jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A reklámadó mint állami támogatás

2015. május 06. 13:50
Papp Mónika
MTA TK HPOPs - Lendület Kutatócsoport

Az Európai Bizottság idei, március 12-én ideiglenes intézkedésként hozott felfüggesztő rendelkezése és a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozata már nyilvánosan elérhető a versenyjogi főigazgatóság honlapján. Az alábbiakban a bizalmas információktól megtisztított határozat nyilvános változatát foglaljuk össze.
 

A Bizottságnak a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény elfogadása után már egy hónappal tudomása volt az adóról és annak későbbi módosításáról. A törvény eredetileg elfogadott változata szerint a vállalkozások levonhatták az előző évek elhatárolt veszteségeinek 50%-át. A három héttel későbbi módosítás azonban ezt a levonást azokra a vállalkozásokra korlátozta, amelyek 2013-ban nem termeltek nyereséget, ezzel kizárva azon vállalkozásokat, amelynek a korábbi évekről volt elhatárolt veszteségük, de 2013-ban nyereségesek voltak. Az Európai Bizottság az Országgyűlés Törvényalkotási Bizottságának jegyzőkönyve alapján állapította meg, hogy a módosítást elsősorban úgy alakították, hogy az a TV2-nek kedvezzen az RTL Klub kárára.

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fogalmi kulcselemei közül kettő egyértelműen fennállt: az adó, a veszteségek levonásával együtt az állami forrásokról való lemondást jelent [lásd például a C-83/89 P.sz., France v Ladbroke Racing Ltd és Bizottság ítéletet], és ez betudható az államnak, továbbá alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására a külföldi reklámszolgáltatók vonatkozásában.

A határozat indokolásának természetesen az a központi kérdése, hogy a reklámadó szelektív előnyt biztosít-e. A törvény az adó progresszivitását a reklám közzétevőjének árbevétele alapján határozza meg, amelynek sávjai az Európai Bizottság álláspontja szerint meredeken emelkednek. Ennek eredményeként az alacsony reklámbevétellel rendelkező vállalkozások sokkal alacsonyabb kulccsal adóznak, mint a magas reklámbevételű vállalkozások. A módosított törvény megoldása, miszerint a 2013-ban nem nyereséges vállalkozások levonhatják az elhatárolt veszteségeiket, szintén előnyt jelent, mivel csökkenti e vállalkozások adóalapját és így adóterhét.

A szelektivitást a Bizottság három lépcsőben vizsgálta. Először felállította azt a referenciarendszert, amelyhez mérten eltérést képezhet az előny. Másodsorban meghatározta, hogy a törvény előnyben részesít-e bizonyos vállalkozásokat a referenciarendszer által kitűzött célra tekintettel hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő más vállalkozásokkal szemben. Harmadrészt foglalkozott azzal az igazolással, hogy a referenciarendszer jellege, vagy általános felépítése indokolja-e a szelektivitást.

Az első feltételt illetően referenciarendszerként a Magyarországon a reklámszolgáltatások nyújtásából származó árbevételre kivetett adót határozta meg a Bizottság. A másodikként vizsgált rendszeren belüli szelektivitás megállapításának indoka a meredeken progresszív adókulcs volt. „Tekintve, hogy egy vállalkozás által elért árbevétel összege bizonyos mértékig korrelál a vállalkozás méretével, úgy tűnik, hogy (...) a törvény megszövegezésénél fogva differenciál a vállalkozások között azok mérete alapján.” [a határozat 28. preambulumi pontja]

A legfelső sávba tartozó vállalkozásokra kivetett 50%-os adóteher az adólevonás lehetősége nélkül kiemelkedően magas, és ebbe a sávba 2014-ben csak egy vállalkozás esett. A törvényen alapuló eltérő bánásmódot ez is jól mutatja. A bizottsági határozat érvelése egyértelműen felidézi a letelepedés szabadsága kapcsán megfogalmazott uniós jogi korlátozástilalom értelmezését és a Bizottság maga is hivatkozik  egy lábjegyzetben a Hervis ítéletre [C-385/12. sz. ügy]. Ebben a döntésben a Bíróság implicit módon megerősítette, hogy a progresszív magyar kiskereskedelmi adó hátrányos helyzetbe hozza a nagyobb vállalkozásokat. Az adó célkitűzéseivel és általános rendszerével összhangban nem állónak tekintette továbbá a Bizottság a veszteségek levonásának lehetőségét. Alapelvként ugyanis az adó árbevétel-alapú adó és a vállalkozások nyereségességétől függetlenül kerül kivetésre.

A Bizottság utolsóként azokat a magyar hatóságokat terhelő kimentési indokokat mérlegelték, melyek szerint a bevétel és a méret tükrözi a teherviselő képességet. A Bizottság kételyeit fejezte ki, hogy vajon a teherviselő képesség irányadó elvként szolgálhat-e az árbevétel-alapú adózás esetében, mivel nem veszi figyelembe a költségeket. Ennek a kérdésnek a megválaszolását azonban a Bizottság nyitva hagyta: „Minden esetre a Bizottság úgy véli, hogy még ha a teherviselő képesség az árbevétel-alapú adó lényeges alapelvét is képezné, akkor is általában lineáris adókulcsot indokolna, nem pedig progresszív kulcsot, mivel a bevételek növekedésével a teherviselő képesség nem növekszik progresszív módon.” [a határozat 37. preambulumi pontja]

A veszteségek levonásának a 2013-ban nyereséges vállalkozásokra korlátozását a Bizottság nem tartotta indokolhatónak az adókikerülés és az adózási kötelezettségek megkerülésének megelőzésére szolgáló intézkedésként, az intézkedés ugyanis önkényesen megkülönböztet két, hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő csoportot.

Bár a Bizottság nyilvánvalóan nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, azt azonban megjegyezhetjük, hogy az állami beavatkozás célja és hatása a reklámpiac nagyarányú átrendezése volt. A magyar Reklámszövetség álláspontja szerint ez egyértelműen torzítja a piacot, piaci belépési korlátot jelent és az innovációt is gátolja.

Az eljárásjogi helyzet

A 107. cikk (1) bekezdése szerint a bejelentés-köteles támogatást a magyar állam nem jelentette be előzetesen az Európai Bizottságnak, ezért az jogellenes. Azaz, az uniós eljárásjogi szabály megsértésével hatályba helyezett támogatási intézkedés jogellenes. Az intézkedés anyagi jognak való megfelelését a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárásban mérlegeli, amelynek lezárására jogvesztő határidő nincs. Bár az általános gyakorlatot tekintve a vizsgálat akár több évig is eltarthat, de az ideiglenes intézkedés is azt jelzi, hogy a Bizottság az intézkedés versenykorlátozó hatása miatt prioritásként kezeli az ügyet. Amennyiben az eljárás végén a Bizottság a támogatási intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét állapítja meg, a tagállamnak vissza kell fizettetnie a támogatást a kedvezményezettekkel. Fontos szem előtt tartani, hogy ez a kisebb árbevétellel rendelkező és ezért feltételezhetően magyar honosságú kisebb cégek egyenlő adóztatásának követelményét is jelentené a gyakorlatban.

A Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás lezárásáig a 659/1999/EK rendelet 11. pontja alapján arra kötelezte a magyar államot, hogy az intézkedés alkalmazását függessze fel. A felfüggesztő rendelkezést arra a Bizottsága prima facie jogsértés jelentős versenyre gyakorolt hatására alapozta.

Fel kell hívnunk az olvasó figyelmét, hogy a Bizottság az ügyek töredékében hoz felfüggesztő rendelkezést, 2004 óta ez összesen két, román vonatkozású ügyben fordult elő. A magyar felfüggesztő határozat tehát a támogatás nyújtójával szembeni nagyfokú bizalmatlanságot tükrözheti. Amennyiben a tagállam nem tartja be a felfüggesztő rendelkezést, a Bizottság a rendelet 12. cikke alapján jogosult az ügyet közvetlenül az Európai Unió Bírósága elé utalni és a Szerződés megsértésének megállapítását kérni.

Az Európai Unió Bíróságának az OTP Bank ügyében, előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletéből az is egyértelmű, hogy a jogellenes, azaz be nem jelentett támogatási intézkedések érvénytelenek és a nemzeti bíróságok kereset esetén kötelesek a nemzeti joguknak megfelelően elrendelni a jogellenes támogatások visszatérítését.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy a Bizottság miért nem vagy miért nem csak az EUMSZ szolgáltatások szabad mozgását előíró 56. cikke vagy letelepedés szabadságát kimondó 49. cikke alapján kezdeményezett eljárást a magyar állammal szemben? 

A Bizottság a reklámadót kötelezettségszegési eljárás körében is vizsgálja az EUMSZ 49. cikke alapján, amelyben arra kérdésre keresik a választ, hogy a reklámadó elsősorban nem a más tagállamokban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolódó magyar vállalkozásokat érinti-e?

A Bizottság állami támogatási határozata nem érinti az EUMSZ egyéb rendelkezéseivel való összeegyeztethetőség vizsgálatát, amelyet a Bizottság az általános kötelezettségszegési eljárásban folytathat le. A kötelezettségszegési eljárásban azonban a Bizottságnak sokkal puhább hatáskörei vannak az eljárás folyamán. Ideiglenes intézkedést nem rendelhet el, és a jogsértés Bíróság általi megállapításáig a magánszemélyek uniós jogalapon történő jogvédelme is sokkal korlátozottabb, mint az állami támogatási eljárásban.

 

Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala

Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

 

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció európai központi bank alkotmánybíróság gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás közös kereskedelempolitika euró nemzeti érdek eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás eusz 7. cikke oroszország egységes piac európai bizottság elnöke human trafficking adatvédelem human rights környezetvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás ceta német alkotmánybíróság btk közös kül- és biztonságpolitika trump wto nafta közigazgatás migráció nemzeti bíróságok russia tpp menekültkérdés fundamental rights panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió strasbourgi bíróság personhood polgári kezdeményezés magyarország syngamy kötelezettségszegési eljárás szankció environment eu sanctions energiapolitika civil törvény compliance devizakölcsön ecthr európai integráció alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés európai parlamenti választások fogyatékosok jogai surrogacy felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma