállalt kötelezettség adott helyzetben mivel jár majd, hanem az megköveteli azt is, hogy valamiképpen érthető legyen a számára, hogy mi befolyásolja azt, hogy milyen helyzet áll elő. Itt például érteni kellene, hogy mi befolyásolja mi befolyásolja a két árfolyam közötti eltérés (spread) nagyságát. Kérdés, hogy ugyanilyen teszt alapján kell-e azt is mérlegelni, mondjuk egy középtávú szerződés esetén az árat a fogyasztói árindexhez, vagy valamilyen nyersanyag árához kötik. A „világossághoz és egyértelműséghez” itt is érteni kell, hogy mi határozza meg az infláció, vagy adott nyersanyag árának alakulását? Esetleg azt is, hogy mi a gazdasági összefüggés az ár (vagy mondjuk a szolgáltató költségei) és az infláció, vagy az adott nyersanyag áralakulása között?

Másik oldalról azonban ez az a pont az ítéletben, ahol annak egyértelmű fogyasztóvédő retorikája megtörik – és nem egyszerűen a szolgáltatóra hárítja a fogyasztó tájékozatlanságának következményeit, hanem a fogyasztóval szemben is követelményeket támaszt. A világosság és érthetőség kapcsán azt kell mérlegelni, hogy „az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó” képes-e felismerni és értékelni az adott mechanizmust. (74. pont) Vagyis elvárásként a reasonable man standardot építi be a fogyasztóvédelembe is.

***

A harmadik kérdés arra vonatkozott, hogy tisztességtelen passzust a bíróság helyettesíthet-e másikkal. A bíróság érvelésének kulcsa itt – bár alapvetően ez is a fogyasztók védelmét hangsúlyozza, a számukra hátrányos következmények elkerülését állítja a középpontba (érvénytelenség esetén a hitelt azonnal vissza kellene fizetni – lásd 83. pont) – egy roppant fontos joggazdaságtani összefüggés: ha a bíróságnak nem tetsző feltételt mindig helyettesítenék egy olyannal, amellyel a tisztességtelenség kiküszöbölhető, akkor az adott üldözendő feltételt alkalmazó fél számára nem jelentene visszatartó erőt (79. pont). Ha a passzust a fogyasztó megtámadja, akkor visszaáll a „normál helyzet”, ha nem, akkor él a szolgáltató számára kedvező megoldás. A polgári jogtól egyébként idegen büntetés szükségességét emeli itt ki a bíróság: a tisztességtelen feltételt a szerződésbe fogalmazó félt szankcionálhassa a bíróság, írhasson a szerződésbe számára a „normálisnál” hátrányosabb passzust, ezzel teremtve meg az ellenösztönzést az ilyen megoldásokkal való kísérletezgetés ellen.

***

Végezetük térjük ki arra, hogy az ügy alapját képező eltérés, a két árfolyam közötti eltérés komoly probléma. De nem a fogyasztóvédelemben megjelenő „tisztességtelenség”, hanem a váltási költségek emelése miatt. Aki a meglevő tartozását egy másik pénzintézettől felvett kölcsönnel fedezné (és az új hitelt is hasonló devizában akarja felvenni), azonnal elbukják az eladási és a vételi árfolyam közötti spreadet.

***

A szerző közgazdász (PPKE JÁK, MTA TK JTI), fő kutatási területe a joggazdaságtan.

A szerző tollából részletesebben a fogyasztóvédelem értékeléséről: Szalai Ákos: A magyar szerződési jog gazdasági elemzése XI. fejezet

 

Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala

Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

 

 

 

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció európai központi bank alkotmánybíróság gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás euró nemzeti érdek közös kereskedelempolitika eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás eusz 7. cikke oroszország egységes piac európai bizottság elnöke human trafficking adatvédelem human rights környezetvédelem ultra vires aktus bevándorlás fenntartható fejlődés ceta német alkotmánybíróság btk közös kül- és biztonságpolitika trump wto nafta közigazgatás migráció nemzeti bíróságok russia tpp fundamental rights menekültkérdés szolidaritás ukraine crisis bankunió strasbourgi bíróság panpsychism polgári kezdeményezés magyarország personhood kötelezettségszegési eljárás szankció syngamy environment eu sanctions energiapolitika civil törvény compliance devizakölcsön ecthr európai integráció alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés európai parlamenti választások fogyatékosok jogai surrogacy felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók