jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A hálapénz büntethetőségének társadalmi megítéléséről

2020. január 31. 12:35
Hollán Miklós
Venczel Timea
TK JTI

A „Büntetőjogunk szabályozási újdonságai – a jogtudatban” című hároméves kutatási projektünk[1] célja a büntetőjogi szabályozás újdonságaival kapcsolatos ismeretek és vélemények feltérképezése. A projekt keretében 2018 októberében végeztettünk el egy kérdőíves adatfelvételt a felnőtt magyar népességre reprezentatív mintán. A kérdőív a mindennapi életben, illetve a médiában gyakrabban előforduló 12 témához kapcsolódott, amelyek egyike az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó előnyök büntetőjogi megítélése volt.

Ezen belül az egyik kérdés arra az esetre vonatkozott, hogy „egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét után 30 000 forintot fogad el az ellátásra jogosult betegtől”. A válaszadóknak ennek kapcsán azt kellett eldönteniük, hogy ez a magatartás büntetendő-e, illetve arra is választ adhattak, hogy amennyiben ők lennének a jogalkotók, akkor a cselekményt bűncselekménynek nyilvánítanák-e.

A hálapénzzel kapcsolatos kérdés ún. kontrollkérdésként szerepelt kutatásunkban, hiszen e jelenség tekintetében a büntetőjogi szabályozás és a jogalkalmazói megítélés érdemben nem változott: az előny orvos általi utólagos elfogadása ‒ ha nem kötelességszegésért történik ‒ nem képez bűncselekményt.[2] Mivel azonban az utóbbi időszakban a hálapénz büntetőjogi megítélése (újból) a szakpolitikai diskurzus középpontjába került,[3] szükségesnek tartjuk az erre vonatkozó empirikus jogtudatvizsgálat részeredményeivel megismertetni a nyilvánosságot.

Korábbi kutatások

A hálapénz kérdése iránt már az elmúlt évtizedekben is komoly érdeklődés mutatkozott, mind a társadalomtudományok,[4] mind a jogtudomány képviselői részéről.[5] Ennek keretében a hálapénzzel kapcsolatos attitűdöket is többen vizsgálták már. A korábbi kutatások eredményei alapján a magyar lakosság és az orvostársadalom a hálapénzt szükséges rossznak tartja, melyre az egészségügyi dolgozók alulfinanszírozása miatt van szükség.[6]

A korábbi kutatások eredményei alapján a lakosság a hálapénz megítélése tekintetében megosztott. A válaszadók egyik fele (52%) közömbös vagy pozitív attitűddel rendelkezett a hálapénzzel kapcsolatban. Ugyancsak felük (55%) viszont egyetértett azzal, hogy az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak adott hálapénzt vagy ajándékokat el kellene törölni, valamint azzal is, hogy a hálapénz hasonlít a korrupcióhoz.[7]

Egy 2009-ben készített felmérés eredménye szerint a hazai orvosok többsége (57%) nélkülözhetetlennek tartja a hálapénzt az alacsony bérek miatt. Kis részük (6%) gondolja úgy, hogy az állam a betegekkel pótoltatja ki az orvosok fizetését. Viszonylag magas azoknak az orvosoknak az aránya (43%), akik megalázónak tartják a beteg által adott pénzt, és 17%-uk egyáltalán nem értett egyet vele.[8]

Saját eredményeink

A válaszadók közel háromnegyede (72%) helyesen tudta, hogy nem bűncselekmény, ha egy orvos a beteg számára ingyenesen járó műtét után 30 000 forintot fogad el (hálapénzként) az ellátásra jogosult betegtől. Ezzel szemben a közvélemény megosztottabb az ilyen cselekmény (azaz az előny utólagos elfogadása) megítélésében: egyik felük (56%) büntetné, másik felük (42%) nem.

A válaszadók kétharmada (65%) a véleményének megfelelőnek ismeri a törvényt. Elenyésző azok aránya (3%), akik szerint a törvény büntetni rendel valami olyasmit, amit ők szívük szerint nem büntetnének. Ha eltérés van vélemény és ismeret között, az inkább a hálapénz-elfogadás kriminalizálásának irányába mutat.

A hálapénz elfogadását ugyanis a lakosság egyharmada (33%) tudatosan szeretné büntetni, azaz úgy, hogy tisztában van vele: jelenleg ez nem képez bűncselekményt. Ez a vélemény azonban nem feltétlenül alapul a büntetőjogi kérdésekről való szélesebb körű tájékozottságon. Az ilyen választ adók kétharmada (az összes válaszadó 23%-a) ugyanis az egészségügyi ellátással kapcsolatos előnyök büntetőjogi megítélésére vonatkozó más kérdésekre ugyanígy válaszolt (nem bűncselekmény, de azt büntetni kellene rendelni). Ezekre vonatkozó jogismeretük azonban már nem volt összhangban a tételes jogi szabályozással. Hatályos büntetőjogunk ugyanis ‒ a hálapénz elfogadásával szemben ‒ büntetni rendeli, ha az orvos az előnyt a betegtől kéri vagy azt a műtét előtt elfogadja. Mindössze tehát az összes válaszadó maradék 10 %-áról mondható el, hogy nagy valószínűséggel a törvény valóságos ismerete, nem pedig egy attól részben független séma alapján válaszoltak a kérdésekre.

Azt feltételezzük, hogy a válaszadók többsége az egészségügy működésével vagy kifejezetten a hálapénz rendszerével kapcsolatos elégedetlenségét fejezte ki, amikor a büntetőjogi fellépést helyeselte. Kutatásunk azonban ‒ alapvetően büntetőjogi fókuszából adódóan ‒ nem fordított figyelmet a hálapénz elleni fellépés más eszközeire (pl. egészségügyi igazgatási szabályozás, munkajogi vagy fegyelmi felelősség, illetve szemléletformálás). A hálapénz elfogadásával kapcsolatos lakossági véleményekről akkor nyerhetnénk pontosabb képet, ha egy célzott kutatás ezekre is kiterjedne. Ennek keretében arra vonatkozóan lenne érdemes kérdéseket feltenni, hogy az emberek akkor is a büntetőjogi megoldást választanák-e, ha más hatékony (és kevesebb jogkorlátozással járó) megoldás is rendelkezésre áll.

Jogalkotási következtetések

A kutatási eredményből levonható jogalkotási következtetéseket illetően ‒ nem csak a fentiekre figyelemmel ‒ érdemes igencsak óvatosnak lenni. A törvényhozásnak még akkor sem kell meghajolnia a közhangulat nyomása előtt, ha a lakosságnak az általunk észleltnél nagyobb többsége helyeselné a büntetőjogi eszközök igénybevételét a hálapénzt elfogadó orvosokkal szemben. A jogalkotónak ugyanis figyelemmel kell lennie a büntetőjog alapelveire, illetve a jogalkotás azokkal sokszor egybeeső alkotmányos korlátaira is. Ebben a vonatkozásban ma is érvényesek az Alkotmánybíróság következő megállapításai: „A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima ratio. […] A büntetőjogi szankció, a büntetés szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek. […] Valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni: a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében az emberi jogokat és szabadságokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni, akkor, ha az alkotmányos vagy az Alkotmányra visszavezethető állami, társadalmi, gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges.”[9]

_____________________________________________

[1] Lezárva 2020. január 28. napján. Készült az NKFIH K 125378. számú, „Büntetőjogunk szabályozási újdonságai – a jogtudatban” című 2017–2020 közötti projekt keretében a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetében.

[2] Vö. Hollán Miklós: „A Kúria ítélete a hálapénzről. Elvi határozat az egészségügyi korrupció büntetőjogi kérdéseiről” Magyar Jog, 2016/1, 39–49. és Hollán Miklós: Adalékok a hálapénz büntetőjogi fogalmához – Gondolatok Ott István elemzése kapcsán” Jogesetek Magyarázata, 2015/4, 27–36.

[3] Lásd pl. „Az orvosi kamara szeretné, ha bűncselekmény lenne a hálapénz elfogadása”, HVG, 2020. január 14. és „Az államtitkár szerint a kamara döntse el, hogy a hálapénzért börtönbe küldené-e az orvost”, Index, 2020. január 20.

[4] Hankiss Elemér: „A korrupció” [1978] In Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Budapest, Magvető, 1983. 77, 101.

[5] Ádám György: Az orvosi hálapénz Magyarországon. Budapest, Magvető, 1986; Györgyi Kálmán: „Orvosi hálapénz és büntetőjogi felelősség” Magyar Jog, 1988/9, 752–761.

[6] Baji P. – Pavlova M.  – Gulácsi L.  – Groot W. (2013): Exploring consumers’ attitudes towards informal patient payments using the combined method of cluster and multinomial regression analysis – the case of Hungary. BMC Health Serv Res, 2013, 15(13):62.10.1186/1472-6963-13-62.

[7] Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2012. november.

[8] Szinapszis, 2010.

[9] 30/1992. (V. 26.) AB határozat, Indokolás IV. 4. pont.

_____________________________________________

A blogbejegyzés az NKFIH K 125378. számú, Büntetőjogunk szabályozási újdonságai – a jogtudatban projekt keretében készült.

_____________________________________________

Az írás a szerzők véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás oroszország eusz 7. cikke human trafficking egységes piac európai bizottság elnöke human rights környezetvédelem adatvédelem bevándorlás fenntartható fejlődés ultra vires aktus btk közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság trump wto nafta közigazgatás tpp migráció nemzeti bíróságok russia menekültkérdés fundamental rights bankunió strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis magyarország personhood polgári kezdeményezés szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás eu sanctions energiapolitika environment devizakölcsön ecthr európai integráció civil törvény compliance alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés fogyatékosok jogai surrogacy európai parlamenti választások internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism