jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Egy uniós polgári kezdeményezés a kohéziós politika kisebbségvédelmi szempontok szerinti átalakításáról – Miért ne az EU döntsön a régiók határairól és autonómiájukról?

2016. július 26. 14:31
Vető Gábor
MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport
  • Romániai és magyarországi magánszemélyek 2013-ban polgári kezdeményezést indítottak az uniós kohéziós politika átalakítására azért, hogy e politika jobban biztosíthassa a nemzeti kisebbségi régiók fejlődését és kulturális egyediségük fennmaradását. A Bizottság azonban elutasította a kezdeményezési javaslatot, mivel véleménye szerint az nem tartozott a hatáskörébe.
  • A polgári kezdeményezés előterjesztői az Európai Unió Bíróságán támadták meg a Bizottság elutasító határozatát. A perbe Szlovákia, Magyarország, Görögország és Románia is bekapcsolódott. A 2016. május 10-én (T-529/13. sz ügy) megszületett ítéletében a Bíróság helybenhagyta a Bizottság döntését.
  • A kevés publicitást kapott ítélet újfent felveti az Európai Unió és a kisebbségvédelem kapcsolatának problémáit.

Izsák Balázs-Árpád és Dabis Attila más személyekkel együtt 2013-ban polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot nyújtottak be az uniós kohéziós politika megreformálásáról. E javaslat lényegében a nemzeti kisebbségek regionális szintű védelmét kívánta megerősíteni az Európai Unió kohéziós politikáját felhasználva. Célul tűzte ki a nemzeti kisebbségi régiók fogalmának uniós meghatározását és azok név szerinti felsorolását, amelyek a statisztikai régiókhoz (NUTS) hasonlóan hozzáférhetnének az uniós kohéziós politika forrásaihoz. A javaslat érvelése szerint a környezetüktől etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzőiben elétrő közösségek által lakott régiók - amelyek nem is rendelkeznek feltétlenül egységes közigazatási szervezettel, de autonóm státusz iránti igényüket kinyílvánították - számára a kohéziós politika elérni kívánt céljai (gazdasági lemaradás felszámolása, gazdasági, társadalmi és területi kohézió) akkor teljesülhetnek, ha sajátosságaik fennmaradnak, nem pedig akkor, ha az őket megillető kohéziós forrásokat a nemzeti igazgatási hatóságok kisebbségellenes politikájának finanszírozására fordítják.

A polgári kezdeményezési javaslatot természetesen nem lehet a romániai regionális politikától és az autonómia-vitától elvonatkoztatva vizsgálni. Mint ismert, a román társadalom és politikai elit lényegében egyöntetűen elutasítja a magyar kisebbség számos szervezete által kifejezett, területi autonómia iránti igényét. Az intézményesített autonómián túl azonban a magyar kisebbség számára más lehetőségek is rendelkezésre állnak a nagyobb területi önállósághoz. Ilyen például a román regionális politika reformja: a magyar kisebbség fontos célja lett, hogy a mai értelemben vett Székelyföldet alkotó három megye (Maros, Hargita, Kovászna) önálló NUTS-2 régiót alkosson. Jelenleg az említett három megye Fehér, Brassó és Szeben megyékkel alkotja a központi (Centru) régiót. Egy magyar többségű régió valóban növelhetné a magyar kisebbség érdekérvényesítő képességét és gazdasági önállóságát, azonban annak létét egyáltalán nem lehetne egy autonóm státuszhoz hasonlítani. A régiók a román közigazgatásban betöltött szerepe jobbára a megfelelő uniós források lehívására és statisztikák készítésére korlátozódik, bár ezen egy elbukott 2013-as alkotmánymódosítási kezdeményezés változtatott volna. (A kormánypártok által összeállított tervezetet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította.)

A polgári kezdeményezés egyértelmű célja a romániai magyarság számára kedvező regionális szerkezet az Európai Unió segítségével történő kialakítása volt. Ehhez a közösségi kohéziós politikát használta fel, amelynek céljai azonban explicit módon nem tartalmazzák a kisebbségek védelmét. Emiatt a Bizottság elutasította kezdeményezés nyilvántartásba vételét, arra hivatkozva, hogy az a Szeződésekben foglalt hatáskörén kívül esik.

A kezdeményezők az Európai Unió Biróságán támadták meg a döntést. A perbe beavatkozó félként részt vett Magyarország a felperesek, valamint Szlovákia, Románia és Görögország az alperes Bizottság oldalán. A Bíróság Kovászna megye, a Bretagne réunie és a szlovákiai Debrőd község beavatkozási kérelmét visszautasította. Tagadhatatlan, hogy ez az eljárás nyilvánvalóan többről szólt egy ismeretlen polgári kezdeményezésnél. (Zárójelben: a polgári kezdeményezések ezidáig igen minimális hatást értek el. Három sikeres kezdeményezést (Stop vivisection, Egy közölünk, A Víz és a szennyvízhálózat emberi jog! A Víz egy nyilvános jó, nem árucikk!) vizsgált eddig meg a Bizottság, de az eredmény csupán három közlemény lett.) A per valójában az EU kisebbségvédelemi szerepéről mondott ítéletet.

A felperesek elfogadhatósági és érdemi érvei a következők voltak: a Bizottság a kezdeményezés elutasításakor visszaélt hatáskörével és megsértette a megfelelő ügyintézés elvét; a Bizottság rosszul értelmezte a Szerződések és a polgári kezdeményezésekre vonatkozó 211/2011 rendelet releváns cikkeit. A Bíróság azonban a 2016. május 10-én kihírdetett ítéletében a felperesek valamennyi érvét visszautasította, helybenhagyva a Bizottság elutasító határozatát.

A Bíróság érvelésében kifejtette, hogy a Szerződésekben foglaltak szerint a kohéziós politika céljaiba nem lehet beleérteni a nemzeti kisebbségek megkülönböztetett védelmét, mégha az csupán a regionális egyenlőtlenségek felszámolása érdekében történne is. Bár az EUSZ 2. és 3. cikkében rögzített alapvető értékek és a kötelező érvényű Alapjogi Charta is tartalmazzák a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosítását, ezeket a megosztott hatásköröknek megfelelően inkább a tagállamoknak kell biztosítaniuk, saját belátásuk szerint. Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdés szerint az Unió tiszteletben kell tartania a tagállamok politikai és alkotmányos berendezkedését, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is.

A konzervatív érvelés nem meglepő. Az Európai Unió még mindig elsősorban szuverén államok önkéntes alapú, döntően gazdasági jellegű együttműködése. A nemzeti kisebbségek kollektív jogai – lehetnek bármennyire is megalapozottak – pedig a nemzetközi jog fekete bárányai voltak és maradtak, hiszen veszélyeztethetik az államok területi épségét és szuverenitását. A napjainkban sem kielégítően rendezett közép-európai kisebbségi kérdésekkel az EU nem is kívánt foglalkozni, arra hivatkozva, hogy az a tagállamok belügye, amíg nem áll fenn a kisebbségek egyértelmű diszkriminációja.

Miért érzünk mégis ellentmondást? A tagállamok szabadon alakíthatják belső demokratikus felépítésüket, akár olyan intézkedéseket hozva, amelyek bár nem sértik a kisebbségek nemzetközi és nemzeti szinten rögzített jogait, de elősegítik asszimilációjukat. Ez megnyilvánulhat az állam területi beosztásában, politikai rendszerében, közoktatásában stb. Mindeközben az EU bővítésétől sokan Magyarországon és a régióban éppen az ilyen lépések megszűnését várták.

Az Európai Unió maga azonban nem tudja megoldani a tagállamok nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos problémáit, hacsak nem veszi át teljes egészében a tagállamok szuverenitását, önkényesen módosítva határaikat és belső felépítésüket. Ez valószínűleg ugyanannyi problémát generálna, mint amennyit megoldana. Jelenleg az európai integráció mégis számos módon segíti elő a nemzeti kisebbségek fennmaradását: felszámolja a belső határokat, területi támogatást nyújt az elmaradott régióknak, és fórumot biztosít az érdekérvényesítéshez.

Az EU valóban nem csodaszer a nemzeti kisebbségek problémáira és nem várható, hogy a közeljövőben nagyobb erőfeszítéseket tenne támogatásukra. A legjelentősebb szecessziós és autonómia törekvésekben az európai integráció igyekszik semleges álláspontot képviselni, de mindenekelőtt a status quo-t támogatja. A megoldást tehát valóban a tagállamok ésszerű és méltányos kisebbségpolitikájától kell várni.

_____________________________________________________________

Forrás: MTA TK Lendület-HPOPs Kutatócsoport blogoldala

 Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

 

 

 

 

 

 

 

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás oroszország eusz 7. cikke human trafficking egységes piac európai bizottság elnöke human rights környezetvédelem adatvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság btk trump nafta közigazgatás wto tpp migráció nemzeti bíróságok russia menekültkérdés fundamental rights strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió personhood polgári kezdeményezés magyarország szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás environment eu sanctions energiapolitika ecthr európai integráció civil törvény compliance devizakölcsön alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés surrogacy európai parlamenti választások fogyatékosok jogai ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó