jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Bankunió pillérről pillérre 2. rész: Az Egységes Bankszanálási Mechanizmus

2014. április 16. 1:19

 

 

- Rendelet szabályozza majd a bankmentésben résztvevő intézményeket és eljárásokat, de kormányközi megállapodás tárgyát képezi a jövőben az Egységes Bankszanálási Alap felállítása; 
- A Bankszanálási Testület fog dönteni az Európai Központi Bank közvetlen felügyelete alatt álló bankok megmentéséről, nemzeti jogkörbe kizárólag a rendszerszinten nem jelentős bankok megmentése tartozhat; 
- A felállítandó Szanálási Testület először megvizsgálja a magánúton való megmentés lehetőségét, majd a bankrendszer rendszerszintű fenyegetettsége esetén a Testület bocsát ki ajánlást az Európai Bizottság felé a Szanálási Alap felhasználásáról; 
- A Szanálási Alapot a résztvevő tagállamokban működő bankok hozzájárulásaiból kell működtetni, szükség esetén azonban az Alap piaci kölcsönt is felvehet; 
- Az Egységes Felügyeleti Mechamizmusban és Egységes Szanálási Mechamizmusban való részvétel az eurózóna tagállamai számára kötelező, a nem eurózóna tagállamok számára azonban fennáll a csatlakozás lehetősége; 
- Magyarország egyelőre kivár, a Bankunióhoz való csatlakozásról egyelőre nem kíván döntést hozni.

Az Európai Bizottság 2013 nyarán terjesztette elő javaslatát a Bankunió Egységes Szanálási Mechanizmusának (SRM) létrehozására, amelynek célja, hogy az adófizetők és a reálgazdaság terheinek minimalizálása mellett biztosítsa az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő, és súlyos nehézségekkel küzdő bankok szanálásának hatékony kezelését. Az Egységes Felügyeleti Mechanizmus működéséről lásd az előző blogbejegyzést.

A mechanizmus két szabályozási dokumentumra épül. Az első pillér az Egységes Szanálási Rendelet, amely rendezi az egységes szanálási mechanizmuson belüli

  • funkciókra
  • eljárásra, (szanálási tervezés, korai beavatkozás, szanálási célok, elvek stb.)
  • az intézményi keretre vonatkozó rendelkezéseket.

Második pillér: Egységes Bankszanálási Alap létrehozására vonatkozó különös szabályokat összefogó kormányközi megállapodás.

A Rendelet, maga is összetett, hiszen a hitelintézetek helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló korábbi irányelv-javaslat rendelkezéseire építve határozza meg a koncepció főbb jogi elemeit. A Rendelet alkalmazási köre az Egységes Felügyeleti Mechamizmus (SSM) által felügyelt bankokra terjedhet ki.

Az Európai Központi Bank (EKB) közvetlen felügyelete alatt álló, és a határon átnyúló bankok szanálási tervének előkészítéséért, valamint közvetlen megmentésükért a Bankszanálási Testület lesz felelős. A nemzeti hatóságok kizárólag a nemzeti szinten működő olyan bankok esetében lesznek jogosultak a bankszanálás tervezésére, illetve bankmentésre, amelyek nem állnak az EKB közvetlen felügyelete alatt.

Az Egységes Szanálási Mechanizmus központi döntéshozatala a Szanálási Testület köré szerveződik, a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságai, az EKB, az Európai Bizottság és a Tanács bevonásával. A Testület két formációban ülésezik, illetve működik: vezetői ülésként és plenáris ülésként. A plenáris ülés keretében hozza meg általános jellegű döntéseit, illetve azokat az egyedi szanálási döntéseket, amelyek az Alapból 5 milliárd EUR-t meghaladó összeg lehívását igénylik. A hivatkozott értékhatár alatt maradó pénzösszeg esetén a Testület - szűkebb körben - a vezetői ülés keretében dönt. A vezetői ülésen az ügyvezető igazgató, az ügyvezetőigazgató-helyettes, és a három állandó tag mellett a Bizottság és az EKB által kinevezett képviselők csak megfigyelőként vehetnek részt. Szem előtt tartva azon tagországok érdekeit, amelyekre a szanálás hatással lehet, az ülés további tagokkal bővíthető. A döntésben érintett résztvevők egyike sem rendelkezik azonban vétójoggal.

Ha tehát egy bank csődközeli helyzetbe jut

1. az EKB:

  • jelenti a Testület, a Bizottság, és az illetékes nemzeti szanálási hatóságok felé

2. A Testület megvizsgálja:

  • a magánúton való megmentés lehetőségét,
  • és azt, hogy fennáll-e a rendszerszintű fenyegetettség veszélye. 

Amennyiben a rendszerszintű kockázat fennáll, és nincs lehetőség magánszektoron belüli megoldásra, a Szanálási Testület a szanálás megindítását ajánlja a Bizottságnak kitérve a szanálási eszközök alkalmazására, valamint az Alapnak a szanálási intézkedés támogatása céljából történő igénybevételére.

A Bizottság miután megvizsgálta a Testület mérlegelési szempontjait a szanálási rendszert

  •  elutasítja vagy
  • (hallgatólagosan) engedélyezi.

A Bizottság határozatát a Tanács akkor jogosult megtámadni vagy jóváhagyni,

  •  ha az egységes Alapból lehívott pénzösszeg mértéke módosításra kerül, illetve
  •  ha nem áll fenn olyan közérdek, amely a bank megmentését indokolná.

A Bizottság, vagy a Tanács kifogása esetén, a Testület köteles módosítani a keretet. Ha a szanálási keret állami támogatást is magába foglal, a Bizottságnak a Testület döntését megelőzően kell az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazásával megvizsgálni a tervezett keretről való döntés lehetőségét. A keretet a döntéshozatalt követően az illetékes hatóságok hajtják végre.

 

Forrás: Európai Bizottság

 

A szakpolitikai kompromisszumok eléréséig talán az Alap finanszírozásával kapcsolatos viták voltak a legkényesebbek. Alapvető elvárás, hogy az Alapot a résztvevő államokban működő bankok hozzájárulásaiból kell működtetni. Az elegendő mértékű finanszírozás biztosítása, továbbá a felosztó-kirovó rendszerek prociklikus jellegének elkerülése, valamint a külső finanszírozási támogatás igénybevételének minimálisra szorítása érdekében az Alapnak azonban szüksége van azonnal elérhető forrásokra is. A tárgyalások során elért kompromisszum része, hogy a Testület plenáris ülésén meghozott döntés alapján, az Egységes Bankszanálási Alap szükség esetén, kölcsönöket vehet majd fel a piacon, ami azért fontos, mert néhány évig nem áll majd pénzügyi védőháló az alap mögött.

Az Alap méretének - a tervezettnél rövidebb - 8 év alatt el kell érnie a részt vevő tagállamok bankrendszerében elhelyezett, biztosított betétek összegének legalább 1 %-át, ami hozzávetőlegesen 55 milliárd EUR-nak felel meg. Az Alap tulajdonosa, és az Alap igazgatásáért felelős szerv is a Testület lesz. Szabályozástechnikai szempontból fontos kiemelni, hogy az alapképzésre, a nemzeti alkotóelemekre, valamint az ezeket érintő döntéshozatalra irányadó szabályokat a Rendelet szabályozza, míg a tagállami alkotórészeknek az egységes Alaphoz való hozzájárulásának szabályait kormányközi megállapodás fogja rögzíteni. A Rendelet alapján létrehozott egységes alap a kezdeti alapképzési időszakban a résztvevő államok forrásaira épül, amiket a jövőben közösségiesíteni kell. A kormányközi megállapodásra azért van szükség, mert az Európai Unió joga alapján a tagállamok kizárólag a nemzeti szintű alapképzésre kötelezhetőek, arra már nem, hogy a közös alap részére át is engedjék a pénzügyi tartalékokat. A kormányközi megállapodásban az eurózóna tagállamai kifejezett és pótlólagos kötelezettséget vállaltak az Alap működéséhez szükséges források uniós szintű transzferéhez, és nemzetközi közjogi vállalásokkal útján bővítették azokat a feltételeket, amelyek a Rendelet részletszabályainak megfelelő érvényesüléséhez szükségeek.

Az eredeti szakpolitikai elképzelésektől eltérően, az elmúlt hetekben abban is kompromisszumra jutottak a döntéshozók, hogy már az első években meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy egy adott ország bankjának rendezett felszámolásához, vagy szerkezetátalakításához egy másik ország bankszanálási célra elkülönített forrásait is fel lehessen használni, úgy, hogy a közös felelősségmegosztás legalább 40 százalékos legyen.  A további években ezt a százalékos szintet fokozatosan emelni kell.

Magyarország és a Bankuniós tagság

A Bankuniós tagság elsősorban az eurózóna tagállamait kötelezi, a szabályozás azonban lehetőséget ad együttműködés alapján az SSM-ben való részvételre és a SRM-hoz való későbbi csatlakozásra is. Magyarország egyelőre függőben tartja a döntést, hogy milyen mélységgel vesz részt a Bankunióban. A csatlakozás tekintetében meg kell fontolni, hogy a magyar bankpolitika céljai, hogyan illeszthetők a legnagyobb sikerrel az európai szintű bankpolitikai irányokhoz. Másrészről mérlegelni kell azt is, hogy a Bankunióban való lazább, támogató részvétel nem vezethet-e a hitelezés drágulásához és a versenyképesség csökkenéséhez.

Amint az e rövid szabályozási áttekintésből is kiderül, a Bankunió teljes működése még hosszú évek folyamata. A válság óta eltelt 5 évben azonban a tagállamok jelentős lépéseket tettek a GMU architektúrájának megerősítése érdekében, amelynek fontos eleme volt a Bankunió két pillérének kialakítása. A munka talán kevésbé látványos, de fontos részét a következő években kell kiteljesíteni. A döntéshozatal új szereplőinek meghatározó része lesz ebben. A Parlamenti ciklus vége egyúttal az előkészítő-tervező korszak végét is jelenti majd, és utat nyit a megvalósítás korszaka felé... 

Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala

Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

 

 

 

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás demokrácia uniós értékek jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta arányosság elve brexit szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás eusz 7. cikke oroszország európai bizottság elnöke human trafficking egységes piac adatvédelem human rights környezetvédelem bevándorlás fenntartható fejlődés ultra vires aktus btk közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság trump wto nafta közigazgatás tpp migráció nemzeti bíróságok russia fundamental rights menekültkérdés bankunió strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis polgári kezdeményezés magyarország personhood kötelezettségszegési eljárás szankció syngamy eu sanctions energiapolitika environment compliance devizakölcsön ecthr európai integráció civil törvény alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés európai parlamenti választások fogyatékosok jogai surrogacy kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia uk report inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature brit jelentés olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés