jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Karlsruhétól Luxembourgig, avagy a német Alkotmánybíróság első előzetes döntési kérelme a gazdasági és monetáris unió tárgykörében 2. rész

2014. március 06. 2:30

 

 

A német alkotmánybíróság és az Európai Unió Bírósága évtizedek óta „üzengetnek” egymásnak. A német alkotmánybíróság nem egy a tagállami alkotmánybíróságok közül. A karlsruhei testület – lévén az Unió alapító nagy tagállamai egyikének rendkívüli intellektuális és erkölcsi tőkével rendelkező alkotmánybírósága – évtizedek óta nagy erővel vonja magára a többi alkotmánybíróság figyelmét, nyújt muníciót az Unió és a tagállamok közötti alkotmányos viszonyról folytatott politikai, jogi és tudományos diskurzushoz. A 2014. január 14-én hozott döntésének két vonatkozását emeljük ki: Az egyik – és számunkra nagyobb jelentőségű – maga az előzetes döntéshozatal iránti előterjesztés ténye, a másik az előterjesztés tárgya, amely az európai monetáris unió jogi szabályozása problematikus voltára is rávilágít.

Előterjesztés ultra vires vizsgálat tárgyában

A német alkotmánybíróság egy érett, modern demokratikus berendezkedés gondos, féltékeny őreként kinyilvánította, hogy Németország, mint az Európai Közösségek (Unió) tagállama megőrzi szuverén államiságát. A német alkotmány által biztosított alapjogokat, a német állam Unióra át nem ruházott hatásköreit az uniós „gőzhengerrel” – vezetőfülkéjében az Európai Bírósággal - szemben is védelemben kívánja részesíteni („Maastricht decision” ultra vires control,  Brunner v European Union Treaty, BVerfGE 89, 155, October 12, 1993.)

Ez a „szuverenista” megközelítés élesen szemben áll az Európai Bíróság víziójával, amelyben az Unió sui generis jogrendje elsőbbséget élvez a tagállami jogokkal szemben, ideértve az alkotmányos rendelkezéseket is (C-11/70. Internationale Handelsgesellschaft [1970] ECR 1125.). Az uniós jogalkotó hatásköri túllépései fölött az Alapszerződésben egyértelműen ráruházott hatáskörében maga jogosult ítélkezni. (C-188/10 és C-189/10. Melki és Abdeli [2010] ECR I-5667. para 54.)

final arbiter kérdés a jog szintjén tyúk-tojás probléma, amelyet csak a belátáson alapuló együttműködés útján lehet feloldani.(M.P. Maduro: ’Contrapunctual Law: Europe’s Constitutional Pluralism in Action’ in N. Walker: Sovereignty in Transition, Oxford, Hart, 2003, pp.501-537; Mattias Kumm, 'Who is the Final Arbiter of Constitutionality in Europe? Three Conceptions of the Relationship Between the German Federal Constitutional Court and the European Court of Justice' (1999) 36 Common Market Law Review, Issue 2, pp. 351–386.)

A német alkotmánybíróság több lépcsőben haladt a saját belátáson alapuló együttműködő alkotmányosság felé. (András Sajó:Learning Co-operative Constitutionalism the Hard Way: the Hungarian Constitutional Court Shying Away from EU Supremacy. Zeitschrift für Staats- und Europawissenschaften, Vol 2 (3) 351-372.) 

Miközben ennek elvi lehetőségét sosem adta fel, uniós aktust egyszer sem nyilvánított ultra viresnek. Kinyilvánította, hogy az Unió (Európai Bíróság) általi alapjogvédelmet alapvetően kielégítőnek tartja (Solange II, Re Wünsche Handelsgesellschaft, 2 BvR 197/83, 22 October, 1986., Banana decision 2 BvR 1/97, 7 June 2000, Alcan decision 2 BvR 1210/98, 17 February 2000). A 2010-es Honeywelldöntésben egyfelől az ultra vires teszt védelmi szintjét jelentősen leszállította, másfelől kinyilvánította, hogy az „Europarechtfreundlichkeit” szellemében a vizsgálat során az Európai Bíróság álláspontját előzetesen ki kell kérni.

A mostani döntés, amellyel az Európai Központi Bank (továbbiakban EKB) Kormányzótanácsa határozata érvényessége tárgyában (ultra vires aktusról van-e szó) előzetes döntést kér az Európai Bíróságtól, ennek az elvi önkorlátozásnak a valósággá válása. Ezzel az aktussal a német alkotmánybíróság példát mutatott a nemzeti alkotmányok feltétlen elsőbbségét valló alkotmánybíróságok számára, illetve azon alkotmánybíróságok számára (mint a magyar) amelyek az Európai Bírósághoz fordulás tekintetében tartózkodtak a nyílt állásfoglalástól.

A német alkotmánybíróság mostani határozatában nem egyszerűen átadja az elsőbbséget az ultra vires vizsgálat tárgyában az Európai Bíróságnak. Távolról sem, hiszen miután megérkezik az előzetes döntés Luxemburgból, maga fog végleges döntést hozni.

A kettejük közötti párbeszéd alapjaként nyújtja egyfelől a saját ultra vires értelmezésének részletes indoklását, másfelől nyíltan felkínálja egy olyan értelmezés lehetőségét, amely mellett az EKB határozata a számára biztosított hatáskörön belül marad.

Most az Európai Bíróságon a sor, hogy kiegyensúlyozott, állásfoglalásával fenntartsa ezt a bizalmi légkört, hogy hozzájáruljon a közvetlen párbeszéd kibontakozásához.

Az EKB határozata összeegyeztethető-e az uniós joggal?

Az EKB Kormányzótanácsa úgy döntött, hogy a Központi Bankok Európai Rendszere (továbbiakban KBER) a másodlagos értékpapír piacon olyan euro-övezeti tagállamok államkötvényeit vásárolhatja meg előre meghatározott mennyiségi korlát nélkül, amelyek súlyos államháztartási nehézségekkel küzdenek, ezért az European Financial Stability Facility vagy a European Stability Mechanism segítő-fegyelmező programja alatt állnak (the Outright Monetary Transaction –OMT  decision).

Ez azt jelenti, hogy a KBER mint az euro-övezet központi bankrendszere – közvetve – hozzájárul az adott tagállam költségvetésének finanszírozásához. (Az elsődleges vásárlók biztosak lehetnek abban, hogy az állampapírt megfelelő áron tovább tudják adni, ezért az államháztartási deficit finanszírozhatóvá válik a piacról.)

Az EKB a határozat indoklásában kifejti, hogy erre az eszközre a monetáris közvetítő mechanizmus megfelelő működése, illetve annak egyöntetű volta miatt van szükség.

A magunk részéről ezt az eszközt valóban problematikusnak tartjuk azon okfejtés alapján, amit a német alkotmánybíróság is produkál, hiszen az EKB lényegében a költségvetés központi banki finanszírozása tilalmának (EUMSZ 123.cikk (1) bekezdése) megsértéséről van szó. Ez végső soron az EUMSZ 119. és 126 cikkébe foglalt követelményekkel – az árstabilitás megőrzése, a rendezett államháztartás, a KBER piacgazdasági alapú működésének elve – is ütközni látszik.

Miért döntött az EKB egy ilyen – minden bizonnyal általa is ismerten problematikus - eszköz bevezetése mellett?

A bajok gyökere egyrészt ott rejlik, hogy az európai monetáris unió megalkotói „kifelejtették” a rendszer kialakításakor a lender of last resort funkciót. A monetáris unió joga tehát nem jelöl meg olyan bankot, amely a kereskedelmi bankrendszer súlyos, szisztémás zavara esetén többlet- likviditással szolgálna. A mostani válság megmutatta, hogy ilyen helyzet – szoros összefüggésben az államháztartás megrendülésével - előállhat, és hogy ilyenkor választani kell a bankrendszer összeomlása és a közjellegű beavatkozás között.

A bajok gyökere másrészt oda nyúlik, hogy a monetáris unió megfelelő működéséhez elegendőnek ítélték a költségvetési túlköltekezés tilalmát, és „kifelejtették” a gazdaságpolitikai koordináció kemény rendszerét, illetve „megfeledkeztek” a résztvevő államok eltérő válságtűrő képességéről. Egyes résztvevő államokat a válság olyan helyzetbe sodort, amelyben az államháztartás piaci finanszírozása ellehetetlenült, az állampapírokkal „kitömött” kereskedelmi bankrendszer közvetlen életveszélybe került. Ebben a helyzetben választani kellett a súlyos társadalmi konfliktusok, az euró-pénzrendszer szétzilálódása és a közjellegű beavatkozás között.

(Egy további „rendszer-probléma”, hogy a német alkotmánybíróság ellenállása csak azt akadályozhatja meg, hogy a Bundesbank, mint a Központi Bankok Európai Rendszerének tagbankja ne tegyen eleget az EKB utasításának (miszerint venne a kérdéses állampapírokból). Ez távolról sem teszi működésképtelenné az OMT-t, hiszen az eurózóna többi tagbankja - maga az EKB is - vásárolhat a papírokból.)

A KBER elsődleges célja az euró vásárló erejének megőrzése (EUMSZ 127.cikk (1) bekezdése). Ne felejtsük el, hogy ahhoz, hogy ezt a célt szolgálhassa, mint központi bankrendszernek magát a pénzrendszert (monetary system) kell őriznie (EUMSZ 127. cikk (2) bekezdése szerint a KBER alapvető feladata a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása). Ezért kapja meg számos központi bank a törvényben a lender of last resort funkciót, ezért gyakori, hogy a központi bank egyben a bankfelügyeletként is működik. A Kormányzótanács kérdéses határozata nyilvánvalóan ehhez az alapvető – előfeltételként adódó, mindent megelőző – feladathoz kapcsolódik.

Az Európai Bíróság nincs könnyű helyzetben. A gazdaság, a jog és a politika háromszögét kell körré alakítania.

Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala

Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

 

 

 

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció európai központi bank alkotmánybíróság gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás közös kereskedelempolitika euró nemzeti érdek eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás eusz 7. cikke oroszország egységes piac európai bizottság elnöke human trafficking adatvédelem human rights környezetvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás ceta német alkotmánybíróság btk közös kül- és biztonságpolitika trump wto nafta közigazgatás migráció nemzeti bíróságok russia tpp menekültkérdés fundamental rights panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió strasbourgi bíróság personhood polgári kezdeményezés magyarország syngamy kötelezettségszegési eljárás szankció environment eu sanctions energiapolitika civil törvény compliance devizakölcsön ecthr európai integráció alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés európai parlamenti választások fogyatékosok jogai surrogacy felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma