jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A német-francia tandem a kimerültség határán? Hollande és Merkel beszéde az Európai Parlamentben

2015. október 26. 11:34
Vető Gábor
MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport

 -   A francia elnök és a német kancellár 26 év után újra közösen szólalt fel az Európai Parlamentben. 
 -  A beszédeket a menekültválság témája uralta.
 -  A közös felszólalás és az azt követő vita hűen tükrözte, hogy az európai integráció nem számíthat az elkövetkező években komolyabb mélyülésre.

Az Európai Unió jelenleg számos kihívással néz szembe. Az eurozóna válsága továbbra sem nevezhető megoldottnak, nem lehetetlen, hogy az Egyesült Királyság lakossága a közeljövőben az integráció elhagyása mellett dönt, ráadásul a menekültválság távlati európai szintű megoldása is várat magára. Ebben a helyzetben sokan az európai integráció kábultságból való felrázását várták François Hollande francia elnök és Angela Merkel német kancellár október 7-én megtartott közös beszédétől az Európai Parlamentben.

A francia-német együttműködés joggal tekinthető az Európai Unió motorjának. Bár a két állam vezetése több kérdésben nem volt egyenlő véleményen az elmúlt években, az Elysée-szerződés szellemiségén alapuló szoros partneri kapcsolatot sikerült megőrizni és azt felhasználva az EU működését biztosítani. Az európai integráció előrelépése azonban jóval bizonytalanabbnak tűnik, mint amikor a berlini fal leomlása kapcsán 26 évvel ezelőtt François Mitterrand és Helmut Kohl közös felszólalásában hitet tett az egységes Európa mellett. Kérdéses azonban, hogy Hollande és Merkel október 7-én megtartott beszéde ilyen történelmi jelentőségű lesz-e.

Először François Hollande kapott szót. Beszédében összegezte, hogy Európát egymás után pénzügyi, gazdasági, szociális és legújabban humanitárius válság sújtja. A válságokra való válasz azonban a kísértés ellenére sem lehet a visszavonulás a nemzeti páncélok mögé, Hollande szerint Európát kell megerősíteni a szolidaritás, felelősségvállalás és a határozottság elvei mentén.

A francia elnök elsősorban a jelenlegi külpolitikai témákról beszélt. Mindenekelőtt az európai menekültválságra reagált, hangsúlyozva a szolidaritás felvállalását a menedékkérőkkel és az őket befogadó államokkal. Ukrajna kapcsán a francia-német közvetítéssel megvalósuló békefolyamatot méltatta. Elítélte a szíriai Asszad rezsimet és a szír polgárháború nemzetközi részvétellel való megoldását sürgette. Végül a novemberben kezdődő párizsi klímakonferencia sikerének szükségességére hívta fel a figyelmet. Európa válságaira a megoldás Hollande szerint a kompromisszumon alapuló együttműködés az államok között, mivel az előrelépés csak így lehetséges.

Angela Merkel először az európai integráció elmúlt 25 évét méltatta, ami a bővítéssel kapcsolatos kétségek ellenére nem kevesebb, hanem több jólétet és szabadságot eredményezett. Ezután rátért a menekültválságra, amit történelmi mértékű kihívásnak nevezett. Szintén kiállt a védelemre szoruló menedékkérők támogatása mellett. Merkel szerint Európának nem szabad engedni értékeiből, ha a menedékkérőkre alkalmazott humanitárius standardokról van szó. Azonban a befogadás mellett a kibocsátó országok stabilizációjáért is tenni szükséges, megfelelő segélyezési és külpolitikával kell felszámolni a szegénységet és a helyi háborúkat.

A német kancellár elismerte, hogy a dublini szabályozás már nem felel meg a jelenlegi menekülthelyzet kihívásának és felülvizsgálatra szorul, ennek a méltányosságon és a szolidaritáson kell alapulnia. Az elzárkózás viszont nem lehetséges az internet korában. Végül Merkel párhuzamot vont a kontinens háborús múltja és a menedékkérők jelene közt és kiállt az álmokat valóra váltó Európa eszméje mellett.

A közös felszólalást követő vitában a francia-német párost a mérsékelt dicséret mellett számos kritika is érte a parlamenti pártok vezetői részéről. A Szocialisták és Demokraták elnöke, Gianni Pitella az új közös víziót hiányolta, ami értelmet adna az Európai Uniónak. A liberális Guy Verhofstadt szerint a válságok az Európa-projekt létét sodorták veszélybe, amire forradalmi átalakulással kellene választ találni, ez pedig Merkel és Hollande felelőssége. A zöldek vezetője, Rebecca Harms az eurózóna válságának valódi megoldását kérte számon, ami nélkül a többi válság sem kezelhető.

A legélesebb kritikákat természetesen az euroszkeptikus Nigel Farage és Marine Le Pen fogalmazták meg. Farage szerint ironikus, hogy a Németország korlátozására létrejött európai integrációban jelenleg Németország akarata érvényesül. A válságra a megoldás nem a több Európa, hanem az EU-ból való kilépés, amit reményei szerint az Egyesült Királyság a népszavazást követően meg is fog tenni. Le Pen Hollande-t egyenesen Merkel alkancellárjának nevezte, mivel francia elnökként az országa szuverenitásának védelmében kellene működnie. A menekültválság kapcsán megjegyezte, hogy Hollande tapsolt, amikor Merkel beengedte a menekülteket és tovább tapsol, mikor lezárja a határokat.

A kritikákra a francia-német duó a vita végén reagált. Merkel elismerte, hogy az előrelépéshez mind a 28 tagállam szükséges. Hollande a közös menekült- és védelmi politika megvalósítását tűzte ki célul, és Farage-nak címezve kijelentette, hogy aki nem ért egyet az Európai Unióval, az lépjen ki belőle.

Hollande és Merkel közös felszólalását értékelve megállapítható, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A két vezető nagyrészt csak az Európai Unió válságaira, mindenekelőtt a menekültválságra reagált. Az elvek hangsúlyozása mellett azonban a konkrét megoldásokról kevesebb szó esett, még ha a nagyobb felelősségvállalás hangsúlyozása a kibocsátó országokkal és a menekültek millióit befogadó Törökország és Jordánia támogatása előrelépést is jelent. Az eurozóna válságára való végleges válasszal mind Hollande, mind Merkel adós maradt, Görögországról pedig csak érintőlegesen esett szó. Az EU-ban fennálló szociális feszültségekről, mindenekelőtt a déli államok magas fiatalkori munkanélküliségi mutatóiról is csak Hollande tett említést. Nem igazán sikerült az uniós válságokból fakadó kételyeket eloszlatni, nemhogy új víziót felvázolni.

A páros mentségére hozható azonban, hogy az Európai Unió még valóban nem heverte az elmúlt évek megpróbáltatásait és az erőgyűjtés szakaszában van. A gazdasági kilábalás azonban megindult és Görögország helyzete is kezelhető maradt. Az európai közvéleményt pedig a hónapokban elsősorban a látványos menekültválság foglalkoztatta, amire Angela Merkel igyekszik következetesen, az európai értékekre hivatkozva közös megoldást találni.

Ennél több azonban jelenleg nem várható el a két ország vezetőjétől. Mind Hollande-nak, mind Merkelnek egyre inkább a 2017-ben tartott választásokra, így jelenleg csökkenő népszerűségük növelésére kell koncentrálnia. Az Európai Unió reformjára az amúgy is kedvezőtlen környezetben nem sok energia marad. Látható is, hogy sem új uniós szerződés megkötése, sem az integráció új tagállamokkal való bővítése nincs a napirenden a következő néhány évben. A következő évek tehát feltehetően az uniós gazdaság megerősítéséről, a menekültválság kezeléséről, valamint britek bennmaradásra való győzködéséről fognak szólni, lekötve az EU összes szabad kapacitását. 

__________________________________________________________________

Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala

Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás oroszország eusz 7. cikke human trafficking egységes piac európai bizottság elnöke human rights környezetvédelem adatvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság btk trump nafta közigazgatás wto tpp migráció nemzeti bíróságok russia menekültkérdés fundamental rights strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió personhood polgári kezdeményezés magyarország szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás environment eu sanctions energiapolitika ecthr európai integráció civil törvény compliance devizakölcsön alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés surrogacy európai parlamenti választások fogyatékosok jogai ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó