jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A Bizottság irányelv-tervezete az anyagi fizetésképtelenségi jog részleges harmonizációjáról

2016. november 24. 15:21
Fabók Zoltán
Ügyvéd, Horváth és Társai Ügyvédi Iroda, DLA Piper Fellow of INSOL International

A közzétett irányelv-tervezet limitált körben az anyagi fizetésképtelenségi jogok harmonizációját célozza meg. Az uniós jogszabály a magyar fizetésképtelenségi jogra is jelentős hatást fog gyakorolni.

Az Európai Bizottság 2016. november 22. napján közzétette a korai restrukturálási szabályokról, a „második esélyről” és a fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságának javításáról szóló irányelv tervezetét. A javaslat mindenképpen történelminek nevezhető abban az értelemben, hogy a közösségi jogalkotás eddig nem terjedt ki a fizetésképtelenség anyagi jogi szabályaira. A Fizetésképtelenségi Rendelet – melynek átdolgozott változata 2017-től lesz alkalmazandó – ugyan jelenleg is előír bizonyos egységes és közvetlenül alkalmazandó szabályokat, ezek azonban nagyrészt eljárási jellegűek, és a Fizetésképtelenségi Rendelet joghatósági, kollíziós, és a valamely tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás más tagállamban való érvényesülését rendező normáinak érvényre juttatását szolgálják.

A most közzétett irányelv-tervezet ezzel szemben a tagállami fizetésképtelenségi anyagi jogok harmonizációját irányozza elő – egyelőre csupán limitált körben. A tervezet deklarált célja az ún. „rescue culture”, azaz az életképes, de fizetésképtelenséggel fenyegetett vállalkozások megmentését előnyben részesítő jogi megoldások terjesztése.

A tervezet nem terjed ki azokra az adósokra, amelyek vonatkozásában szektor-specifikus szabályozás érvényesül (hitelintézetek, biztosítók stb.), továbbá a fogyasztói fizetésképtelenségre.

A tervezet leglényegesebb szabályai három csoportba sorolhatók:

1) A korai restrukturálást lehetővé tevő szabályok

A tervezet értelmében meg kell teremteni egy olyan, a vállalkozások restrukturálását elősegítő jogi keretrendszert, amely még a fizetésképtelenség bekövetkezése előtt igénybe vehető a fizetésképtelenség elkerülése érdekében. A bíróságok és a hatóságok szerepét az indokolt esetekre célszerű korlátozni. Fizetésképtelenségi szakértő kijelölése sem szükséges minden esetben, bár abban az esetben, ha az egyet nem értő hitelezői csoportokra is kötőerővel bíró kényszeregyezség kerül megkötésre vagy az egyedi végrehajtási eljárásokat megakadályozó általános moratórium érvényesül, úgy a tagállam előírhatja a fizetésképtelenségi szakértő közreműködését.

A restrukturálási tárgyalások során az adóst főszabály szerint moratórium védi az egyedi követelésbehajtásoktól. A moratórium alapesetben legfeljebb négy hónap időtartamra szólna, azonban bizonyos esetekben meghosszabbítható volna legfeljebb 12 hónapra. A moratórium alatt (azokban a tagállamokban, ahol kötelező „öncsőd” érvényesül) az adós társaságnak nem kell fizetésképtelenségi eljárást kezdeményeznie maga ellen, illetve a más által kezdeményezett fizetésképtelenségi eljárások sem indulnak meg. A moratórium védi továbbá az adóst a hitelezők egyoldalú felmondásától, illetve az automatikus megszüntető klauzulák hatását kizárja a még teljesedésbe nem ment szerződések vonatozásában. Amennyiben a moratórium nem vezet eredményre (nem sikerül megállapodni a restrukturálási tervről), ez önmagában nem jár a fizetésképtelenségi eljárás kötelező megindításával.

A tervezet kötelezővé teszi a tagállamok számára minta-restrukturálási tervek közzétételét, ami a jogalkalmazók számára gyakorlati információkat nyújt. A mintatervet mind a tagállam hivatalos nyelvén, mind pedig a nemzetközi kereskedelemben használatos nyelveken elérhetővé kell tenni.

A restrukturálási terv jóváhagyásához a hitelezők egyes osztályaiban megkövetelt többség a nem lehet magasabb mint 75%. Ugyanakkor bizonyos feltételekkel lehetőség van arra is, hogy a jóváhagyott egyezség az egyet nem értő hitelezői osztályokra is kiterjedjen („cross-class cram-down”). A bíróság vagy más hatóság jóváhagyása szükséges a restrukturálási tervhez, amennyiben az a hozzá nem járuló hitelezőket is köti, továbbá, ha a restrukturálási terv implementálásához új finanszírozás is bevonásra kerül. A restrukturálási terv egyebek mellett akkor hagyható jóvá, ha megfelel a „best interest of creditors” tesztnek, azaz az egyet nem értő hitelező nem kerülhet rosszabb helyzetbe mintha az adós vagyonát a felszámolás során értékesítenék.

A tagállamoknak olyan jogszabályi rezsimet kell létrehozniuk, ami ösztönzi és védi a restrukturáláshoz valamint az adós továbbműködéséhez szükséges új finanszírozást nyújtókat. Az ilyen finanszírozást nyújtó fél – a csalárdság vagy rosszhiszeműség esetét kivéve – nincs kitéve annak, hogy a tranzakció utólag megtámadásra kerül mint hitelezők számára hátrányos ügylet. A tagállam továbbá a kielégítési sorrendben legalább a nem biztosított „egyéb hitelezők” kategóriáját megelőző kielégítési jogot köteles biztosítani az új finanszírozást nyújtó félnek abban az esetben, ha az adós fizetésképtelensége bekövetkezik.

A jóváhagyott restrukturálási terv megvalósítása kapcsán kötött ügyletek, megvalósított tranzakciók, illetve teljesített fizetések szintén nem támadhatók meg az utóbb megindult fizetésképtelenségi eljárás során azon az alapon, hogy azok a hitelezők számára hátrányt okoztak. Ez a rendelkezés nem védi a csalárd vagy rosszhiszemű adósokat.

A tervezet szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet esetén a nemzeti jogalkotónak speciális kötelezettségeket kell telepítenie az adós vezetőire. Így az adós vezetőjének azonnal lépéseket kell tennie a hitelezők, munkavállalók, tagok és egyéb érdekelt felek veszteségeinek csökkentése érdekében, megfelelően figyelembe kell venni a hitelezők és egyéb érdekelt felek érdekeit, minden elvárható lépést meg kell tenni a fizetésképtelenség elkerülése érdekében, illetve tartózkodnia kell az olyan szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartástól, ami veszélyeztetné az adós működését.

2) „Második esély” a vállalkozóknak a fizetésképtelenség után

Az irányelv-tervezet szerint az eladósodott vállalkozókkal szembeni fizetésképtelenségi vagy adósságrendezési eljárás esetén a tartozások alóli mentesülés legfeljebb három év után automatikusan bekövetkezik. Főszabály szerint ugyanezen idő elteltével a vállalkozó fizetésképtelensége okán a tagállami jog alapján előírt eltiltás („disqualification”) is megszűnik.

3) A fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságának javítása

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fizetésképtelenségi ügyekkel foglalkozó bíróságok, illetve hatóságok tagjai megfelelő képzésben részesüljenek. Továbbá biztosítani kell, hogy megfelelő tapasztalattal rendelkező, fizetésképtelenségi ügyekre szakosodott bírák járjanak el ezekben az ügyekben. 

A tervezet rendelkezéseket tartalmaz a fizetésképtelenségi szakértők kijelölésével kapcsolatban is. A kiválasztási folyamatnak világosnak és átláthatónak kell lennie, és a fizetésképtelenségi szakértő tapasztalatát is figyelembe kell venni. Ezen túlmenően, amikor erre lehetőség van, az adós és a hitelezők véleményét is meg kell hallgatni a kijelölés során. Határon átnyúló ügyekben különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a kijelölt fizetésképtelenségi szakértő képes legyen ellátni az ezzel járó feladatokat. Végezetül a tervezet rendelkezéseket tartalmaz a fizetésképtelenségi szakértők felügyeletével és javadalmazásával kapcsolatban.

A tagállamoknak az irányelv majdani elfogadását és hatálybalépését követő két éven belül kell átültetni a megfelelő rendelkezéseket.

Természetesen részletes elemzésre lesz szükség annak megállapításához, hogy az irányelv átültetéséhez a magyar jog mely szabályaihoz kell hozzányúlni. Néhány megjegyzést azonban már most megkockáztathatunk.

  • Az irányelv-tervezet a fizetésképtelenségi jognak csupán néhány területén irányoz elő minimum-harmonizációt. Ezeken a területeken viszont lényeges előrelépés várható.
  • A magyar Csődtv. szerinti csődeljárás sok szempontból megfelel az irányelv rendelkezéseinek: egyebek mellett a megindításhoz nem szükséges formális fizetésképtelenség, automatikus moratórium érvényesül, a megfelelő hitelezői többség esetén a csődegyezség az egyet nem értő hitelezőkre is kiterjed.
  • Ugyanakkor a tervezet számos újdonságot is tartalmaz, ami a magyar csődszabályokat is vonzóbbá teheti: a sikertelen restrukturálási eljárás nem fordulhat át automatikusan felszámolási eljárásba, az új finanszírozás hatékony védelme növelheti a sikeres reorganizáció esélyét, a mintatervek alkalmazása pedig csökkentheti az egyezség jóváhagyásával kapcsolatos jogbizonytalanságot.
  • A „második eséllyel” kapcsolatos rendelkezések szerint az Aretv.-ben jelenleg meghatározottnál szélesebb körben kell lehetővé tenni a „magáncsődöt”.
  • A magyar jog szerint jelenleg az eladósodottság alapvetően nem zárja ki, hogy az adós magánszemély gazdasági társaság tagja vagy vezető tisztségviselője legyen. Ugyanakkor az Art. szerinti adóregisztrációs eljárás során az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadhatja, ha a tagnak vagy vezető tisztségviselőnek nagyobb összegű adótartozása áll fenn. Ennek a szabálynak a felülvizsgálata szükséges lehet.
  • A fizetésképtelenségi szakértők kirendelésével kapcsolatos szabályokat is felül kell vizsgálni, különösen az adós, illetve a hitelezők meghallgatásával kapcsolatban, illetve a nemzetközi elemet tartalmazó ügyek esetén.

A rendelet-tervezethez kapcsolódó anyagok itt érhetők el.

____________________________________________________________

 Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció európai központi bank alkotmánybíróság gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás közös kereskedelempolitika euró nemzeti érdek eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás eusz 7. cikke oroszország egységes piac európai bizottság elnöke human trafficking adatvédelem human rights környezetvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás ceta német alkotmánybíróság btk közös kül- és biztonságpolitika trump wto nafta közigazgatás migráció nemzeti bíróságok russia tpp menekültkérdés fundamental rights panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió strasbourgi bíróság personhood polgári kezdeményezés magyarország syngamy kötelezettségszegési eljárás szankció environment eu sanctions energiapolitika civil törvény compliance devizakölcsön ecthr európai integráció alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés európai parlamenti választások fogyatékosok jogai surrogacy felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma