A polgári jogi felelősségi rendszer(ek) mesterséges intelligenciára való alkalmazhatóságának egyes kérdéseiről (az Európai Parlament 2020. október 20-i állásfoglalása nyomán) – 2. rész
A már létező speciális felelősségi rendszerek, a magyar polgári jogban „a felelősség egyes esetei”[1] közül a termékfelelősségi rezsim szabályainak az MI-rendszerekre történő lehetséges alkalmazása külön vizsgálatot igényelnek („míg a potenciális alkalmazások széles körének vonatkozásában ágazatspecifikus szabályozás kívánatos,”[2] azonban az MI-rendszerek alapjául szolgáló technológiához kapcsolódó kérdések általánossága és a rendszerek működésének minden korábbi technológiához viszonyított specifikussága egy különálló, átfogó szabályozási keret kialakítását is lehetővé teheti). A termékfelelősség kapcsán azonban a termékfelelősségi irányelv[3] tagállami szinten átültetett rendelkezéseinek alkalmazása, a termékfelelősségi irányelv által meghatározott fogalmaknak az MI-rendszerekre való alkalmazhatósága több kérdést is felvet. A termékfelelősség röviden annyit jelent, hogy „[a] termékkárért a hibás termék gyártója felelősséggel tartozik”.[4] A termékfelelősség legfőképpen abban tér el az általános felelősségi rezsim szabályaitól, hogy nem egy meghatározott szerződéses jogviszony eredeti két alanyát tekinti a termékfelelősségi jogviszony két alanyának, hanem egy több szerződésből álló szerződéses láncolat két végpontján elhelyezkedő személyek között hoz létre a termékkár[5] bekövetkezése esetén egy olyan jogviszonyt, amelynek egyik alanya a termékkárt elszenvedő károsult, a másik alanya pedig, alapvető esetben, a termék előállítója. A károsult és a termék gyártója között a termékfelelősség szabályozása híján egyébként semmilyen jogviszony nem állna fenn.