jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

A koronavírus kihívásai és a jogtudomány: „Telik, de nem múlik” – a polgári bíróságok a veszélyhelyzet idején

2020. június 08. 12:55
Timár Balázs
tudománys segédmunkatárs, TK JTI

Magyarország Kormánya 2020. március 11. napján hirdetett veszélyhelyzetet a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelettel országosan a COVID-19 járvány miatt. Ennek nyomán nemcsak a mindennapok apró részleteiben következett be változás, de idővel a peres és nemperes eljárásokban is. Jelen bejegyzés elsődlegesen a polgári peres eljárásokban bekövetkezett változásokra fókuszál, némi kitekintéssel a közjegyzői nemperes eljárásokra is.

A jogérvényesítés szempontjából indokolatlanul hosszú idő telt el a veszélyhelyzet kihirdetése és a 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Veir.) kihirdetése között. Az OBH ugyan 2020. március 15. napjával rendkívüli ítélkezési szünetet rendelt el, ez azonban – ha lehetett – még nagyobb tanácstalanságot szült. A polgári eljárásjog ismeri az ítélkezési szünetet (Pp. 148. §), az új polgári perrendtartás a fennálló állapotot törvényerőre emelve immár az év véginapokat is kivette az ítélkezési időből, ez a gyakorlatban nóvumot nem jelentett a hivatásrendek képviselőinek. Számos ügyvéd állt vagy állhatott értetlenül, hogy ilyenkor mi a teendő. Felmerült, hogy nem volt-e más lehetőség az OBH vagy épp a jogalkotó kezében a helyzet megoldására.

Lett volna lehetőség az eljárások félbeszakadását megállapítani? A Pp. 119. § (1) bekezdés e) pontja szerint az eljárás félbeszakad, ha a bíróság működését elháríthatatlan esemény akadályozza, az akadály megszűnéséig. Álláspontom szerint az 1952. évi Pp. alapján inkább lett volna lehetőség, hiszen a kijárási korlátozás mellett egy szóbeliségre épülő, a felek személyes megjelenését alapul vevő eljárásban tekinthetjük a járványveszélyt olyan elháríthatatlan eseménynek, amely akadályozza a működést (ilyen irányú igény az alsófokú bíróságok részéről volt is). A Pp. alapján ez az érvelés már kevéssé helytálló, hiszen a polgári peres eljárások hangsúlya az írásbeliségre tevődött át. Ha szűken értelmezzük, akkor a járványveszély kevéssé tekinthető „eseménynek”, figyelemmel az 1952. évi Pp. kiemelt példájára, a háborús helyzetre. A Veir 21. § (4) bekezdése végső esetben kimondta, hogy ha nem lehet sem írásban beszerezni a nyilatkozatot, vagy nem maradt más eljárási cselekmény, csak olyan, amely személyes jelenlétet igényel, nem foganatosítható eljárási cselekmény akadályának elhárultáig vagy a veszélyhelyzet megszűnéséig tartó időszak a határidőkbe nem számít bele. Utóbbi azért is jelentett megkönnyebbülést, mert a veszélyhelyzet kihirdetése és a Veir. közti időszakban gyakorlatilag senki nem tudta, hogy a határidők folynak-e.

Ha félbeszakadást nem lehet megállapítani, hangsúlyossá válik a felek lehetősége, hogy a peres eljárás szünetelését bejelentsék. Erre az 1952. évi Pp. alapján folyó eljárásokban eleve korlátlan lehetőségük volt, a Pp. alapján viszont már limitált, összesen 3 alkalom áll rendelkezésre, a korábbi hat helyett négy hónapnyi maximummal. E rendelkezésen enyhített a Veir., amennyiben korlátlan alkalommal tette lehetővé, s a peres eljárásokban ez nem volt ritka. Számos olyan végzés született ugyanakkor, amelyben a bíróság elhalasztotta a kitűzött határnapot azzal, hogy újat majd hivatalból tűz.

Adódik a kérdés: lehet-e az eljárást online megtartani? Számos alkalmazás áll rendelkezésre még úgy is, hogy a Zoom-mal kapcsolatban adatvédelmi aggályok merültek fel. A bíróságok törekedtek rá, hogy ilyetén meg lehessen tartani az eljárásokat, ugyanakkor ezek további aggályokat vetettek fel. Ez a lehetőség ugyanakkor új távlatokat nyithat a tárgyalások nyilvánossága kérdésében is, hiszen ha biztosítható ily módon az eljárás, illetve annak a tulajdonképpeni „közvetítése”, felmerül kérdésként, hogy a továbbiakban van-e igény ennek fenntartására, továbbgondolására.

A legtriviálisabb talán, hogy a bíróság miként győződik meg arról, hogy egy tanú befolyástól mentesen teszi a vallomását. Kötelezhető-e a tanú, hogy rendelkezzen az online meghallgatáshoz szükséges valamennyi eszközzel? A Kormány erre megoldásul kínálta annak lehetőségét, hogy ha másként nem volt megoldható, a bíróság épületében biztosították az ilyen meghallgatás technikai feltételeit. Ezzel álláspontom szerint ugyanott voltunk, mintha a felek mindegyike megjelent volna a tárgyaláson. Egy-két kisebb bírósági tárgyalótermen kívül, különösen a törvényszékeken megoldható lett volna mindvégig a szociális távolságtartásra alkalmas elhelyezkedés.

Különös rendelkezés volt ugyanakkor a Veir. 21. § (1) bekezdése, amely alapján főszabály szerint a veszélyhelyzet a határidők folyását nem érintette. Ezzel legalább választ kaptak a hivatásrendek (első sorban az ügyvédek) arra a kérdésre, hogy a rendkívüli ítélkezési szünet alatt lejáró határidők miként értelmezendők. Tegyük hozzá: a veszélyhelyzet számos nyilatkozat beszerzését megnehezítette, amiként az otthoni munkavégzés sem feltétlenül jelentette az addigi munkafolyamatok zökkenőmentes folytatását. El kell ugyanakkor ismerni, hogy az ügyvédi hivatásrend képviselői példásan reagáltak a megváltozott körülményekre és lehetőségekre.

Előremutató intézkedése volt ugyanakkor a Veir.-nek, hogy az elsőfokú bíróság egy hivatásos bíróból állt. Álláspontom szerint ez olyan rendelkezés, amelynek fenntartását érdemes lenne megfontolni, egyúttal a laikus elemek bírósági eljárásban való részvételét újragondolni. Ez jelenleg a vizsgált eljárások közül a munkaügyi bíráskodást jelenti, amelyben az ülnökök szerepe az eredeti célokhoz képest nem bír további relevanciával. További újragondolásra alkalmas intézkedés volt a „formakényszer” eltörlése a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára. Ez annál is inkább sürgető lenne, mivel olyan akadályt emel a jogérvényesítés elé, amely ténylegesen csak komoly költségek mellett küzdhető le, az űrlap ráadásul laikusok számára nehezen is értelmezhető. Ezen könnyítésnek azért is volt nagy jelentősége, mert panasznap híján a jogkereső állampolgárok számára beszűkültek a jogérvényesítés lehetőségei, főleg olyan jogterületeken, mint a munkajog, ahol szűk és szigorú határidők alkalmazandók – s amely területen feltehetően szakmányban jelentkeznek majd a keresetek.

Noha egyre szélesebb körben terjed az elektronikus eljárás, a papír alapon érkezett iratok karanténba helyezése általánosnak volt tekinthető. Nem peres eljárás ugyan, de ki kell emelni az ingatlan-nyilvántartási eljárást, amely még mindig tisztán papír alapú, így e körben az iratok karanténba helyezése további következményekkel járt.

A polgári peres eljárások egyik jellemzője, hogy elég széles spektrumon mozognak tárgyukat tekintve. Nyilvánvaló, hogy egy olyan per, amelyben ideiglenes intézkedés kell, más megítélés alá esik ilyen helyzetben, mint egy 1989-es adásvételi szerződés miatt indult – és egyébként még mindig járásbíróságon folyamatban lévő – per. Ennek megfelelően a veszélyhelyzet idején is prioritást kellett élvezzenek előbbi ügyek.

A közjegyzői nemperes eljárások közül kiemelendő a hagyatéki eljárás, amely során a Veir. 31. § (8) bekezdése értelmében tárgyalást a veszélyhelyzet alatt kitűzni nem lehetett. Túl azon, hogy a folyamatban lévő hagyatéki tárgyalásokat is megakasztotta, olyan függő jogi helyzetet konzervált, amelynek eldöntése nemcsak az örökösök, hanem a hagyatéki hitelezők érdekeit is sérthette. Egyszerűbb hagyatéki ügyekben, ahol egy gyakorlatilag tehermentes hagyatékot kellett egy örökösnek átadni, van példa tárgyalás nélküli hagyatékátadásra, ugyanakkor nem példanélküli, hogy egy-egy eljárás érdemben megakadt, amelynek további következményei (pl. örökölt ingatlan értékesítésének elhúzódása) is voltak.

A Veir. számos rendelkezése hatályát vesztette 2020. június 1-jén a 229/2020. (V. 25.) Korm. rendelet alapján, ezek zömmel a személyes eljárásra vonatkozó eddigi korlátozások és tilalmak feloldását jelentik. Továbbra is megmarad a tárgyalás elektronikus hírközlő hálózat vagy más elektronikus kép és hang továbbítására alkalmas eszköz útján történő megtartásának lehetősége, ugyanakkor lehetőség lesz perfelvételi tárgyalás tartására. Nóvum, hogy bíróság a tárgyalásról a nyilvánosságot akkor is kizárhatja, ha az a járványügyi intézkedésnek a tárgyalóteremben történő betarthatóságát biztosítja. Ezzel kapcsolatban a bíróságok részéről tájékoztató is elérhető.

A polgári ügyszakon túlmutat a büntetőeljárásokban bekövetkezett változások taglalása, melyet jelen bejegyzés nem szándékozik részleteiben ismertetni. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a COVID-19 miatti leállás nem sokkal követte a közigazgatási- és munkaügyi bíróságok átszervezése miatti leállást, vagyis az átállást úgy kellett levezényelni, hogy időközben a folyamatban lévő eljárásokban is telt az idő, egyúttal a szükséges intézkedéseket is nehezebb volt megtenni.

_____________________________________________

Készült „A magyar jogrendszer reakcióképessége 2010 és 2018 között (FK 129018)” OTKA-kutatás TK által is támogatott „Epidemiológia és jogtudomány” című projektje keretében.

_____________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás demokrácia uniós értékek jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta arányosság elve brexit szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás eusz 7. cikke oroszország európai bizottság elnöke human trafficking egységes piac adatvédelem human rights környezetvédelem bevándorlás fenntartható fejlődés ultra vires aktus btk közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság trump wto nafta közigazgatás tpp migráció nemzeti bíróságok russia fundamental rights menekültkérdés bankunió strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis polgári kezdeményezés magyarország personhood szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás eu sanctions energiapolitika environment devizakölcsön ecthr európai integráció civil törvény compliance alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés európai parlamenti választások fogyatékosok jogai surrogacy national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve régió fizetésképtelenség; energiaunió születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia inviolability of eu legal order csődjog; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report mulhaupt european values többségi demokrácia; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika olaszország european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés ingatlanadó-követelés article 7 teu népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország nyilvános meghallgatás rule of law common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika protectionism datafication reklámadó emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem