jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A megelőző jogos védelem fantom-tényállása

2014. július 25. 12:40

 

 

 -  2009-ben a jogalkotó bevezetett egy új jogintézményt, a megelőző jogos védelmet, egy a sértettek fokozottabb büntetőjogi védelmét szolgáló Btk. módosítás rendelkezései között.

- Bevezetése óta egyetlen védekező sem hivatkozott sikerrel e büntetendőséget kizáró okra: A tényállás Tóth Mihály professzor szavaival élve „fantom-jogalkotási” termék: egyetlen ügyben sem alkalmazták, senkit nem mentett meg a büntetőjogi felelősségrevonás alól.

- A jogintézmény félreértelmezése miatt ugyanakkor több tulajdonos ellen indult büntetőeljárás, amely nem egyszer büntetőjogi felelősségrevonással végződött.

- A megelőző jogos védelem valójában nem egy áldozatvédelmi intézmény, annak csupán veszélyes illúziója.

1. A bűnüldözés kudarca mint a megelőző jogos védelem bevezetésének indoka

Hibátlan bűnmegelőzés, tökéletes biztonság nincs, az állam pedig – mivel nem állíthat minden és mindenki mellé rendőrt – nem tudja megakadályozni valamennyi jogsértés bekövetkezését. Ezt elismerve bizonyos szűk körben, ún. jogos védelmi helyzetben megengedi a jog, hogy az állam helyett az egyén védje meg saját vagy mások életét és tulajdonát, illetve a közrendet. Ilyenkor erő áll az erőszakkal szemben, amennyiben az erő a jogos, az erőszak a jogtalan hatalomgyakorlás– írja Edvi Illés Károly már 1894-ben. Belovics Ervin, a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese több mint egy évszázaddal később így fogalmaz: „a jogosan védekező olyan támadást hárít el, amelynek megakadályozására a bűnüldöző hatóságok lennének jogosultak és kötelesek. Amennyiben ezek a szervek az említett kötelezettségüknek nem képesek eleget tenni, a megtámadott számára biztosítani kell a védekezés jogát. Lényegében tehát a jogszerűen védekező a társadalom védekezését valósítja meg a támadóval szemben.”

A jogos védelem hallatán sokak szeme előtt az életéért küzdő áldozat esete lebeg, azonban nem ez a sértetté válás tipikus útja. A személy elleni bűncselekmények – az elmúlt tíz év átlagában – az összbűnözés 5%-át teszik ki, míg a bűncselekmények többsége, csaknem kétharmada, vagyon ellen irányul. Ha figyelembe vesszük a felderítési, illetve a nyomozás-eredményességi mutatót, még egyértelműbbé válik, hogy vagyon elleni cselekményeknél, azon belül is a betöréses lopásoknál mutatkozik a bűnüldözés igazi kudarca. Az ezredfordulón a rendőri eljárásban befejezett összes büntetőügy nyomozás-eredményessége még 46% volt, míg 2012-ben 37%; a betöréses lopásoknál ugyanezen idő alatt 23%-ról indult és 14%-ra csökkent a sikeresen befejezett ügyek aránya. A latenciában maradt bűncselekmények tovább torzíthatják az amúgy is kudarcos eredményeket. Az emberek mindennapjait tehát elsősorban a vagyon elleni, bagatell bűncselekmények keserítik meg. Nem meglepő, ha a tulajdonosok főként a vagyon elleni támadásoknál próbálják meg az állami bűnüldözés fokozódó tehetetlenségét saját eszközeikkel pótolni.

2009-et megelőzően azonban az állam impotenciáját védelmi berendezéssel kompenzálni igyekvők törekvéseit nem fogadta el az ítélkezési gyakorlat jogos védelemként. Az 1990-es évek derekán a Legfelsőbb Bíróság is úgy vélte, hogy a védelmi eszköz üzemeltetője nincs jogos védelmi helyzetben, mivel a védekező tevékenység nem egy már megindult jogtalan támadás leküzdésére, vagy egy közvetlenül fenyegető jogellenes támadás megelőzésére irányul. A védelmi berendezés nem képes a védekezés szükségességét vagy a szükségesség mértékét sem felmérni, sőt még azt sem, hogy a behatoló jogtalan támadó-e egyáltalán. A védelmi eszköz ezért nem illett a jogos védelem elméletrendszerébe. Ez azt jelentette, hogy a tulajdonosokat kétszer hagyta cserben az állam: először, amikor nem tudta megvédeni javaikat, és másodszor, amikor azért érte őket szankció, mert állami védelem híján maguk védekeztek, és ezzel sérülést okoztak.

A jogalkotó – érzékelve a problémát – látványos módon állt ki az áldozatok mellett. 2009-ben az áldozatorientált kriminálpolitika törekvéseit érvényre juttatva, a sértettek fokozottabb büntetőjogi védelmét szolgáló rendelkezések között a vagyonvédelmi védőberendezés vagy védekező eszköz üzemeltetőjének büntetőjogi felelősségét mérsékelendő, bevezette a megelőző jogos védelmet. A jogintézményt a 2012-es új Btk. lényegi módosítások nélkül átvette.

II. A megelőző jogos védelem szabályozása, szabályozási anomáliák

A megelőző jogos védelem elsősorban abban tér el a jogos védelem klasszikus esetétől, hogy a jogtalan támadással nem egy elhárító cselekmény, hanem egy, a jogtalan támadást megelőzni hivatott védelmi eszköz áll szemben. A rendelkezés felhívása három feltétel együttes fennállása esetén lehetséges:

a) ha az alkalmazott eszköz nem alkalmas az élet kioltására,

b) ha a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy a berendezés ne okozzon sérelmet, és

c) ha a védekezésből származó sérelem a jogellenes támadót éri.

a) Az eszköz ne legyen alkalmas az élet kioltására

A megelőző jogos védelem szerinti védekezés felhívásának első feltétele jelentősen szűkítheti a paragrafus alkalmazási körét: noha a törvényi indokolás csak a fegyvert, illetve a nagy erősségű, magas feszültségű áram alkalmazását említi, a bírói gyakorlat élet kioltására alkalmasnak tekintette már a gumibotot, a farudat és az asztallábat is. A jogos védelem általános szabályaihoz képest is szűkítő értelmezést fogadott el a jogalkotó, hiszen a halál okozásáért akkor is felel a védekező, ha a támadó szándéka nem vagyon elleni cselekményre, hanem emberölésre terjedt ki. A legfontosabb kérdés azonban, hogy mivel tud fenyegetni a tulajdonos, ha nem halállal. Amennyiben ugyanis rendre állami megtorlás nélkül maradnak a jogellenes cselekmények, a további áldozattá válást elkerülendő, azaz a hatékony vagyonvédelem céljából, a védekező kénytelen lesz az eddig is megengedett passzív eszközöknél (fal, kerítés, zár) lényegesen agresszívebb berendezéseket alkalmazni; olyanokat, amelyek nem csak a dolgot védik, hanem amelyek az elkövető ellen aktiválódva

(i) az állami szankció elszenvedésének esélyét növelik (ilyenek a sziréna, a rendőrségre, járőrszolgálathoz bekötött riasztó), vagy

(ii) olyan hátrányt okoznak, amely a bűnöző költség-haszon elemzésekor kiváltja az állami erőszak-monopólium helyét (mérgezés, kutyaharapás, áramütés). Ez utóbbi eszközök azáltal védik a tulajdont, hogy a bűnüldöző szervek alacsony nyomozás-eredményessége miatt a nagy valószínűséggel elkerülhető és ezért preventív funkcióval korlátozottan rendelkező állami kényszert helyettesítik.

Voltaképpen az állami megtorlásból származó hátrányhelyébe a tulajdonos által üzemeltetett védelmi megoldással okozott fájdalom lép; ezt kell, a védekező is azt kívánja, hogy ezt kelljen mérlegelnie az elkövetőnek a bűncselekményből származó előnyökkel szemben. A cél tehát, hogy a bűnöző meg se kísérelje a bűncselekmény elkövetését, amit csak akkor lehet elérni, ha a hátránnyal való fenyegetettség hatékony. Csakhogy az egyénnek az állammal szemben nincs olyan fokozatos eszköztára, amellyel arányosan állapíthatná meg a bűnözés „költségét”. Ezért voltaképp nem marad más, mint az ősállapothoz való visszatérés, jellemzően a testi fájdalommal, visszafordíthatatlan hátrány okozásával és a halállal való fenyegetés.

A halál okozását azonban maga a törvény zárja ki, míg a visszafordíthatatlan hátránnyal vagy jelentős fájdalommal járó egyéb kreatív védekezési lehetőségek nagy része (pl. savat spriccelő berendezés elhelyezése fejmagasságban) azért megengedhetetlen, mert a magyar állam a pozitív védelmi kötelezettség doktrínáján keresztül a magyar Btk.-t is felülíró nemzetközi jog alapján felelősséggel tartozhat a kínzásnak minősülő sérelem okozásáért. A gyengeáram, farkasverem, medvecsapda jöhet még szóba, ám ezek alkalmazásakor túlságosan nagy a védekezőre telepített felelősség, hiszen felelni fog akkor is, ha az eszközt annak tudatában telepítette, hogy az nem alkalmas az élet kioltására, és ez általában igaz is, de a támadó mégis meghal, például mert esőben mezítláb belegabalyodik a gyengeárammal töltött drótkerítésbe, vagy a csapdába esve éhen hal vagy elvérzik. A csekélyebb testi fájdalmat okozó védelmi berendezések (pl. enyhe áramütés) pedig vélhetően nem lesznek hatékonyak. A védekező berendezések eszköztárából így logikailag semmilyen, a korábbi szabályozáshoz képest új lehetőség nem marad a bűnmegelőző funkciót az államtól átvállaló egyén számára.

b) A védekező kötelessége, hogy mindent megtegyen,  ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy a berendezés ne okozzon sérelmet

A megelőző jogos védelem felhívásának második feltétele, hogy a védekezőnek mindent meg kell tennie, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy a berendezés ne okozzon sérelmet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a berendezés üzemeltetőjének figyelmeztetnie kell a veszélyre; gondoskodnia kell arról, hogy a figyelmeztető jelzést ne verje le a szél, ne lopják el; hogy sötétben látható vagy hallható legyen; hogy ne csak szövegesen, hanem – a kis gyerekek, analfabéták, idegen ajkúak érdekében – piktogramokkal is jelezze az esetleges sérelem bekövetkeztét. Ez a feltétel is eltérés a hagyományos jogos védelem szabályaitól, hiszen a támadás személyes elhárítása esetén nem terheli olyan kötelezettség a védekezőt, hogy előzetesen értesítse a támadót arról, miszerint védekezni fog, mégpedig oly módon, amivel esetleg sérülést okoz. Ott azonban a védekezés szükségességét és annak mértékét vizsgálja a bíróság, míg a megelőző jogos védelemnél ezt definíció szerint nem teheti meg. (Ennek az a mögöttes indoka, hogy a jogalkotó elismerte: egy berendezés nem képes felmérni a támadó szándékát, és így a védekezés szükségességét vagy annak szükséges mértékét sem.) A szükségesség előreláthatóságának hiányát kompenzálandó, a berendezés üzemeltetőjének jeleznie kell, hogy a tervezett bűncselekményhez képest akár szükségtelen vagy súlyosan aránytalan sérelmet szenvedhet a támadó, amennyiben megkísérli a behatolást. A figyelmeztető jelzés egyben fokozza annak az esélyét is, hogy a harmadik feltétel teljesüljön.

c) A védekezésből származó sérelem csupán jogellenes támadót érhet

A harmadik feltétel ugyanis az, hogy a védelmi berendezés a jogtalan támadónak okozzon sérelmet.  A védelmi eszköz üzemeltetésével a védekező hatványozott felelősséget vállal magára, hiszen minden olyan esetben, ahol nem jogellenes behatoló szenved sérülést, felelősséggel tartozik. Márpedig lehetetlen előrelátni, hogy ki ellen aktiválódik a berendezés: a tolvaj; a kutya ellen menekülve a kerítésen átugró, azaz végszükségben lévő személy; vagy a mentési feladatai ellátása érdekében behatoló tűzoltó ellen.

Összefoglalva tehát, míg az első feltétel a hatékony aktív automatizmusokat szűri ki, addig a második és harmadik úgy allokálja a felelősséget, hogy a védekezőn aránytalan lesz a teher. A tényállás a korábbi szabályozáshoz képest azokra az esetekre tágítja a megengedett védekezés körét, ahol a vagyonvédelmi berendezés nem öli meg, csak olyan sérülést okoz a jogtalan és megfelelően tájékoztatott behatolónak, ami az általános szabályok szerint szükségtelennek minősülne, vagy a szükséges mértéket túllépné. Nagyon nehéz ilyen védekezésre alkalmas, azaz megengedett, kellően differenciáló, a jogos és jogtalan behatolót megkülönböztetni képes és egyben hatékony berendezést elképzelni. Ez nem feltétlenül a kutató fantáziátlanságának tudható be: a javaikat védeni szándékozóknak sem sikerült ilyen berendezéseket telepíteni. Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENyÜBS) adatbázisa szerint a jogintézmény 2009-es bevezetése óta 28 esetben fordult elő megelőző jogos védelem, azonban az akták vizsgálata egyértelművé tette, hogy az ENyÜBS-ben tévesen tüntették fel a megelőző jogos védelmet mint büntetendőséget kizáró okot: vagy egyáltalán nem merült fel jogos védelem az ügyben (22 esetben), vagy a jogos védelem alapesetéről volt szó, vagyis arról, hogy egy megindított vagy közvetlen támadást személyesen hárított el a védekező (6 ügyben). A tényállás tehát Tóth Mihály professzor szavaival élve „fantom-jogalkotási” termék: egyetlen ügyben sem alkalmazták, senkit nem mentett meg a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor több esetben elítélte a bíróság a köznyelvi értelemben vett védekezőt, mivel a félreértelmezett tulajdonvédelem emberélet kioltásával végződött.

3. A fantom-jogalkotás következményei

A bűnüldözés tehetetlenségének kompenzálására szánt megoldást a jogalkotó kellően szűken szabta meg ahhoz, hogy ne fenyegesse az erőszak alkalmazásának állami monopóliumát. Egy jogállamban a törvényhozó nem is tehet másképp, minden ezzel ellentétes megoldás a magánbosszú állami szentesítése volna. Ezzel azonban gyakorlatilag használhatatlanná tette a problémára szánt gyógyírt: a látszattal ellentétben semmilyen új védelmi eszközt nem adott, mert nem is adhatott a potenciális sértettek kezébe. A megelőző jogos védelem valójában nem egy áldozatvédelmi intézmény, annak csupán veszélyes illúziója. Félő, hogy ez is csak egy példa a sok közül arra, amikor – Nagy Ferenc professzor szavaival – „a büntetőjog körében a szakmai szempontok szinte lényegtelenekké, zavaró tényezővé, és így a politika játékszerévé válnak.” 

Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK Jogtudományi Intézetének hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás demokrácia uniós értékek jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta arányosság elve brexit szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás eusz 7. cikke oroszország európai bizottság elnöke human trafficking egységes piac adatvédelem human rights környezetvédelem bevándorlás fenntartható fejlődés ultra vires aktus btk közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság trump wto nafta közigazgatás tpp migráció nemzeti bíróságok russia fundamental rights menekültkérdés bankunió strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis polgári kezdeményezés magyarország personhood kötelezettségszegési eljárás szankció syngamy eu sanctions energiapolitika environment compliance devizakölcsön ecthr európai integráció civil törvény alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés európai parlamenti választások fogyatékosok jogai surrogacy kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia uk report inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature brit jelentés olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés