jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Az identitás átalakulása Magyarországon és az Egyesült Királyságban

2019. szeptember 27. 11:13
Majtényi Balázs
egyetemi tanár, ELTE TÁTK

Az alábbi írás a „Barátból ellenség? Az EU megítélésének változása a hazai közjogi fordulat és a Brexit tükrében” című Bolyai-kutatás keretében született. E kutatás kiinduló állítása, hogy a két országban zajló folyamatok, a fontos különbségek ellenére, meglepő párhuzamokat mutatnak. A posztban e két esetben a nemzeti identitás átalakulását és annak az alkotmányos intézményekre gyakorolt hatásait elemzem.

Valamennyi politikai rendszernek szüksége van egy olyan identitás megkonstruálására, amelyre hivatkozva a rendszer cselekszik. A közös identitás meghatározása, így az állam nemzeti identitásának definiálása, történhet döntően a másokkal való szembeállításra (otherization) alapozva is. Ilyenkor azt, hogy Ki vagyunk mi?, a velünk szembenállónak tekintett másokhoz képest határozzuk meg. Az így keletkező identitások, alapvetően a társadalomban meglevő egyenlőtlenségek felszámolására irányuló politikák totális kudarcából táplálkozhatnak.

A jelenleg zajló folyamatok azt mutatják, hogy a másként meghatározott idegen (‘the Other’) tipikusan külföldi és/vagy jó eséllyel valamilyen marginalizált társadalmi csoporthoz (bevándorlók, etnikai kisebbségek, nők, menekültek), vagy ezeknek a csoportoknak a metszetéhez tartozik. A 2011-es Alaptörvényre épülő magyar alkotmányos identitást már az ellenség konstans keresésére igyekeztek felépíteni. E konstrukcióban a marginalizált csoportok mellett az azokkal – akár csak részlegesen – szolidaritást mutatók is ellenséggé válhatnak (civilek, „Soros”, nemzetközi szervezetek vagy akár maga az Európai Unió). E cikk mindezt a Brexit és a magyar közjogi fordulat kapcsán vizsgálja, és a korábbi posztomnak arra az állítására épít, hogy a két országban zajló folyamatok, a fontos különbségek ellenére, meglepő párhuzamokat mutatnak.

Az otherization jelenségét nemcsak a magyarországi politika főáramában, hanem a Brexitet támogató brit politikai erők kampányában is meghatározó jelentőségűnek tartom. Ennek során, ahogy azt mindkét példa mutatja, Európa maga is „idegenné” válhat. Az e jelenségre építő politikusok előszeretettel tekintik Európát vagy az Uniót olyan ellenségnek, amivel szemben – amint utaltam rá – a szélesebb politikai támogatás megszerzése érdekében lehet a nemzeti identitást meghatározni. Az Európa kifejezés is sok mindent jelenthet e diskurzusokban az akár egyszerre is utalhat az Európai Unióra és az Európa Tanácsra.[1] Ebben a kontextusban merült fel például a két Európára való utalás a Brexit kampányban és később is az azt követő alkotmányos válság során. Nemcsak az EU-ból való távozást, hanem az Európai Emberi Jogi Egyezményből való kilépést, vagy legalább a Human Rights Act hatályon kívül helyezését is felvetették ekkor. Az autoriter értékstruktúrák terjedésének és az ebből következő ellenségkeresésnek természetes következménye, hogy az elit- és intézményellenség kiterjed az olyan nemzetközi és szupranacionális szervezetekre, mint az ENSZ vagy az Európai Unió, amelyek például adott esetben az emberi jogokat támogathatnák.

Az identitáspolitikai játszmákban a megosztó értékekre építő politikusok az érintett országok közvéleménye számára Brüsszelt/Strasbourgot/Lisszabont igyekeznek a távoli 'másikként' ('otherization') megjeleníteni. Európa is olyan idegen entitásként jelenik így meg, amelynek életére a tagállam polgárainak nincs érdemi befolyása, és amely a nemzeti identitást is veszélyezteti. Ez felerősít egy olyan folyamatot, amely ahelyett, hogy a nemzeti alkotmányos identitás és az európai alapértékek összeegyeztetését kísérelné meg, az európai értékeket (de legalábbis azoknak az EU intézmények általi értelmezését) a megkülönböztetett 'másik' pozíciójába helyezi, ami végsősoron a megosztó értékek erősödéséhez vezet. Eltérő okokból, de mindkét országban tapasztalható volt a média bizonyos részeinek ellenségessége az EU-val szemben. A fent vázolt nézetek a Brexit utáni Egyesült Királyságban a mainstream pártoknak is jelentősen befolyásolták a programját.[2]

Sokfajta álláspontnak létezhet méltányolható olvasata is, így az Unió intézményeivel kapcsolatos kritikáknak is. Gondolok itt azokra a Brexittel kapcsán megfogalmazott, Unióval szemben megfogalmazott kritikai észrevételekre, hogy például az európai és a tagállami parlamenti szupremácia egymással nem összeegyeztethető, vagy hogy az állam ellenőrizni kívánja a migrációt. Ám az ilyen jellegű megfogalmazások a Brexit kampányban is igazolhatatlan, kirekesztő, xenofób, például általánosságban migrációellenes érvekkel keveredtek. A jelenlegi válság megértéséhez a méltányolható olvasatok azonosításánál, sokkal fontosabbnak tartom például azokat az empirikus kutatásokat, amelyek az autoriter társadalmi viselkedés és a kilépés melletti szavazat közötti összefüggést igazolják. Jóval nagyobb arányban szavaznak a Brexitre olyanok, akik támogatják a halálbüntetést vagy ellenzik a bevándorlást, vagy azt gondolják, hogy az iskola feladata a gyermekeknek a tekintély tiszteletére nevelése. A Brexit és az azt követő válság, az általam leírt módon, így az értékpreferenciák közötti választásról is szólt.

A magyar közjogi fordulatot is jellemezte az establishment-ellenesség és a demokratikus intézmények iránti bizalmatlanság. E jelenségeket – általánosságban is – hatalomtechnikai célokból használhatják fel politikusok és kormányok a független intézményekkel szemben, ami ma a Brexitet kisérő közjogi válságnak is kétségkívül a kísérője. Az Egyesült Királyságban így például egyre inkább erősödik a bizalmatlanság a parlament és a kormány viszonyában, ahol utóbbi igyekszik úgy beállítani magát mint a nép közvetlen akaratának a megtestesítőjét. Utalhatunk itt például Nigel Farage megnyilvánulásaira, aki a Brexit-szavazás eredménye után a „valódi” nép győzelméről beszélt. Ezzel összekapcsolódva jelent meg az azzal való riogatás, hogy az intézmények (parlament, bíróságok) a – másokkal szemben konstruált – nép elárulására készülnek. Ebben az esetben talán felesleges is hangsúlyozni, hogy mindez milyen veszélyes lehet egy olyan politikai rendszerben, ahol az intézmények iránti bizalom jelentette a stabilitást alapját, vagyis az abba vetett hit, hogy bizonyos lépéseket ugyan a kormányfő megtehetne, pl. felfüggeszthetné a parlamentet ahhoz, hogy a Brexit megakadályozását vagy elhalasztását elkerülje, ám e lépéseket úgysem fogja megtenni. Amikor Boris Johnson még is ily módon járt el, a politikai alkotmányosság hazájának számító szigetországban a jogi eszközök kerültek elő a korábban politikai konvenciónak tekintett kérdésben, azaz a Legfelső Bíróság megsemmisítette a miniszterelnök döntését. A magyar közjogi fordulat alatt ezek a mechanizmusok nem működtek, azaz az írott, jogi szabályokat is következmények nélkül lehet/ett megszegni.

Sok esetben a vélt vagy valós történelmi nagyság iránti nosztalgia is támogatja a megosztó eszmék terjedését. E nosztalgiának például határozott és nyilvánvaló szerepe volt a fent vázolt folyamatokban mind Magyarország, mind az Egyesült Királyság esetében. Ez Magyarország esetében nyilvánvalóan a Trianon előtti korszak iránti – állami forrásból megtámogatott – nosztalgiát jelenti, a britek esetében pedig az egykori világbirodalmi múlt emlékezetét s hosszúra nyúló árnyát. Ezt Magyarország esetében az állami propaganda összekötötte azzal, hogy az ország, amint egykor, ma is egyedül védelmezi Európát (ezúttal a migrációtól), az Egyesült Királyság esetében pedig mindez ahhoz a képzethez kapcsolódott, hogy a szigetországnak, miként egykoron a birodalmi időkben, ma is egyedül kell léteznie. Akadt olyan kommentátor is, aki a Brexitet egyenesen a birodalmi múltból fakadó uralkodó attitűdre vezette vissza.

Összefoglalva a fentieket, a részben globális, részben regionális és részben helyi társadalmi folyamatok hatására a nemzeti identitás átalakuló konstrukciója, országonként eltérő mértékben, de a régi és az új tagállamokban egyaránt veszélyezteti az emberi jogokat, az alkotmányos intézményeket és erősíti az Európa-ellenességet.

_______________________________

[1] Katja S. Ziegler, Elisabeth Wicks and Loveday Hodson, ’The UK and Human Rights: Some reflections’ in: Katja S. Ziegler and Elisabeth Wicks and Loveday Hodson (ed.), The UK and European Human rights: A Strained relationship, Hart, Oxford and Portland, 2015. 504-506.

[2] Gráinne de Búrca, Is EU supranational governance a challenge to liberal constitutionalism? The University of Chicago Law Review, 2018/2, 345.

_____________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás oroszország eusz 7. cikke human trafficking egységes piac európai bizottság elnöke human rights környezetvédelem adatvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság btk trump közigazgatás wto nafta tpp migráció nemzeti bíróságok russia menekültkérdés fundamental rights strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió personhood polgári kezdeményezés magyarország szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás environment eu sanctions energiapolitika ecthr európai integráció civil törvény compliance devizakölcsön prison conditions ukrán válság alkotmányjog fővárosi közgyűlés surrogacy európai parlamenti választások fogyatékosok jogai közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország european central bank áldozatvédelem végrehajtás válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság