jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Az Európai Unió gazdasági szankciói hatékonysága Oroszországgal szemben

2015. november 11. 2:09
Szép Viktor
MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport

 -  A szankciók alkalmazásával nem sikerült Ukrajna területi integritását visszaállítani, azonban teljesült két másik politikai cél.
 -  A korlátozó intézkedések megelőzték a válság további mélyülését.
 -  Az Európai Unió képes volt megmutatni a nemzetközi közösség részére, hogy kiáll értékeinek védelme érdekében.

Kelet-Európa politikai stabilitása ismét az Európai Unió (EU) külpolitikai napirendjére került. Bár Ukrajna politikai viszonyait nem az első alkalommal kíséri kitüntetett nemzetközi figyelem a Szovjetunió felbomlása óta, a jelenlegi válság rendezése évekig az EU elsőszámú külpolitikai kihívása lehet. Emiatt a krízisre adott válasz, nevezetesen a szankciók és azok hatékonysága is hosszú vitáknak adhat helyet. E szankciók hatékonyságát a legtöbb véleményvezér és a közvélemény egy jelentős része lenézi, mert véleményük szerint a korlátozó intézkedések nem képesek lényegi eredményt elérni a világpolitikában. Ezenfelül a tagállamok egy része csak vonakodóan szavazta meg az újabb és újabb körös szankciókat Oroszország ellen. Minthogy az ukrajnai konfliktus megoldása lassan két éve a világpolitika egyik központi kérdése, így érdemes a szankciókat hosszabb időtávlatból is értékelni.

A szankciók megítéléséhez három előzetes állítást teszek:

1. A gazdasági szankcióknak politikai céljaik vannak. Ez azt jelenti, hogy azért vet ki egy állam vagy egy nemzetközi szervezet szankciókat, mert el akar érni bizonyos (kül)politikai célokat. Ez a megállapítás triviális lehet, mégis érdemes rögtön az elemzés elején leszögezni, hiszen a gazdasági szankciókról szóló diskurzust – részint természetszerű okok miatt – a gazdasági megfontolások dominálják. Azonban a probléma abból eredhet, hogy a gazdasági adatokból és összefüggésekből elhamarkodott következtetéseket lehet levonni, amelyek esetleg figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a hatékonyság alapfeltétele a politikai célok teljesülése. Másképp szólva külpolitikai szempontokat figyelembe véve elsődlegesen az a fontos, hogy a gazdasági szankciók elérjék a politikai céljukat, nem pedig a különféle, gyakran változatos gazdasági hatások.

2. A szankcióknak ára van. Minden külpolitikai eszköznek ára van, így a gazdasági szankciók kivetésének is. Ezért önmagában nem lehet érv a szankciók alkalmazásával szemben, hogy bizonyos ágazatokat hátrányosan érinthet. Helyesebben úgy tehető fel a kérdés, hogy összevetve más külpolitikai eszközökkel, vajon rendelkezésre áll-e olyan eszköz, amely olcsóbban és hatékonyabban old meg külpolitikai problémákat. A fentiekből az következik, hogy ha a szankcióknak komparatív előnyük van más külpolitikai eszközökkel szemben (tehát relatív értelemben a legkevesebbet veszít vele a „küldő” miközben a legtöbbet nyeri vele (hatékonyság)), akkor a szankció kivetése helyes szakpolitikai választás volt. Hasonlóan választás kérdése volt a nyílt konfrontáció választása Oroszországgal: bár nemcsak pénzügyi okok miatt, de ezt az ötletet hamar elvetették a nyugati vezetők.

3. Nincs valódi összefüggés aközött, hogy mennyire „harap nagyot” egy szankció, és mennyire lesz hatékony. A gazdasági szankciók alkalmazása mögött a következő gondolat áll: az államok közötti kapcsolatokat a fokozott (gazdasági) egymásrautaltság jellemzi. Ha egy állam a fokozott mértékű (gazdasági) függőség esetén megvon bizonyos árucikket másoktól, akkor utóbbi küszködni fog. Ez a szankciót kivető állam számára is kellemetlen, de a másik részére még nehezebb helyzet. Ha pedig ez így van, akkor előbb vagy utóbb engedni fog a kéréseknek az érintett ország. Ez a gondolatmenet nyilvánvalóan leegyszerűsítő, de jól visszaadja a szankciók mögötti logikai gondolatmenetet. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ebből nem következik, hogy minél többet próbál ártani az egyik a másiknak, annál nagyobb lesz előbbi sikere. A témával foglalkozó szakirodalom már többször is alátámasztotta, hogy nem bizonyítható ilyen lineáris összefüggés. Tovább árnyalja ráadásul a képet az úgynevezett „célzott szankciók” alkalmazása, amely nem teljes államokat von blokád alá, hanem csak bizonyos személyeket, vállalatokat vagy szervezeteket.

A szankciók értékelése

Az EU azért vetett ki szankciókat Oroszország ellen, mert utóbbi megsértette Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét. Ebből az következhet, hogy az EU célja az események visszafordítása, tehát a Krím-félsziget Ukrajnához történő „visszacsatolása”, valamint Ukrajna keleti részeinek stabilizálása. Kétségtelen, hogy szankciókat néha – de nem minden esetben – azért alkalmaznak más államokkal szemben, mert szeretnének bizonyos cselekedeteket a visszájukra fordítani (pl. sorozatosan megsértik emberi jogokat). Tehát ha a sikerességet abban határozzuk meg, hogy Oroszország megváltoztatja külpolitikáját, akkor bizonyosan elbuktak a szankciók, hiszen lényegi változás nem történt. Fontos azonban észrevenni, hogy ezt a célt a jelenlegi válságban nem lehet a szankciók segítségével elérni (más eszközök használata pedig érthető okok miatt kizárt), így a szankciókat nem lehet sikertelenséggel vádolni amiatt, mert Moszkva nem tett lényegi engedményt Ukrajna területi integritása és szuverenitásának visszaállítása terén.

Más célokat viszont teljesítettek a szankciók segítségével, például sikerült elrettenteni Oroszországot a további „rossz viselkedéstől” Ukrajnában. Ez azt jelenti, hogyha nem vetettetek volna ki szankciókat Moszkva ellen, akkor feltételezhetjük, hogy a jelenlegi válság tovább eszkalálódott volna Ukrajnában, hiszen nem lett volna semmilyen fékezőerő. Az elrettentés felveti ugyanakkor annak a kérdését, hogy vajon önmagában a szankcióknak volt-e elrettentő erejük, vagy a nyugati katonai erők kelet-európai megerősítésével érték el együttesen ezt a célt? A rövid válasz az, hogy egymást kiegészítve érték el ezt a célt. Számtalan esetben a szankciókat nem önmagában vetik ki, hanem más külpolitikai eszközökkel együtt. Ennek következtében, ezt az együttes hatást értékelve arra juthatunk, hogy a „soft power” és a „hard power” kombinálása eredményezhette a szankciók részleges sikerét.

Ezen kívül egy kevésbé kézzel fogható, elvontabb célt is sikerült az EU-nak elérnie. Azzal, hogy szankciókat vetett ki, megmutatta a nemzetközi közösség részére, hogy a 28 tagállam képes volt egységesen fellépni alapvető értékeinek megvédésére. Természetesen árnyalja a képet, hogy a szankciók megszavazásakor több tagállam is ódzkodott Oroszország ilyen típusú megbüntetésétől, azonban, az alapvető értékek megvédése érdekében, végül mindenki megszavazta az újabb és újabb körös szankciókat. A szankciók kivetésével azonban bebizonyította a nemzetközi közösségnek, hogy kiáll saját értékei védelme érdekében.

Összességében tehát a szankciók hatékonyságát akkor lehet könnyebben megítélni, ha a hatékonyság alapfeltételeit (a célokat) nem túl ambiciózusán határozzuk meg. Ebben az értelemben kétségtelenül igaz, hogy a szankciók segítségével nem sikerült az eredeti geopolitikai helyzetet „visszaállítani”, azonban a korlátozó intézkedések alkalmazásával legalább sikerült a válság további mélyülését megelőzni, illetve bizonyos szintű nemzetközi elismertségre szert tenni. Minden kétséget kizáróan Európa nagy árat fizet ezért, ráadásul nagyobbat, mint az Egyesült Államok. A szankciók átfogó értékeléséhez figyelembe kell venni a fizetendő árat is, azonban a hatékonyság kérdését alapvetően politikai szempontból szükséges vizsgálni.

_____________________________________________________________

Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala

Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás oroszország eusz 7. cikke human trafficking egységes piac európai bizottság elnöke human rights környezetvédelem adatvédelem bevándorlás fenntartható fejlődés ultra vires aktus btk közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság trump nafta közigazgatás wto tpp migráció nemzeti bíróságok russia menekültkérdés fundamental rights strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió personhood polgári kezdeményezés magyarország szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás energiapolitika environment eu sanctions devizakölcsön ecthr európai integráció civil törvény compliance alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés fogyatékosok jogai surrogacy európai parlamenti választások verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication