jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Bárd Károly előadása az Emberi jogi enciklopédia kötetbemutató rendezvényén

2019. március 21. 14:40
Bárd Károly
egyetemi tanár, CEU Legal Studies Department

A Lamm Vanda szerkesztette Emberi jogi enciklopédia 2019. február 22-i kötetbemutatóján elhangzott előadás írott változata

Enciklopédia még nem jelent meg nálunk az emberi jogok területéről, igaz, másutt is viszonylag ritka ez a műfaj. Természetesen Magyarországon is jelentek meg színvonalas emberi jogi tanulmánykötetek, átfogó munkák. Maga a szerkesztő, Lamm Vanda akadémikus is említett ezek közül néhányat egy tavaly vele készített interjúban; utalt, egyebek között, Sári János és Somody Bernadette munkájára, valamint a Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila által szerkesztett tanulmánykötetekre. Bizonyára az itt jelen levők is tudnának továbbiakat felsorolni – többen akár saját írásaikat is.

Ebben az interjúban Lamm Vanda azt is elmondta, hogy a most bemutatott kötet műfaja más, és megjelölte azt is, hogy miben különbözik az enciklopédia az általa említett munkáktól. Említette, hogy a kötet az egyes szubsztantív és processzuális emberi jogok mellett megismerteti az olvasót a globális és regionális intézményekkel, és ami talán még fontosabb: a munka szélesebb olvasóközönség számára készült. Használható akár tananyagnak, egyes részei eligazíthatják még tán a bírákat is vagy a más jogászi hivatást gyakorlókat, de orientálhatja az olvasni tudó és olvasni hajlandó nem jogász érdeklődőket is. (Megjegyzem: én a célcsoportok között az előismeretek tekintetében nem tennék éles különbséget.)

Azt látjuk, hogy ez a műfaj terjedőben van: egyre több olyan emberi jogi tárgyú munka születik, amely a szélesebb közönséget, tehát nem csak a jogászokat és nem csak a joghallgatókat vagy általában az egyetemistákat célozza meg. Ez az „bevezetés haladóknak” műfaja – nemrégiben például az egyik emberi jogász „guru”, Dinah Shilton jelentkezett ilyen munkával Advanced Introduction to International Human Rights címmel.

Az enciklopédia tehát széles és vegyes összetételű olvasóközönséget céloz meg. Az ő érdeklődésüket pedig valóban jobban kielégítheti a nagy volumenű joganyagot címszavakra bontó enciklopédia, mint a rendszerint ijesztően terjedelmes, és emiatt az olvasót elriasztó nemzetközi dokumentumokat értelmező, az előkészítő munkálatokat ismertető és jogirodalmi kivonatokat tartalmazó kézikönyvek vagy kommentárok. Hogy megint csak egy, e körben jól ismert autoritást hívjak fel: ilyen a több kiadást megért és számos emberi jogi programban tananyagként használt Steiner–Alston gyűjtemény a maga 1300 oldalával. Persze az enciklopédia sem cingár, de a 6-7 oldalas címszavak, illetve tanulmányok jól emészthetők.

Azt is szerencsésnek tartom, hogy Lamm Vanda nem egy emberi jogi lexikon mellett döntött. Több okból tartom szerencsésnek a választást, ezek közül csak a legfontosabbat említem. Nevezetesen azt, hogy a lexikon sajátos műfaj, lexikonkészítésre pedig egyszerűen születni kell. Az pedig nagyon valószínűtlen, hogy Lamm Vanda talált volna hatvanegynéhány lexikonírásra született szerzőt.

Mert sok egyéb mellett ez a munka további nagy erénye, vagyis hogy felvonultatja a magyar emberi jogászok csaknem teljes csapatát. A szerkesztő döntése, hogy ennyi szerzőt vont be, tiszteletre méltó, mert ezzel saját magát is kemény feladat elé állította: hatvanegynéhány szerzőt instruálni, fegyelmezni, emlékeztetni őket a terjedelmi korlátokra és a határidőkre embert próbáló feladat. De sikeres volt, mert úgy látom, mindenki tartotta magát a terjedelmi előíráshoz, és bár, bevallom, nem olvastam el alaposan minden írást (erre egyszerűen nem volt még időm), mindazon munkák alapján, amelyeket mélyebben tanulmányoztam, elmondhatom, hogy a kötet összességében egységes mű benyomását kelti.

A szerzők számánál maradva, jó tudni, hogy van ennyi, az emberi jogokhoz értő, azok iránt elkötelezett magyar jogász. Ennyi magyar labdarúgó nincs az NB I-ben, az OTP vagy MOL ligában, vagy hívják azt bárhogy. (Legyünk azért tárgyilagosak: az arány az angol Premier League-ben is hasonló lehet.)

A szerzők között nagyon sok a fiatal, ez is jó érzéssel tölthet el minket. És reménnyel, hogy talán mégis téves az a diagnózis, amely szerint az emberi jog eszméje, amely egykor, az én generációm meg az enyémet megelőző nemzedék számára a lingua franca volt, már ami a gondolat és a tett moralitásának megítélését illeti, mára kifulladt. Reménykedhetünk, hogy rosszul látja a világot, aki azt állítja: az emberi jogok eszméje mára kifáradt, kimerült, elvesztette vonzerejét.

Jó tehát tudni, hogy ennyi okos magyar emberi jogász van és hogy köztük sok a fiatal. Mert azért azt is tudjuk valamennyien ebben a teremben, hogy a Zeitgeist nem preferálja egyértelműen az emberi jogokat. A kötet egyik bevezető tanulmányának szerzője, Bragyova András is szól írása végén az emberi jogokkal szembeni szkepszisről; ő ezt annyiban tartja érthetőnek, hogy az emberi jogok eredete Európában van, azok elismerése meghatározott társadalmat kíván, és ezzel például a kasztrendszer vagy a vallási alapú rendszerek nem férnek össze.

A támadások azonban nem csak ilyen távolról jönnek. Gondoljunk csak egyes részes államok ellenállására az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteivel szemben. De az országhatárt sem kell átlépnünk: nálunk is megjelentek az ún. emberi jogi fundamentalizmus elleni támadások. Ennek az emberi jogi fundamentalizmusnak a lényege az lenne, hogy az értéksemlegesség jelszava alatt valójában relativizálja az értékeket, vagy ami még rosszabb: a liberalizmus dogmáit erőlteti rá a nemzetállamokra, és elszakítja az emberi jogokat az Isten adta, transzcendentális természetétől. Ennek az emberi jogi fundamentalizmusnak az is sajátja lenne, hogy mindenféle emberi vágyakat a kikényszeríthető jogok szintjére emel. Módszere pedig az, hogy a döntéseket kiszervezi a nemzetközi testületekhez, a nemzetközi jurisztokrácia pedig mindenféle ravasz jogi technikákkal, a soft lawt vagy a hasonlóan gondolkodók jogértelmezését kötelezőként prezentálva és egyéb furfanggal fegyelmezi a szerencsétlen nemzetállamokat.

Ám támadások érkeznek balról is, és ezek egy része ugyancsak az emberi jogok filozófiai előfeltételezéseit kérdőjelezi meg. Nincs időm a „balos” kritika tételeit ismertetni – talán ennyi is elég annak igazolására, hogy miért is örvendetes, hogy nagyszámú felkészült jogász, köztük több fiatal jelent meg a kötetben.

A szerkesztőt már dicsértem, de a dicséret illeti az egyes szócímek kifejtőit, a tanulmányok szerzőit is. Az enciklopédiaírás ugyanis nehéz és hálátlan munka. A szerzőtől fegyelmet, lemondást, sőt aszkétizmust kíván. A status quót kell rögzíteni, nincs helye szellemi kalandozásoknak. A vonzalmakat, azt, ami a kedvünkre való, le kell nyomni, félre kell tenni. Azt kell leírni, ami van.

Szelektálásra természetesen van mód, sőt szükség is van a válogatásra, és ez nem lehet teljességgel semleges, értékmentes. Már önmagában a szócikkek kiválasztása is egyfajta értékválasztás. Nyilván vannak prózai, gyakorlati okai is annak, hogy mi került be és mi maradt ki a szócikkek gyűjteményéből, mi érdemelt önálló tanulmányt és mi nem.

Mindenekelőtt a joganyag terjedelmére gondolok: ahol például viszonylag kisszámú dokumentum született, ahol a joggyakorlat szegényes, ott nyilván nem volt értelme az adott jogot külön tanulmányban tárgyalni. Más esetben az áttekinthetőség igénye indokolhatta az önálló tanulmányt. A fogvatartottak helyzetére vonatkozó szabályokat például számos jog kapcsán lehetett volna ismertetni, kezdve az embertelen bánásmód tilalmától a magánélethez való jogon át a politikai jogokig. A szétaprózás helyett a szerkesztő úgy döntött, hogy önálló tanulmányban tárgyaltatja a szabadságuktól megfosztottak emberi jogait, és azt gondolom, ez jó döntés volt.

De úgy vélem, nem csak gyakorlati megfontolások játszottak szerepet abban, hogy önálló tanulmány készült a fogvatartottak jogairól, mint ahogy a szexuális irányultság és az emberi jogok témaköréből is. Ez utóbbi is tárgyalható lett volna más jogok ismertetésének keretében, a megalázó bánásmód, a családi élethez, magánszférához való jog vagy a diszkrimináció tilalmának kontextusában. Úgy gondolom, a szerkesztő mindkét esetben az emberi jogok alapgondolatát követte: védeni a népszerűtleneket, akiknek a legnagyobb az esélyük arra, hogy emberi jogaikat a többség semmibe vegye. Ezért vélhette úgy, hogy a sérülékenyek mindenképp önálló tanulmányt „érdemelnek”.

Természetesen a joganyag terjedelme az egyes tanulmányok készítőit is szelektálásra késztette. El kellett dönteniük, mi az, amit a 7-8 oldalba feltétlenül bele kell sűríteniük, és mi az, ami elhagyható. A választást tovább bonyolította, hogy a kötetben hivatkozott autoritások, emberi jogi kontrollszervek számos emberi jog jelentése és terjedelme tekintetében különböző álláspontokra helyezkednek. Csak néhány példát említek egy olyan területről, amelyhez valamennyit értek: a büntető igazságszolgáltatás területéről. A nemzetközi dokumentumok a személyi szabadság mellett, azzal együtt szólnak a biztonsághoz való jogról: az Egyezségokmány 9. és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. cikkének első mondata szerint: „everyone has the right to liberty and security of person.” De a biztonsághoz való jogot illetően az Emberi Jogok Európai Bírósága – sarkosan fogalmazva – azt állítja, hogy az nincs. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága álláspontja ezzel szemben az, hogy a biztonsághoz való jog az állam védelmi kötelezettségét alapozza meg, ha az egyént „harmadik személyek” részéről éri vagy fenyegeti támadás.

Egy másik példa: az önvádra kötelezés tilalmának terjedelmét eltérően értelmezi az amerikai Legfelső Bíróság, az Emberi Jogok Európai Bírósága, megint eltérően a jugoszláviai ad hoc nemzetközi törvényszék és megint másképp a Római Statútummal felállított Állandó Nemzetközi Bíróság.

Végül: az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és az Emberi Jogok Európai Bírósága álláspontja az, hogy a fair eljárás garanciáira büntetőügyekben kizárólag a vádlottak hivatkozhatnak, az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság szerint viszont e jog megilleti a bűntettek áldozatait, illetve az ő hozzátartozóikat is.

Annyit elmondok, hogy a szerzők mindhárom esetben megoldották a feladatot. Hogy hogyan, azt nem árulom el, a megfejtést megtalálják a kötetben. Tessék elolvasni…

_____________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció európai központi bank alkotmánybíróság gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás demokrácia uniós értékek jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás euró nemzeti érdek közös kereskedelempolitika eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás eusz 7. cikke oroszország egységes piac európai bizottság elnöke human trafficking adatvédelem human rights környezetvédelem ultra vires aktus bevándorlás fenntartható fejlődés ceta német alkotmánybíróság btk közös kül- és biztonságpolitika trump wto nafta közigazgatás russia tpp migráció nemzeti bíróságok fundamental rights menekültkérdés ukraine crisis bankunió strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás polgári kezdeményezés magyarország personhood kötelezettségszegési eljárás szankció syngamy eu sanctions energiapolitika environment compliance devizakölcsön ecthr európai integráció civil törvény alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés európai parlamenti választások fogyatékosok jogai surrogacy kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás válság kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság