jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A koronavírus kihívásai és a jogtudomány: a járvány vége és a büntetőjog

2020. május 15. 21:49
Hollán Miklós
tudományos főmunkatárs, TK JTI, egyetemi docens, NKE RTK

2020. május 8. napján a Semmelweis Egyetem rektora egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az új koronavírus tekintetében „tankönyvi értelemben járvány már nincs, de a járványveszély megmaradt". Érdemes megvizsgálni, hogy ennek milyen kihatása lehet[1] a járványügyi szabályszegés[2] és a járványügyi védekezés akadályozásának[3] büntetőjogi tényállásaira. A járványügyi elkülönítés (megfigyelés stb.) szabályainak megszegése (végrehajtásának akadályozása) ugyanis ‒ amennyiben zárlati kötelezettség alá nem tartozó fertőző betegségről van szó, csak ‒ akkor képez bűncselekményt, ha az „járvány idején” történik.

1. A járvány végének büntetőjogi kihatása

A járvány „tankönyvi” (továbbiakban: orvosi-szakmai) értelemben való megszűnésének büntetőjogi kihatása a járvány büntető tényállásokban szereplő fogalmának értelmezésétől függ. Márpedig ‒ amint azt korábban kimutattuk ‒ még büntetőjogászoknak sem könnyű megválaszolni, hogy pontosan milyen kritériumok alapján beszélünk a büntetőjogban járványról.[4]

Elképzelhető ugyanis egy olyan álláspont, hogy a járvány fennállásáról szóló döntésnél a büntetőjogban is az orvosi tankönyvek járvány fogalmát kell alapul venni. Ezen álláspont elfogadása esetén a jogalkalmazónak abban a kérdésben kell szakértőt kirendelnie, hogy az elkövetés idején orvosi-szakmai értelemben volt-e járvány.

A jogirodalomban olyan felfogás dominál, hogy a büntetőjogban a 18/1998. (VI. 3.) NM rendeletben (a továbbiakban: NM rendelet) meghatározott járvány fogalom irányadó.[5] Ennek alapján „járvány: egy adott fertőző betegségnek a vártnál szignifikánsan gyakoribb vagy egy meghatározott küszöbszintet meghaladó előfordulása egy adott területen, illetve közösségben, egy meghatározott időtartam alatt, vagy legalább két egymással összefüggő eset, amely összefüggés járványügyi bizonyítékkal alátámasztható”.[6] Ezen álláspont követése esetén a jogalkalmazónak a szakértőt arra a kérdésre kell kirendelnie, hogy az elkövetés idején a rendeletben található járvány fogalom elemei (így pl. két egymással járványügyi bizonyítékkal is alátámaszthatóan összefüggő eset) fennálltak-e.

Az általam helyesnek tartott álláspont szerint a büntetőjogban is végső soron az a törvényi rendelkezés irányadó, hogy a „járvány […] fennállását […] az egészségügyi államigazgatási szerv állapítja meg”.[7] Ebben az esetben a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem a büntetőeljárásban nem szükséges, hiszen azt a hatóság a járvány fennállását megállapító aktusa „pótolja”.

Attól függően, hogy a fenti álláspontok közül melyet követjük, nemcsak a járvány kezdete, hanem annak megszűnése kapcsán is eltérő következtetésre lehet jutni. Így a második felfogás alapján (az orvosi-szakmai és a jogszabályi fogalom eltérése esetén) büntetőjogilag akkor is járvány áll fenn, ha az orvosi-szakmailag már nem állapítható meg. A harmadik álláspont szerint pedig akkor is járvány van, ha az orvosi tankönyvek vagy az NM rendelet közvetlen alkalmazása alapján nem ez a helyzet, de a járvány végét a hatóság még nem állapította meg.

2. A járvány veszélyének fennmaradása

A rektor arra is utalt, hogy megítélése szerint a járvány veszélye megmaradt. Ezzel arra utalt, hogy fennáll a járvány újbóli kitörésének lehetősége, különösen azért, mert vannak olyan helyek (pl. idősotthonok, ápolási otthonok, hajléktalanszállók), ahol „egyetlen eset lángra tud lobbantani egy kis járványt”.

Járvány és járványveszély között azonban a büntetőjog számára ‒ az egészségügy joggal szemben ‒ lényeges eltérés van. Az Eütv. ugyanis a járványveszélyt egyes rendelkezései vonatkozásában kifejezetten a járvány fogalma alá vonja.[8] Ebből azonban az is következik, hogy a járványveszély az Eütv. többi rendelkezése vonatkozásában, illetve a büntető tényállás tekintetében nem minősül járványnak. Ha tehát a járvány megszűnt, de a járványveszély fennmarad, az nem akadálya bizonyos közigazgatási (járványügyi) intézkedések fennmaradásának (ezek egy részének elrendeléséhez egyébként még a járvány veszélye sem kell). A járványügyi intézkedések (pl. járványügyi elkülönítés) szabályainak megsértése azonban a járvány megszűnését követő elkövetés esetén ‒ ha zárlati kötelezettség alá nem tartozó fertőző betegségről van szó ‒ már nem járhat büntetőjogi következményekkel.

3. A járvány és a veszélyhelyzet fenntartása

Felmerülhet olyan álláspont is, hogy mindaddig jogilag járvány van, amíg a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel kihirdetett, illetve a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvénnyel fenntartott veszélyhelyzet fennáll.

Ez az értelmezés azonban álláspontom szerint nem fogadható el. Az nem egyértelmű, hogy a veszélyhelyzet elrendelése valóban feltételezte-e a járvány tényleges fennállását.[9] Az azonban bizonyos, hogy a veszélyhelyzet akkor is tarthat, ha a járvány már nem áll fenn. Ezt vezethető le abból, hogy a veszélyhelyzet ‒ 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet, illetve a 2020. évi XII. törvény alapján ‒ „az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása érdekében” rendelték el.[10] Márpedig a tömeges megbetegedést okozó humánjárvány következményeinek elhárítása érdekében akkor is szükség lehet rendkívüli intézkedésekre, ha a járványnak már vége van.

4. Az elkövetési hellyel összefüggő kérdések

Ahogy korábbiakban már utaltunk rá, elképzelhető a járvány idején elkövetés tényállási elemének részben elkövetési helyként való értelmezése is. Eszerint pl. a járványügyi szabályszegés vétségét nem követi el, aki a járványügyi megfigyelés szabályait egy olyan területen szegi meg, ahol a fenti fogalmak szerint már nincs járvány (csak annak veszélye).[11]

Márpedig az ország különböző területein (jelenleg egyik oldalról Budapesten és Pest megyében, illetve az ország többi részében) igencsak eltérőek a fertőzöttségi adatok. Erre figyelemmel lehet olyan megállapítás, hogy Budapest és Pest megye (vagy egy harmadik megye) vonatkozásában a járvány fennállása egy bizonyos időpontban még megállapítható, de az ország többi része tekintetében már nem. Ha ez így van, akkor annak a büntető jogszabályok alkalmazásánál is jelentőséget kell tulajdonítani. Nyilvánvalóan a leginkább biztos helyzetet ebben a vonatkozásban is az jelentené, ha a járvány (végének) az Eütv. szerinti hatósági megállapítása megyei szintre lebontva is megtörténne.

5. Az időbeli hatály kapcsolódó kérdései

Kérdéses lehet az olyan esetek elbírálása, amikor a tettes a cselekményt (pl. járványügyi megfigyelés szabályainak megszegése) még járvány idején valósította meg (pl. 2020. május 1. napján), de azt csak ezt követően (pl. 2020. május 25. napján) bírálják el.

Ilyen esetben a Btk. 2. § (1) bekezdése alapján az elkövetéskor hatályos törvényt kell alkalmazni, az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazására viszont ‒ a büntetőjogi felelősség kérdésében[12] ‒ nincs lehetőség.

Az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazására ugyanis a Btk. 2. § (2) bekezdése I. fordulata alapján akkor van lehetőség (és egyben kötelezettség), „ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény”.

E rendelkezés alkalmazására a fenti hipotetikus ügyben azért nem kerülhet sor, mert annak egyik konjunktív alkalmazási feltétele, nevezetesen az elbíráláskor hatályos új büntető törvény hiányzik. A járványügyi bűncselekmények szabályozása ugyanis a fenti hipotetikus cselekmény elkövetése és elbírálása között nem változott: A járványügyi szabályszegés bűncselekménye a Btk. hatályba lépése, a járványügyi védekezés akadályozásának tényállása pedig azóta változatlan, hogy az utóbbit 2020. március 31. napjától hatályos büntető normaként a Btk.-ba iktatták.

A fenti hipotetikus eset egyébként nemcsak az elkövetéskor, hanem az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint is bűncselekményt képez. A Btk. 2. § (2) bekezdés I. fordulatának alkalmazásánál ugyanis nem azt kell vizsgálni, hogy a cselekmény (az elkövetési időtől megfosztva) bűncselekményt képezne-e, ha azt az elbírálás idején követik el. Arra a kérdésre ugyanis valóban nemleges választ kellene adni, hogy bűncselekményt képez-e a járványügyi megfigyelés szabályainak megszegése, ha azt járvány után (zárlati kötelezettség alá nem tartozó fertőző betegség tekintetében) követik el. A Btk. 2. § (2) bekezdés I. fordulatában foglalt rendelkezés helyes értelmezése szerint azonban az elkövetéskor megvalósított konkrét cselekményt (a járvány idején elkövetés tényével együtt) kell összevetni az elbíráláskor hatályos büntető törvénnyel. Márpedig a járvány idején elkövetett cselekmények az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntető törvény szerint is bűncselekményt képeznek, akkor is, ha az utóbbi időpontban a járvány fennállása már nem állapítható meg.

Ezen esetkör megítélését egyébként a Tokaji Géza ‒ a XX. század egyik legnagyobb hazai dogmatikusa ‒ már akkor kidolgozta, amikor ennek még (szerencsére) nem volt ilyen gyakorlati jelentősége. Így utalt arra, hogy „a dolog természeténél fogva egyáltalán nem tartozik a büntető törvény időbeli hatályának a fogalmi körébe az az eset, ha valamelyik büntető rendelkezés meghatározott időben (pl. járvány idején) történt elkövetésre vonatkozik, de a cselekmény elbírálására csak később (a járvány elmúltával) kerül sor”.[13]

A Legfelsőbb Bíróság 1/1999. BJE számú büntető jogegységi határozata szerint „ha a[z 1978. évi] Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás […] az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg”.

Ez ‒ a Btk. alkalmazásánál is irányadó ‒ jogegységi határozat tehát olyan esetekben is lehetőséget ad (egyben kötelezettséget teremt) az elkövetéskor hatályos büntető törvény (és a kereteit kitöltő jogszabály) alkalmazására, ha a büntető jogszabály maga nem (hanem csak a kereteit kitöltő jogszabály) változott.

A járvánnyal kapcsolatos fenti hipotetikus esetben viszont a keretet kitöltő jogszabályi rendelkezésekben sem következett be változás, hanem csak a megbetegedések számában (arányában) vagy egymáshoz való viszonyában. Erre figyelemmel a jogegységi határozat alkalmazása ‒ legalábbis a járvány megszűnésére tekintettel ‒ fel sem merülhet, ahogy így erre tekintettel a büntető törvény visszaható hatályú alkalmazása sem.

A jogegységi határozat alkalmazása egyáltalán akkor merülhetne fel, ha pl. az NM rendelet járvány fogalma változna meg olyan módon, hogy a járvány megállapításának szigorodnak a feltételei. Az új büntető törvény alkalmazására azonban a jogegységi határozat alapján ekkor sem kerülhetne sor, mivel nem lenne megállapítható az, hogy a rendelet módosítása a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszüntette volna. Az egészségügyi jogi szabályok ilyen módosítása ugyanis legfeljebb az jelentené, hogy „a keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok tartalma úgy változik, hogy ezzel a büntetőjogi védelem terjedelme módosul, de nem szűnik meg”. Ez viszont a jogegységi határozat indoklása szerint nem elegendő az elbíráláskor hatályos büntető jogszabály visszaható hatályú alkalmazásához.

6. Összegzés

A járványügyi szabályszegés vétsége és a járványügyi védekezés akadályozásának bűntette esetén a büntetőjogi felelősség megállapításának egyik (vagylagos) feltétele a járvány idején való elkövetés.

Ha a járvány orvosi-szakmai értelemben 2020. május elején megszűnt (vagy később megszűnik), akkor vitatott lehet, hogy ennek a büntetőjogszabályok alkalmazásában van-e jelentősége. A járvánnyal kapcsolatos büntető rendelkezések ugyanis ‒ sajnálatos módon ‒ nem adnak határozott iránymutatást a jogalkalmazónak abban a kérdésben, hogy a járvány fennállását orvosi-szakmai alapon, közvetlenül az egészségügyi jogszabály szerint vagy a járványügyi hatóság normatív aktusa alapján kell vizsgálni.

Ha járvány már nem, hanem csak annak veszélye áll fenn, akkor ez nem alapozza meg a járvány idején elkövetés büntető tényállási elemének megállapítását. A veszélyhelyzet fennmaradásából nem lehet visszakövetkeztetni a járvány fennállására.

Az utóbbi időszak statisztikai adatira figyelemmel felmerülhet az is, hogy a járvány az ország egyes területein szűnt (vagy szűnik majd) meg. Ha valóban ez a helyzet, akkor ennek konzekvenciáit a büntető jogalkalmazásban is le kell vonni.

Nem tartozik a büntető törvény időbeli hatályának a fogalmi körébe az az eset, ha a büntető rendelkezés meghatározott időben (pl. járvány idején) történt elkövetésre vonatkozik, de a cselekmény elbírálására csak később (a járvány elmúltával) kerül sor. Erre figyelemmel tehát nem merülhet fel az elbíráláskori hatályos büntetőtörvény visszaható hatályú alkalmazása a járvány kezdete után elkövetett, de annak megszűnése után elbírált cselekmények esetén.

_____________________________________________

[1] Jelen blogbejegyzésben kompetencia hiányában nem vizsgáljuk, hogy a járvány orvosi szakmai szempontból megszűnt-e, hanem ennek lehetőségét feltételezzük.

[2] 2012. évi C. törvény (Btk.) 361. §.

[3] Btk. 322/A. §. Hatályos 2020. március 31. napjától.

[4] Hollán Miklós: Bolyongás a járvány (büntetőjogi) fogalma körül. MTA Law Working Papers 2020/8. 16-17. o.

[5] Így pl. Gellér Balázs: „XXXIV. fejezet ‒ A közigazgatás rendje elleni bűncselekmények” In: Új Btk. kommentár (főszerk: Polt Péter). 6. kötet. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, Budapest, 2013. 201. o., Ambrus István: A koronavírus-járvány és a büntetőjog. MTA Law Working Papers, 2020/5. 2. o. 1. lábjegyzet.

[6] NM rendelet 3/A. § 9. pont.

[7] 1997. évi CLIV törvény (Eütv.) 74. § (1) bek.

[8] Eütv. 74. § (1) bek. bekezdés és (2) bek. a)-c) pont.

[9] Hollán (4. lj.) 12-13. o.

[10] 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet, illezve 2020. évi XII. törvény 1. §.

[11] Hollán (4. lj.) 14-16. o.

[12] Jelen blogbejegyzés tekintetében nem vizsgáljuk, hogy az elbíráláskori törvény alkalmazására arra tekintettel sor kerülhet-e, hogy a cselekmény enyhébben bírálandó el.

[13] Tokaji Géza „Jogszabálytan” In: Nagy Ferenc ‒ Tokaji Géza: A magyar büntetőjog általános része. JATEPress, Szeged, 1995. 16. o.

_____________________________________________

Lezárva 2020. május 11. napján.

_____________________________________________

Készült „A magyar jogrendszer reakcióképessége 2010 és 2018 között (FK 129018)” OTKA-kutatás TK által is támogatott „Epidemiológia és jogtudomány” című projektje keretében.

_____________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás oroszország eusz 7. cikke human trafficking egységes piac európai bizottság elnöke human rights környezetvédelem adatvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás btk közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság trump nafta közigazgatás wto tpp migráció nemzeti bíróságok russia menekültkérdés fundamental rights strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió personhood polgári kezdeményezés magyarország szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás environment eu sanctions energiapolitika ecthr európai integráció civil törvény compliance devizakölcsön alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés surrogacy európai parlamenti választások fogyatékosok jogai magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó