jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A koronavírus kihívásai és a jogtudomány: „Telik, de nem múlik” – a polgári bíróságok a veszélyhelyzet idején

2020. június 08. 12:55
Timár Balázs
tudománys segédmunkatárs, TK JTI

Magyarország Kormánya 2020. március 11. napján hirdetett veszélyhelyzetet a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel országosan a COVID-19 járvány miatt. Ennek nyomán nemcsak a mindennapok apró részleteiben következett be változás, de idővel a peres és nemperes eljárásokban is. Jelen bejegyzés elsődlegesen a polgári peres eljárásokban bekövetkezett változásokra fókuszál, némi kitekintéssel a közjegyzői nemperes eljárásokra is.

A jogérvényesítés szempontjából indokolatlanul hosszú idő telt el a veszélyhelyzet kihirdetése és a 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Veir.) kihirdetése között. Az OBH ugyan 2020. március 15. napjával rendkívüli ítélkezési szünetet rendelt el, ez azonban – ha lehetett – még nagyobb tanácstalanságot szült. A polgári eljárásjog ismeri az ítélkezési szünetet (Pp. 148. §), az új polgári perrendtartás a fennálló állapotot törvényerőre emelve immár az év véginapokat is kivette az ítélkezési időből, ez a gyakorlatban nóvumot nem jelentett a hivatásrendek képviselőinek. Számos ügyvéd állt vagy állhatott értetlenül, hogy ilyenkor mi a teendő. Felmerült, hogy nem volt-e más lehetőség az OBH vagy épp a jogalkotó kezében a helyzet megoldására.

Lett volna lehetőség az eljárások félbeszakadását megállapítani? A Pp. 119. § (1) bekezdés e) pontja szerint az eljárás félbeszakad, ha a bíróság működését elháríthatatlan esemény akadályozza, az akadály megszűnéséig. Álláspontom szerint az 1952. évi Pp. alapján inkább lett volna lehetőség, hiszen a kijárási korlátozás mellett egy szóbeliségre épülő, a felek személyes megjelenését alapul vevő eljárásban tekinthetjük a járványveszélyt olyan elháríthatatlan eseménynek, amely akadályozza a működést (ilyen irányú igény az alsófokú bíróságok részéről volt is). A Pp. alapján ez az érvelés már kevéssé helytálló, hiszen a polgári peres eljárások hangsúlya az írásbeliségre tevődött át. Ha szűken értelmezzük, akkor a járványveszély kevéssé tekinthető „eseménynek”, figyelemmel az 1952. évi Pp. kiemelt példájára, a háborús helyzetre. A Veir 21. § (4) bekezdése végső esetben kimondta, hogy ha nem lehet sem írásban beszerezni a nyilatkozatot, vagy nem maradt más eljárási cselekmény, csak olyan, amely személyes jelenlétet igényel, nem foganatosítható eljárási cselekmény akadályának elhárultáig vagy a veszélyhelyzet megszűnéséig tartó időszak a határidőkbe nem számít bele. Utóbbi azért is jelentett megkönnyebbülést, mert a veszélyhelyzet kihirdetése és a Veir. közti időszakban gyakorlatilag senki nem tudta, hogy a határidők folynak-e.

Ha félbeszakadást nem lehet megállapítani, hangsúlyossá válik a felek lehetősége, hogy a peres eljárás szünetelését bejelentsék. Erre az 1952. évi Pp. alapján folyó eljárásokban eleve korlátlan lehetőségük volt, a Pp. alapján viszont már limitált, összesen 3 alkalom áll rendelkezésre, a korábbi hat helyett négy hónapnyi maximummal. E rendelkezésen enyhített a Veir., amennyiben korlátlan alkalommal tette lehetővé, s a peres eljárásokban ez nem volt ritka. Számos olyan végzés született ugyanakkor, amelyben a bíróság elhalasztotta a kitűzött határnapot azzal, hogy újat majd hivatalból tűz.

Adódik a kérdés: lehet-e az eljárást online megtartani? Számos alkalmazás áll rendelkezésre még úgy is, hogy a Zoom-mal kapcsolatban adatvédelmi aggályok merültek fel. A bíróságok törekedtek rá, hogy ilyetén meg lehessen tartani az eljárásokat, ugyanakkor ezek további aggályokat vetettek fel. Ez a lehetőség ugyanakkor új távlatokat nyithat a tárgyalások nyilvánossága kérdésében is, hiszen ha biztosítható ily módon az eljárás, illetve annak a tulajdonképpeni „közvetítése”, felmerül kérdésként, hogy a továbbiakban van-e igény ennek fenntartására, továbbgondolására.

A legtriviálisabb talán, hogy a bíróság miként győződik meg arról, hogy egy tanú befolyástól mentesen teszi a vallomását. Kötelezhető-e a tanú, hogy rendelkezzen az online meghallgatáshoz szükséges valamennyi eszközzel? A Kormány erre megoldásul kínálta annak lehetőségét, hogy ha másként nem volt megoldható, a bíróság épületében biztosították az ilyen meghallgatás technikai feltételeit. Ezzel álláspontom szerint ugyanott voltunk, mintha a felek mindegyike megjelent volna a tárgyaláson. Egy-két kisebb bírósági tárgyalótermen kívül, különösen a törvényszékeken megoldható lett volna mindvégig a szociális távolságtartásra alkalmas elhelyezkedés.

Különös rendelkezés volt ugyanakkor a Veir. 21. § (1) bekezdése, amely alapján főszabály szerint a veszélyhelyzet a határidők folyását nem érintette. Ezzel legalább választ kaptak a hivatásrendek (első sorban az ügyvédek) arra a kérdésre, hogy a rendkívüli ítélkezési szünet alatt lejáró határidők miként értelmezendők. Tegyük hozzá: a veszélyhelyzet számos nyilatkozat beszerzését megnehezítette, amiként az otthoni munkavégzés sem feltétlenül jelentette az addigi munkafolyamatok zökkenőmentes folytatását. El kell ugyanakkor ismerni, hogy az ügyvédi hivatásrend képviselői példásan reagáltak a megváltozott körülményekre és lehetőségekre.

Előremutató intézkedése volt ugyanakkor a Veir.-nek, hogy az elsőfokú bíróság egy hivatásos bíróból állt. Álláspontom szerint ez olyan rendelkezés, amelynek fenntartását érdemes lenne megfontolni, egyúttal a laikus elemek bírósági eljárásban való részvételét újragondolni. Ez jelenleg a vizsgált eljárások közül a munkaügyi bíráskodást jelenti, amelyben az ülnökök szerepe az eredeti célokhoz képest nem bír további relevanciával. További újragondolásra alkalmas intézkedés volt a „formakényszer” eltörlése a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára. Ez annál is inkább sürgető lenne, mivel olyan akadályt emel a jogérvényesítés elé, amely ténylegesen csak komoly költségek mellett küzdhető le, az űrlap ráadásul laikusok számára nehezen is értelmezhető. Ezen könnyítésnek azért is volt nagy jelentősége, mert panasznap híján a jogkereső állampolgárok számára beszűkültek a jogérvényesítés lehetőségei, főleg olyan jogterületeken, mint a munkajog, ahol szűk és szigorú határidők alkalmazandók – s amely területen feltehetően szakmányban jelentkeznek majd a keresetek.

Noha egyre szélesebb körben terjed az elektronikus eljárás, a papír alapon érkezett iratok karanténba helyezése általánosnak volt tekinthető. Nem peres eljárás ugyan, de ki kell emelni az ingatlan-nyilvántartási eljárást, amely még mindig tisztán papír alapú, így e körben az iratok karanténba helyezése további következményekkel járt.

A polgári peres eljárások egyik jellemzője, hogy elég széles spektrumon mozognak tárgyukat tekintve. Nyilvánvaló, hogy egy olyan per, amelyben ideiglenes intézkedés kell, más megítélés alá esik ilyen helyzetben, mint egy 1989-es adásvételi szerződés miatt indult – és egyébként még mindig járásbíróságon folyamatban lévő – per. Ennek megfelelően a veszélyhelyzet idején is prioritást kellett élvezzenek előbbi ügyek.

A közjegyzői nemperes eljárások közül kiemelendő a hagyatéki eljárás, amely során a Veir. 31. § (8) bekezdése értelmében tárgyalást a veszélyhelyzet alatt kitűzni nem lehetett. Túl azon, hogy a folyamatban lévő hagyatéki tárgyalásokat is megakasztotta, olyan függő jogi helyzetet konzervált, amelynek eldöntése nemcsak az örökösök, hanem a hagyatéki hitelezők érdekeit is sérthette. Egyszerűbb hagyatéki ügyekben, ahol egy gyakorlatilag tehermentes hagyatékot kellett egy örökösnek átadni, van példa tárgyalás nélküli hagyatékátadásra, ugyanakkor nem példanélküli, hogy egy-egy eljárás érdemben megakadt, amelynek további következményei (pl. örökölt ingatlan értékesítésének elhúzódása) is voltak.

A Veir. számos rendelkezése hatályát vesztette 2020. június 1-jén a 229/2020. (V. 25.) Korm. rendelet alapján, ezek zömmel a személyes eljárásra vonatkozó eddigi korlátozások és tilalmak feloldását jelentik. Továbbra is megmarad a tárgyalás elektronikus hírközlő hálózat vagy más elektronikus kép és hang továbbítására alkalmas eszköz útján történő megtartásának lehetősége, ugyanakkor lehetőség lesz perfelvételi tárgyalás tartására. Nóvum, hogy bíróság a tárgyalásról a nyilvánosságot akkor is kizárhatja, ha az a járványügyi intézkedésnek a tárgyalóteremben történő betarthatóságát biztosítja. Ezzel kapcsolatban a bíróságok részéről tájékoztató is elérhető.

A polgári ügyszakon túlmutat a büntetőeljárásokban bekövetkezett változások taglalása, melyet jelen bejegyzés nem szándékozik részleteiben ismertetni. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a COVID-19 miatti leállás nem sokkal követte a közigazgatási- és munkaügyi bíróságok átszervezése miatti leállást, vagyis az átállást úgy kellett levezényelni, hogy időközben a folyamatban lévő eljárásokban is telt az idő, egyúttal a szükséges intézkedéseket is nehezebb volt megtenni.

_____________________________________________

Készült „A magyar jogrendszer reakcióképessége 2010 és 2018 között (FK 129018)” OTKA-kutatás TK által is támogatott „Epidemiológia és jogtudomány” című projektje keretében.

_____________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip diszkrimináció európai központi bank fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság belső piac alkotmánybíróság európai parlament előzetes döntéshozatali eljárás gazdasági és monetáris unió demokrácia kúria állami támogatás jogegységi határozat versenyjog uniós értékek eu alapjogi charta szociális jog irányelvek átültetése euró kásler-ítélet eusz 7. cikke arányosság elve választás nemzeti érdek oroszország közös kereskedelempolitika european convention of human rights brexit fizetésképtelenségi rendelet nemzeti bíróságok ultra vires aktus német alkotmánybíróság kötelezettségszegési eljárás európai parlamenti választások európai bizottság elnöke adatvédelem wto bankunió magyarország energiapolitika devizakölcsön fogyatékosok jogai btk alkotmányjog fővárosi közgyűlés közös kül- és biztonságpolitika strasbourgi bíróság szankció ukrán válság migráció szolidaritás egységes piac russia ukraine crisis compliance fundamental rights eu sanctions bevándorlás európai integráció környezetvédelem fenntartható fejlődés menekültkérdés ceta polgári kezdeményezés trump nafta tpp ecthr prison conditions surrogacy human trafficking human rights közigazgatás panpsychism personhood syngamy environment civil törvény irányelvek legitimáció kikényszerítés szociális deficit letelepedés szabadsága kiskereskedelmi különadó központi bankok európai rendszere hatáskör-átruházás elsőbbség elve adatmegőrzési irányelv közerkölcs európai unió alapjogi ügynoksége magyar helsinki bizottság vesztegetés hálapénz vallásszabadság első alkotmánykiegészítés obamacare születésszabályozás hobby lobby büntetőjog jogos védelem áldozatvédelem külkapcsolatok hatáskörmegosztás tényleges életfogytiglan új btk. szabadságvesztés lojális együttműködés végrehajtás gazdasági szankciók állampolgárság nemzetközi magánjog családi jog öröklési jog uniós polgárság alapjogi charta személyek szabad mozgása európai jog európai emberi jogi egyezmény uniós jog sérthetetlensége uniós jog autonómiája infrastruktúrához való hozzáférés versenyképesség adózás gmo-szabályozás gmo-mentesség european neighbourhood policy ukraine uk report európai szomszédságpolitika brit jelentés excessive deficit exclusionarism protectionism national courts consumer protection single market retaliation hungary european court of justice autonomy of eu legal order inviolability of eu legal order european values article 7 teu rule of law democracy reklámadó verseny szabadsága halálbüntetés schuman-nyilatkozat alapító atyák juncker bizottság energiahatékonysági irányelv energiaunió eurasian economic union dcfta european central bank german constitutional court omt görögország pénzügyi válság államcsőd likviditás menekült fal dublin iii 1951-es genfi egyezmény strasbourgi esetjog európai bíróság elnöke lenaerts hatékony jogvédelem franciaország németország értékközösség érdekközösség ügynökprobléma közbeszerzés környezetvédelmi politika áruk szabad áramlása egészségvédelem ártatlanság vélelme törökország történelmi konfliktusok uniós válságkezelés európai tanács válság szíria lengyel alkotmánybíróság jogállamiság normakontroll eljárási alkotmányosság beruházásvédelem szabályozáshoz való jog jog és irodalom erdély konferencia law in literature law as literature lengyel alkotmánybíróság lengyelország jogállamiság-védelmi mechanizmus eu klímapolitika kvótakereskedelem kiotói jegyzőkönyv adójog európai politikai pártok; pártfinanszírozás európai politikai közösség politikai pártok kohéziós politika régió székelyföld mulhaupt ingatlanadó-követelés nyilvános meghallgatás kommunikáció datafication internet platformtársadalom adókövetelés fizetésképtelenségi eljárás sokszínű európa kisebbségek sokféleség fizetésképtelenség; jogharmonizáció; csődjog; többségi demokrácia; olaszország népszavazás common commercial policy egyenlő bánásmód emberi méltóság ebh szülő nők helyzete peschka jogelmélet parlament véleménynyilvánítás szabadsága média országgyűlés sajtószabadság muršić european court of human rights dajkaterhesség egyesült királyság közigazgatási perrendtartás általános közigazgatási rendtartás egyesülési jog velencei bizottság civil felsőoktatás lex ceu közjogtudomány zaklatás szegregáció

Archívum