jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Vigyázó szemünket a párizsi klímamegállapodásra vessük!

2015. december 14. 12:27
Kecskés Gábor
MTA TK Jogtudományi Intézet

2015. november 30. és december 12. között Párizsban került megrendezésre az ENSZ klímakonferenciája. A klímakonferencia voltaképpen az Éghajlatváltozási Keretegyezményben Részes Felek Konferenciájának 21. találkozója. 2015. december 12-én elfogadták a preambulumból és 29 cikkből álló ambíciózus megállapodást, melyet 2016 áprilisában nyitnak meg aláírásra. A szerződéstervezet szövege a pre-indusztriális időszakhoz képest legfeljebb 2 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést enged meg, valamint a fejlődő államok számára gazdasági ösztönzőket biztosít – a fejlett államok 2020-ig évenként 100 milliárd amerikai dollárt különítenek el erre a célra. A megállapodás szigorúbb monitoring-eljárást irányoz elő. Hatálybalépés még valószínűleg évek kérdése. A megállapodásban foglaltak érvényre juttatása kulcsfontosságú, de az államok legfőbb politikai vezetőinek megnyilatkozásai bizakodásra adnak okot.

2015. november 30. és december 12. között Párizsban került megrendezésre az ENSZ klímakonferenciája. A novemberi párizsi terrortámadások miatt is megkülönböztetett figyelemmel kitüntetett rendezvény – ez a tény kevéssé ismeretes – az 1992-ben aláírt Éghajlatváltozási Keretegyezmény részes feleinek huszonegyedik időszakos konferenciája (innen ered a COP21 – azaz Conference of the Parties 21 – elnevezés), és egyszersmind a Keretegyezményhez 1997-ben fűzött Kiotói jegyzőkönyv részes feleinek tizenegyedik találkozója. A nagy csalódást keltő előző találkozók után (főleg a 2009-es koppenhágai COP15 klímacsúcs tekinthető a klímatárgyalások menetében valódi mélypontnak) felfokozott várakozások kísérték a folyamatot, és valóban sikerrel kecsegtető forgatókönyveket, valamint egy új klímakonszenzust tükröző megállapodást vizionáltak a szakértők – elsősorban az állami vezetők megnyilatkozásainak ismeretében.

A konferencia előtti hetekben terrortámadásokat elszenvedő Párizs melletti kiálláson kívül a nagyszámú állami vezetői jelenlét a téma különösen égető jellegének is köszönhető, és talán az sem volt véletlen, hogy a pekingi szmoghelyzetről, az amerikai elnökjelöltek klímaváltozásról vallott felfogásairól és általában az éghajlatváltozás egyes káros következményeiről a klímakonferencia ideje alatt rendszeresen számoltak be a nagy tévécsatornák és internetes hírforrások. A klímakonferencia első hete leginkább az állami vezetők felszólalásairól vált ismeretessé, amelynek során már kidomborodott egy új klímamegállapodás szükségessége az irányok kijelölésével, noha a megállapodás szövegének részletes kidolgozása a második hét teendője volt.

Végül a 195 állam képviselőinek részvételével zajló közel kéthetes csúcs eredményeként és a 195 delegáció megegyezésekénttervezettnél egy nappal később, december 12-én fogadták el a preambulumból és 29 cikkből álló, sokak által történelmiként aposztrofált Párizsi Megállapodást. A szerződés csak 2016. április 22-én nyílik meg 1 évre aláírásra az ENSZ new yorki központjában, és hatályba lépéséhez az éghajlatváltozási keretegyezmény legalább 55 részes államának ratifikációja szükséges, emellett pedig a részes államok összesített becsült üvegházhatású gáz-kibocsátásának el kell érnie a globális becsült összkibocsátás legalább 55%-át. Eme utóbbi feltétel a megállapodás hatékonyságát hivatott biztosítani, hiszen a legnagyobb CO2-kibocsátók részvételét – ha ugyan nem is valamennyi államét – ezzel kvázi feltételként szabja meg a megállapodás.

A megállapodás lényegében három pillér mentén képzeli el a klímaváltozás elleni küzdelmet. Egyrészről a szerződés szövege Celsius-fokban kifejezhető hőmérséklet-növekedési határértéket és referenciaidőszakot határoz meg; másrészről a fejlődő országok számára a fejlett államok részéről pénzügyi segítséget biztosít; harmadrészt pedig periodikus és az előzőeknél szigorúbb ellenőrzési-utánkövetési mechanizmust létesít.

A megállapodás kvázi első pillére (2-4. cikkek) szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésének célja, hogy az iparosodás (ennek végét nagyjából a 19. század közepére tehetjük) előtti időszak tudományosan igazolható és bizonyított átlaghőmérsékletét ezentúl nem haladhatja meg 2 Celsius-fokkal a globális átlaghőmérséklet. Ugyanakkor a kívánatos határ a legfeljebb 1,5 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedés lenne, de ebben végül nem sikerült kompromisszumra jutni az államoknak, így ennek megemlítése voltaképpen csak önkéntes vállalásra ösztönöz, és az aláírók – egyelőre konkrét kötelezettségvállalás nélkül – inkább csak törekszenek majd ennek elérésére. Viszont az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének 2018-ra egy jelentést kell készítenie a pre-indusztriális időszak átlaghőmérsékletének 1,5 Celsius-fokos növekedésének hatásairól. Utóbbi jelentés célja minden bizonnyal egy olyan globális szakértői anyag prezentálása, amelynek ismeretében a döntéshozók felülvizsgálják a 2 Celsius-fokos plafonértéket preferáló álláspontjukat, és lehetőség nyílna 1,5 Celsius-fokos határérték elfogadására-elfogadtatására.

A célok (legfeljebb 2 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedés az iparosítás előtti korszakhoz képest) elérése érdekében az államoknak haladéktalanul meg kell kezdeniük az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését az elérhető legjobb technikával, ugyanakkor azt a szöveg maga is elismeri, hogy ez a folyamat a fejlődő országok esetében lassabban történik meg. A szerződő feleknek a csökkentés módját-módszerét, a nemzeti vállalásokat is meg kell osztaniuk egymással a 4. cikk szerint, amely nagyban elősegítheti a technológia-transzfer folyamatát, noha erős kétségeink támadhatnak, hogy elsősorban a fejlett államok mennyire lesznek érdekeltek egyes megoldások – ellentételezés nélküli – kommunikálásában és megosztásában. Némi érthető könnyítés, hogy a legkevésbé fejlett és a klímaváltozásnak különösen kitett fejlődő kis szigetállamoknak lehetőségük van olyan stratégiákat és terveket kidolgozni, amelyek figyelemmel vannak speciális helyzetükre; ezt a könnyítést a fejlett államoknak tudomásul kell venniük, és az elérhető legjobb technikákkal különösen ezen államokat kell segíteniük. Ellenben a megállapodásban meghatározottaknál ambíciózusabb cselekvési terveket és stratégiákat kifejezetten ösztönzi a szerződés-tervezet szövege, például a fejlődő államok esetében magasabb pénzügyi támogatást is kilátásba helyez.

A második pillér szerinti gazdasági ösztönzők, azaz a fejlett országok által a fejlődő államok számára nyújtott jelentős pénzbeli támogatások jelentik az egyik leginnovatívabb, ugyanakkor a legvitatottabb és legbizonytalanabb pontjait a megállapodásnak. Kétségtelen tény, hogy valamennyi fél elfogadta ezt a szerződés által biztosított mechanizmust, de ennek jövőbeli megvalósulása erősen kérdéses. A megállapodás 9. cikkében előírt anyagi ösztönzők megvalósítására 2020-ig évi 100 milliárd amerikai dollár összegű forrást biztosítanak a fejlett államok a fejlődők számára a klímaváltozás hatásainak csökkentése és alkalmazkodási-adaptációs technikák kidolgozására és alkalmazására. 2025-ig pedig a megállapodás legfőbb döntéshozójának, azaz a Részes Felek Konferenciájának egy új kollektív mennyiségi célt kell felállítania, amely esetlegesen eme évi 100 milliárd amerikai dollárt haladná meg, figyelembe véve a fejlődő államok szükségleteit és prioritásait. A fejlett államok eme kötelezettségeik teljesítéséről egyébként kétévente kötelesek beszámolni és azokról transzparens információkkal szolgálni (a transzparencia egyébiránt a pénzügyi ösztönzőkben részesülő fejlődő államok számára is irányadó). A klímaváltozás káros hatásait megelőző vagy azokat csökkentő technológia-transzfer (10. cikk) és kapacitásbővítés (11. cikk) lehetőségei is azon gazdasági ösztönző-mechanizmusok beépítését jelentik, amelyeket a fejlett államok biztosítanak a fejlődő államok részére.

A harmadik pillér szerint a részes feleknek periodikusan (2023 után 5 évente) jelentést kell készíteniük nemzeti stratégiájukról és a megállapodás végrehajtása érdekében tett lépéseikről, valamint az ahhoz való hozzájárulásukról, amelyet megvitat a Részes Felek Konferenciája. Egyébként a Konferenciának lehetősége van arra, hogy egy általa kijelölt testület révén ellenőrizze a folyamatot, ugyanakkor a Konferencia maga fogadhat el különböző szabályokat és eljárásokat, amelyek a célok teljesülése feletti monitoring-tevékenységet szolgálják. A megállapodás szerint a Konferencia a hosszútávú célok globális megvalósulását is folyamatosan figyelemmel kíséri, és első ülésére 2023-ban kerül sor, majd ezután 5 évente ülésezik, amennyiben a Konferencia maga másként nem rendelkezik.

A megállapodás szövege kiemelten foglalkozik továbbá az alkalmazkodás problémakörével (7. cikk), miszerint a részes feleknek a kölcsönös együttműködést a megváltozott természeti feltételekhez való alkalmazkodást, adaptációt illetően különösen az információk megosztása révén, illetve közös intézményi megoldásokkal, tudományos ismeretekkel, előrejelzési rendszerrel kell elősegíteniük. Emellett hangsúlyos szerepet kap a klímaváltozásból eredő károk és veszteségek megelőzése, csökkentése is (8. cikk), amelyet – többek között – leginkább előrejelzési rendszerek működtetésével, készültségi helyzetek szimulálásával, átfogó kockázatelemzési és kezelési eszközökkel, biztosítási módszerekkel, valamint a közösségek és az ökoszisztéma alkalmazkodóképességének javításával gondol el a megállapodás szövege. Nem meglepő az sem, hogy a klímaváltozással kapcsolatos oktatás, képzési lehetőségek, a klímaváltozás által kiváltott döntésekben való közösségi részvétel és a megfelelő adatokhoz való hozzáférés kérdése is kiemelt figyelmet kap a megállapodás szövegében (12. cikk).

A megállapodás szerint a legfőbb döntéshozó szerv továbbra is a Részes Felek Konferenciája marad, és a megállapodásnak részese lehet bármilyen regionális gazdasági szerveződés. Emellett fontos kiemelni azt is, hogy a megállapodáshoz nem lehet fenntartást fűzni, azaz a részes felek egyoldalúan tett nyilatkozattal az egyes rendelkezéseket a saját maguk vonatkozásában nem módosíthatják, és alkalmazásukat nem zárhatják ki. Ez fontos és garanciális szempont a szerződés-szöveg integritásának megőrzése érdekében, ráadásul a számadatokkal (gazdasági ösztönzők, Celsius-fokban meghatározott értékek) operáló klímaváltozás elleni küzdelem zászlóshajó-szerződésének végét jelentené valószínűsíthetően, ha a fenntartások – és adott esetben az arra reflektáló kifogások – révén a megállapodás egyes szakaszai eltérően érvényesülnének az egyes államok vonatkozásában.

Batsányi sokat idézett sorainak szellemében most már vigyázó szemünket a klímamegállapodás aláírására, ratifikálására, hatályba lépésére és ennek érvényesülésére kell vetnünk, amely összességében sok évet, évtizedet ölel fel – efelől ne legyen kétségünk. Arra is figyelemmel kell lennünk ugyanakkor, hogy az érdemi lépések, de főként a klíma állapotában és a természet rendjében beálló pozitív, érzékelhető, mérhető változások csak a 2020 utáni korszakra tehetőek majd, noha ezek érdekében és megtételében már a mának (leginkább persze még a tegnapnak) fontos és elodázhatatlan szerepe van.

Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás demokrácia uniós értékek jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta arányosság elve brexit szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás eusz 7. cikke oroszország európai bizottság elnöke human trafficking egységes piac adatvédelem human rights környezetvédelem bevándorlás fenntartható fejlődés ultra vires aktus btk közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság trump wto nafta közigazgatás tpp migráció nemzeti bíróságok russia fundamental rights menekültkérdés bankunió strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis polgári kezdeményezés magyarország personhood szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás eu sanctions energiapolitika environment devizakölcsön ecthr európai integráció civil törvény compliance alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés európai parlamenti választások fogyatékosok jogai surrogacy national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem