MTA Law Working Papers

A Jogtudományi Intézet műhelytanulmányai

Drinóczi Tímea: A 22/2016 (XII. 5.) AB határozat: mit (nem) tartalmaz, és mi következik belőle – Az identitásvizsgálat és az ultra vires közös hatáskörgyakorlás összehasonlító elemzésben

2017/1
Az Alkotmánybíróság a 22/2016. (XII. 5.) AB határozatában (ABH) három tesztet dolgozott ki a magyar és az uniós jog kapcsolatáról: az alapjogi fenntartást, a szuverenitáskontrolt és az identitáskontrolt. Mivel az Alkotmánybíróság maga is nagymértékben hivatkozta a tagállami alkotmánybíróságok döntéseit, illetve mivel eddig Németországban végezték csak el az identitásvizsgálatot, érdemesnek tűnik részletesebben összegezni a német gyakorlatot, és az egyébként ismert EUB és tagállami megállapítások fényében következtetéseket levonni az ABH-ban megfogalmazottakkal kapcsolatban. A német identitásvizsgálat és az ultra vires vizsgálat kidolgozása és a joggyakorlatban való alkalmazása, majd letisztultabb módon történő újradefiniálása, a kapcsolatuk tisztázása jól példázza a német alkotmánybírósági gyakorlat és az alkotmánydogmatika kifinomultabb jellegét. Az előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazásával a német alkotmánybíróság megmutatja továbbá az európai bírói alkotmányos párbeszédben való részvételi szándékot is. Ehhez képest a magyar Alkotmánybíróság, amikor végre megszólal a nemzeti jog és az uniós jog viszonyáról, olyan határozatot hoz, amelyben úgy akar valami jelentőset alkotni, hogy közben maga is fél a következményektől, így azokat elhallgatja. Mondandóját külföldi gyakorlatok felsorakoztatásával kívánta meg alátámasztani, de a határozat sem kidolgozottságában, sem megalapozottságában nem vethető össze a hasonló tartalmú többi tagállami döntéssel. Ennek eredményeként olyan tesztek kerültek megfogalmazásra, amelyeknek vagy hiányzik a jogi alapja, vagy amelyeket nem támasztottak alá a megfelelő jogi érvekkel. Így ezek légből kapottnak minősíthetőek, és az Alkotmánybíróság maga a politikai akarat kiszolgálójának is tekinthető. Nem beszélve arról, hogy erősen megkérdőjelezhető a határozat gyakorlati alkalmazása. Pedig értelmezési példák és minták rendelkezésre álltak.

Tamás Hoffmann: The Concept of the Standard of Civilization in International Law

2016/17
Article 38 (1) (a) of the Statute of the International Court of Justice lists as one of the sources applied by the Court ‘the general principles of law recognized by civilized nations’. This obscure reference to the standard of civilization today serves no more purpose, however, until the first half of the 20th century it functioned as one of the structural principles of international law. This short article aims at introducing the concept and its effects on international relations and its disappearance from the normative framework of international law.

Badó Attila – Feleky Gábor – Lőrinczi János: Reprezentativitás a magyar ülnökrendszerben. Egy empirikus vizsgálat alapkérdése I.

2016/16
2016-ban a magyar laikus bírósági rendszer átalakítására tett javaslatot az Igazságügyi Minisztérium a büntetőeljárási reform keretében. A szándék, mely 2018-tól jelentősen csökkentené a jogi végzettséggel nem rendelkező laikusok szerepét az igazságszolgáltatásban, beleillik abba a folyamatba, mely a posztszocialista országokat az 1990-es évek óta jellemzi. Kutatócsoportunk még e reform szándékának ismerete előtt határozta el, hogy egy átfogó, az ülnökök és a szakbírák véleményét feltáró empirikus kutatást végez Magyarországon. Vizsgálatunkkal az ülnökrendszerről kívántunk képet kapni, miután több mint ötven éve nem került sor ilyen kutatásra. Úgy éreztük, hogy az ülnökök tevékenységének gyakran negatív megítélését sokkal inkább a mítoszok, a jogászi szakmai fölény indukálta, más országokban is hasonló formában elhangzó negatív kijelentések alakították ki, semmint azok véleménye, akik akár laikusként, akár hivatásos bíróként valóban belelátnak a rendszer tényleges működésébe. A kutatás célkitűzése az volt, hogy a szakirodalmi források, jogszabályok elemzése és az ülnökök és bírák véleményének megismerése alapján az ülnökrendszer aktuális állapotát megismerjük, és igény esetén a jogalkotó számára is de lege ferenda javaslatokat készítsünk. Jelen tanulmányban a laikus bíráskodás lényegét érintő egyik alapkérdést, a kiválasztás és reprezentativitás problémáját elemezzük.

Drinóczi Tímea: Az alkotmányos identitásról. Mi lehet az értelme az alkotmányos identitás alkotmányjogi fogalmának?

2016/15
Az alkotmányos identitás jogi szempontból is egyre növekvő jelentőségre tesz szert, különös tekintettel arra, hogy normatív szövegekben – az Európai Unió alapító szerződésében és a magyar Alaptörvényben – is megjelenik. Emiatt úgy vélem, hogy hosszabb tanulmányban érdemes áttekinteni az alkotmányos identitásra vonatkozó eddigi gyakorlatokat, szakirodalmi álláspontokat, majd az identitás és a kollektív identitás más társadalomtudományokban kimunkált jellemzőit. Mindezek figyelembevételével törekszem – amennyire a jogfejlődés jelenlegi állapotában és szakaszában az lehetséges – egy olyan keretet felvázolni, amely segíthet az alkotmányos identitás alkotmányjogi jellemzői megragadásában, a tagállami alkotmányos identitásnak az európai integrációban való megfogalmazásában, annak megértésében és értelmezésében. Ennek során azonban számos fogalmi bizonytalanság, megközelítésbeli probléma merül fel, ami miatt a tanulmányra csak a jelenlegi álláspontok összegzéseként, így a további témabeli kutatásokhoz hasznos alapanyagként tekintek, és az a célom vele, hogy hozzájáruljak az alkotmányos identitásról szóló, egyre erősödni látszó szakmai párbeszédhez.

Schweitzer Gábor: Az 1946. évi I. tc. megítélése a korabeli közjogi irodalomban

2016/14
A Magyarország államformájáról rendelkező 1946. évi I. tc. a republikánus közjogi hagyományok egyik legfontosabb alkotmányjogi dokumentuma. Noha az 1946. évi I. tc. létrejöttének körülményeit, rendelkezéseit és közjogi jelentőségét részletesen feltárta a szakirodalom, a feldolgozások kevéssé érintették azt a kérdést, hogy miként reflektált a korabeli közjogi irodalom az 1946. évi I. tc.-re, illetve annak meghatározó rendelkezéseire. Az 1946–1948 közötti években több, elsődlegesen oktatási célokat szolgáló közjogi, illetve alkotmányjogi munka dolgozta fel és foglalta össze az 1945 utáni időszak legfontosabb közjogi változásait. A tanulmány az 1946. évi I. tc.-re vonatkozó reflexiókat ezen munkák alapján kívánja bemutatni.

Hunyady György: Mit kérdez a pszichológus a jogtudatról?

2016/13
Az OTKA 105552 számú, a magyar lakosság jogtudatát vizsgáló projekt zárórendezvénye keretében tartott előadás. Az előadás Hunyady György professzor, akadémikus által a témában végzett kutatások néhány fontos, érdekes és elgondolkodtató eredményét mutatja be, utalva a kutatásokból kirajzolódó összefüggésekre, de az azokban megjelenő ellentmondásokra is.

H. Szilágyi István: A jogtudat-kutatások elméleti kérdései

2016/12
A jelen tanulmányban a jogtudat-kutatások terén felmerülő elméleti kérdések, kutatási témák vázlatos áttekintésére teszünk kísérletet. E vázlat alapvetően egy fogalmi analízisre támaszkodó, az egyéni jogtudat és a jogi kultúra közötti kapcsolatrendszer fogalomtérképének megrajzolását, illetve a jogtudat-kutatások tematikájának áttekintését szolgálja, s ez által az elmúlt évtizedben újra megélénkülő hazai kutatások összehangolását kívánja elősegíteni. Ennek során először számba vesszük az egyén és a társadalom közötti kölcsönhatásokban megjelenő hatásmezőket – a szocializáció, a kommunikáció, valamint a jogalkotás és az egyéni jogi, illetve jogilag releváns cselekvések hatásnyalábjait. Ezt követően vizsgáljuk meg az e társadalmi folyamatokat közvetítő társadalomszerkezeti elemek – a társadalmi rétegződés, valamint a szocietális és professzionális csoportok – egyéni jogtudatra, illetve a jogi kultúra alakulására gyakorolt hatását, külön figyelmet szentelve e körben a jogászi professziónak. Végezetül az egyéni jogtudat elemeit – az értelmi, érzelmi és akarati mozzanatok –, valamint szerkezetét vesszük szemügyre. A fogalmi tisztázás során a legradikálisabb korrekcióként a „társadalmi szintű jogtudat” kategóriája helyett a „jogi kultúra” fogalmának bevezetését javasoljuk, továbbá ez utóbbin belül a „laikus” és a „professzionális” jogi kultúra megkülönböztetését.

Gajduschek György: Empirikus jogtudat kutatás Magyarországon 1990 után

2016/11
A tanulmány kísérletet tesz az 1990 utáni empírikus jogtudat kutatások, illetve az azokat bemutató publikációk átfogó áttekintésére. A jogtudat számos diszciplína tárgyát képezheti, így természetesen a jogtudomány, a szociológia és a pszichológia is vizsgálhtja. A tanulmány - szándéka szerint - teljes képet kíván adni a jogtudományon belül született munkákról és - a szubjektívitás ódiumát is vállalva - a fontosabbnak vélt társadalomtudományi elemzésekről is. Teszi mindezt a kritikai elemzés szándékával is.

Róbert Péter – Fekete Balázs: Ki ellen nyerne meg Ön egy pert? Attitűdök jogról, bizalomról rétegződési nézőpontból

2016/10
A tanulmány célja annak bemutatása, hogyan látják ma Magyarországon az emberek a perlési esélyeiket, amennyiben azt feltételezzük, hogy az adott jogvitában igazuk van. A gondolatmenet egy 2015-ben végzett nagymintás felmérés vonatkozó adataira épül, mely során hét elképzelt esetben (pereskedés (i.) a szomszéddal, (ii.) a munkahelyi vezetővel, (iii.) egy bankkal, (iv.) a rendőrséggel, (v.) az adóhivatallal, (vi.) egy gazdag vállalkozóval, és (vii.) egy politikussal szemben) kérdeztük a válaszadókat arról, hogyan ítélik meg pernyerési esélyeiket. Az adatok elemzése azt mutatja, hogy a perlési esélyek megítélése – többek között – az iskola végzettséggel, a jövedelmi szinttel, a lakóhellyel, a vallásossággal, az elégedettséggel és az intézményi bizalommal áll statisztikailag is értékelhető összefüggésben. Véleményünk szerint az összefüggések mögött alapvetően kulturális – a jogosultság kultúra hiánya – és történelmi – az állam kétséges legitimitású és autoriter berendezkedéseket kiszolgáló szerepe – tényezők állnak.

Fekete Balázs: A kortárs jogi kultúra fogalom eredete: Lawrence M. Friedman a jogi kultúráról

2016/09
A tanulmány célja, hogy kritikai igénnyel bemutassa Lawrence M. Friedman jogi kultúra fogalmát és recepciójának lehetőségeit. Friedman 1975-ben megjelent, The Legal System: A Social Science Perspective című művének hatására terjedt el széles körben a jogi kultúra fogalma az amerikai és a nemzetközi jogtudományba, azonban Friedman eredeti gondolatai ma már csak nagyon kevéssé ismertek. Elsőként Friedman jogrendszer fogalmát elemzi a tanulmány, majd ezt követően a jogi kultúra és a modern jogi kultúra koncepcióját. Friedman koncepciója több szempontból sem kellően kidolgozott, számos problémát vet fel, valójában impresszionisztikus jellegű, azonban részben ez lehetett az oka az igen széleskörű felhasználásának is. A tanulmány végső konklúziója, hogy a jogi kultúra fogalmának alkalmazására csak igen szigorú módszertani keretek között van lehetőség, precíz módszertani előfeltevések alapján.

Darázs Lénárd: Entstehung der Teilnichtigkeitsproblematik in den Antiken Rechtsordnungen

2016/08
Amennyiben az érvénytelenség oka a szerződés egy meghatározott részét érinti, a modern jogrendszerek a részleges érvénytelenséggel kapcsolatos szabályrendszert rendelik alkalmazni az érvénytelenség jogkövetkezményeként. Maga a részleges érvénytelenség alkalmazása azonban számos dogmatikai problémát vet fel, és többféleképpen is szabályozható. Így célszerűnek és szükségesnek mutatkozik a részleges érvénytelenség keletkezésének és gyökereinek jogtörténet feltárása. Az ezzel kapcsolatos munkák jellemzően a római jogba nyúlnak vissza, és azt vizsgálják, hogy ott miként „keletkezhetett” a részleges érvénytelenség. Ugyanakkor más antik jogrendszerek ezirányú vizsgálatával adós a jogtörténet, hiszen nehezen hihető, hogy a római jog előzményeként funkcionáló, vagy azzal párhuzamosan fejlődő jogrendszerekben ez a jelenség teljesen ismeretlen lett volna. A tanulmányban feltárásra kerül az ókori Mezopotámia és Egyiptom „magánjoga”, valamint az ókori görög jog a részleges érvénytelenség szempontjából. Bizonyítást nyer, hogy ezekben a jogokban is minden bizonnyal ismert volt a részleges érvénytelenség problematikája. Természetesen nem arról van szó, hogy a problémakört akár szabályozták volna, vagy a tudatos jogalkalmazás keretében akár a fogalmat ismerték volna, vagy dogmatikailag kidolgozásra került volna a részleges érvénytelenség. Ugyanakkor a kezdetleges gazdasági és társadalmi viszonyok között is megjelent a szerződés részleges kikényszeríthetőségének jelensége. A római jog a problémakörhöz komplexebben és tudatosabban viszonyult, de a részleges érvénytelenség itt sem intézményesedett, jóllehet a napi joggyakorlatban tömegesen jelent meg ez a jelenség, és kezelése meglehetősen komplex volt. Az alábbi, német nyelvű tanulmány a részleges érvénytelenség antik jogban fellelhető gyökereit, és a részleges érvénytelenség problematikájának keletkezését mutatja be.

Szalai Ákos: Másért viselt felelősség, helytállás

2016/07
Másért viselt felelősség esetén a károsult a közvetlen károkozó helyett egy a jog által kijelölt személytől (esetleg: az egyetemlegesség alapján e személytől is) kérhet kártérítést. Az írás az ilyen módon leírható deliktuális felelősségi hatásait elemzi: miképpen hat ez a károsult, a közvetlen és a közvetett károkozó magatartására. Attól függ ez, hogy öt kérdésre milyen választ ad a szabály: (i) milyen kimentési lehetőség van a közvetlen károkozó magatartása kapcsán, (ii) létezik-e (milyen) kimentés a közvetett károkozó magatartása kapcsán, (iii) egyetemleges-e a felelősségük, vagy csak a közvetlen károkozó perelhető, (iv) mely esetekben kérheti a közvetett károkozó, hogy az általa megfizetett összeget a közvetlen károkozó térítse meg számára, és (v) e megtérítési kötelezettségnek van-e valamilyen felső határa. Az írás bizonyítja, hogy alapvető ellentét áll fenn a reparáció és a károsult prevenciós ösztönzői között. Hasonlóképp: minél erősebb a közvetlen károkozó kártérítési jellegű ösztönzése (ide értve a megtérítési kötelezettségétből fakadó ösztönzőket is) annál gyengébb a közvetett károkozó ösztönzése arra, hogy megpróbálja szabályozási jellegű eszközökkel befolyásolni a magatartását. A másért viselt felelősség, helytállás kimondása mellett tehát több érv szól, ha a közvetett károkozó valóban képes ilyen szabályozás-jellegű ösztönzőket kialakítani.

Zinner Tibor: „éjjel-nappal jó hangulatban dolgozunk és igyekszünk igazolni a belénk vetett reményeket”

2016/06
A népbíróságokat Magyarországon 1945-ben hozták létre. Bár tevékenységük deklarált célja a „fasisztamentes Magyarország” megteremtése volt, végül olyan eljárásokat is lefolytattak, amelyek elsősorban azok ellen irányultak, akik az antifasiszta jellegű következetes forradalmi átalakulás megvalósításának esetleges vagy vélt ellenzői lehettek. Az írás a népbíróságok működését a nemzetközi események kontextusában tárgyalja. A tanulmány konklúziója szerint a népbíróságok ítélkező tevékenysége jogerős ítéleteik ismeretében nem tekinthető „véreskezűnek”, azonban tevékenységük mégsem állhatja ki az ítéleteik megkérdőjelezésének próbáját. A tanulmány Bibónak a számonkérések tisztázatlanságát felvető és tárgyilagosságát is hiányoló tanulmányán alapuló kritikai konklúzióval zárul.

Gellért Ádám: A népbírósági jog hálójában - Perújítási eljárás Hóman Bálint ügyében

2016/05
Tanulmányom a Hóman Bálint felmentéséhez vezető perújítási eljárást mutatja be és elemzi. Álláspontom szerint a Fővárosi Törvényszék ítélete több szempontból is kifogásolható, és a perújítási indítvány alapján nem vezethetett volna a politikussal szemben hozott népbírósági ítéletek hatályon kívül helyezéséhez. Véleményem szerint a törvényszék nem elemezte kellő mélységben a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) által hozott ítéletet. A Fővárosi Törvényszék ugyanis nem vette figyelembe, hogy a NOT Hóman Bálint tevékenységét átminősítette és a Budapesti Népbíróság által megállapított egyes részcselekményeket ún. jogi egységbe foglalta. A NOT szerint Hóman népellenes és háborús bűncselekménynek minősülő össztevékenységével egy rendbeli háborús bűncselekményt követett el. A NOT indokolása szerint Hóman nem csak elősegítette Magyarországnak a háborúba való fokozottabb mértékű belesodródását, hanem azt megakadályozni sem törekedett. A Fővárosi Ítélőtábla útmutatása alapján a Fővárosi Törvényszéknek csupán egyetlen részcselekmény tekintetében – Hóman tevékenysége a Minisztertanács 1941. június 26-i ülésén – kellett lefolytatnia a perújítási eljárást. A bíróság ítéletében megállapította, hogy Hóman – mivel nem szándékosan követte el cselekedetét – nem segítette elő a háborúba való belesodródást a minisztertanácsi ülésen kifejtett magatartásával. Álláspontom szerint azonban Hóman felelőssége ebben a bűncselekményben is fennáll, mert a terhére rótt háborús bűncselekményt az is elköveti, aki azt megakadályozni nem törekedett. A Fővárosi Törvényszék azonban ott tévedett igazán, amikor Hómant az egységbe foglalt bűncselekmény alól felmentette. Álláspontom szerint ezt csak akkor tehette volna meg, ha előtte egyenként megvizsgálja a többi részcselekményt is. Erre azonban az eljárás egyik szakaszában sem került sor.

Szabó Miklós: Kritika és koncepció – Válasz Pokol Béla vitacikkére

2016/04
Egy vitacikk megadja az arra adható – első – válasz kereteit és tartalmát. Így van ez ebben az esetben is. A válasz a kritikai pontok mentén, azokat követve halad előre. Ennek során különbséget tesz az egyszerű utánanézéssel, átgondolással tisztába tehető kérdések, és a tárgyban szereplő könyv koncepcióját, alapvetését érintő észrevételek között. Megköszönve és komolyan megfontolva Pokol Béla vitatéziseit közülük azok bizonyultak megfontolásra és későbbi beépítésre alkalmasnak, amelyek egyrészt megalapozott kritikát tartalmaznak, másrészt nem igénylik egy egészen más könyv egész más koncepció alapján való megírását. Azt írja meg valaki más.

Pokol Béla: Jogkoncepció-ütköztetés Gondolatok Szabó Miklós új könyve kapcsán

2016/03
Egy rendszeres jogelmélet megadását a címében is felvállaló monográfia izgalmas olvasmányt ígér, annál is inkább, mert a magyar jogelméleti jogirodalomban az elmúlt félévszázadban saját végiggondoláson alapuló jogkoncepció kidolgozására csak kevesen vállalkoztak. A könyv első szemrevételezése nyomán a következőkben elemzés alá kerül a jogelmélet és a jogtudomány tudományelméleti kérdéseinek itteni megoldása; a jogfogalom kérdéseinek elemzése, mely kapcsán kritikaként kerül megfogalmazásra a jogfogalom megadásának elmaradása, mely kritika kiterjed a jogforrási problematika illetve az egész jogértelmezési problémakör kihagyására a rendszeres jogelmélet témaköreiből; a jog értelme fejezet kapcsán az „értelem” normatív értékekre-eszményekre szűkített felfogásának elemzésére kerül sor, melyet a kritika a XX. század eleji neokantiánus gondolatkörhöz való tapadás miatti tárdalom-ontológiai hibaként magyaráz: a társadalmi világ Sollen-re szűkítésével. Végül a jog rendszerszerűségéről és alkothatóságáról a könyv állításai kerülnek kritika alá.

Sik-Simon Rita: Fogyasztókép és szabályozás

2016/02
A fogyasztóvédelemi szabályok középpontjában a védendő fogyasztó áll. A jogalkotóban kialakult „fogyasztókép“ determinálja a szabályozást és egyben meghúzza a vállalkozói szabadság és a legitim fogyasztói igények egyensúlyának arányát is. A working paper a fogyasztókép jelentőségének ismertetése után megvizsgálja, hogy mennyire lehet sajátos a nemzeti fogyasztókép az Európai Unió normáinak tükrében (1), majd rátér arra, hogy milyen fogyasztóképek tükröződnek az irányelvekben és az Európai Unió Bíróságának döntéshozatalában (2). A tanulmány végezetül kiemel néhány problémát a fogyasztókép meghatározásával kapcsolatban (3). A tanulmány célja, hogy kiindulási alapul szolgáljon a tagállami jogalkotók és bíróságok számára a fogyasztói modellek alkalmazásánál.

Ungváry Krisztián: Hóman Bálint és népbírósági pere

2016/01
Hóman Bálint a XX. század emblematikus kultúrpolitikusa volt. Miniszteri működése, népbírósági pere és ennek utóélete sűrítve tartalmazza azokat a politikai konfliktusokat, amelyek a korszakot meghatározták. Tanulmányom Hóman életének csak azzal a részével foglalkozik, ami népbírósági eljárás tárgyává vált, illetve válhatott volna. Utóbbi szempontot azért tartom elengedhetetlennek, mert a népbíráskodás számos visszássággal volt terhelt. Bizonyítani kívánom, hogy ezek a visszásságok egyáltalán nem csak a vádlottak terhére érvényesültek: sok vádpont fel sem merült az eljárások során. Munkám ismerteti a Budapesti Népbíróság vádiratát és ítéletét, a Népbíráságok Országos Tanácsának jogerős ítéletét, valamint értékeli az ezzel kapcsolatos jelen idejű történészi megnyilvánulásokat. Végül pedig elemzem a Fővárosi Törvényszék 2015-ös ítéletét. Tanulmányom egyik fontos megállapítása, hogy ez nem értékelhető Hóman teljes felmentéseként: ebből adódóan téves alapokon nyugszik az a diskurzus, amely abból indul ki, hogy a volt miniszter jogi rehabilitálása megtörtént és ezért logikus és szükséges lépés a közéleti rehabilitálás is.

Körtvélyesi Zsolt: Funding social science in international comparison

2015/36
The paper contributes to the debates around funding scientific research by analyzing recent international trends, and show funding patterns from the perspective of funds devoted to social sciences. It is mostly a groundwork summarizing the key issues around the definition of scientific fields, the various statistics and the considerations behind policy decisions to fund research. The first part of the paper looks into the problems of categorizations, showing how interdisciplinarity and convergence might blur the seemingly well-established boundaries. The second part looks into datasets available on funding, and presents data on sector-based variations. As funding from business enterprises disproportionately favor certain (non-social sciences) fields, the share of the business sector might have a direct impact on social sciences spending. From the somewhat sporadic data that is available at this level of specificity, this connection can be confirmed. However, it would be a mistake to conclude that more business funding is, in absolute numbers, bad for social sciences funding. While social sciences might be on the losing side if compared to natural sciences, in competition for business funding, the boost that more business funding gives to research funding in general also shows in social sciences funding, if measured in percentage of the GDP. The paper continues with assessing recent datasets on specific (public) funding bodies. This seems to show the predefined preference of these entities rather than general trends. Looking into the arguments behind such policy choices, the final chapter deals with the question of the ‘use’, ‘output’ or ‘impact’ of scientific research, and social sciences in particular. Without providing final answers, the paper concludes by noting that decisions about allocation are inherently linked to policy choices about funding preferences. This in turn highlights the importance of informed decisions. A further line of inquiry should assess the decisions of public funding bodies, how they allocate funds on this higher level and what are the relevant factors informing these decisions. The final section of the paper presents the UK experience as a model that combines various forms of assessment and that could inform policy decisions elsewhere.

Lili Márk, Balázs Váradi: The Cost of Detention

2015/35
In our study, we assess the per capita costs of detention in Hungary. More accurately, we measure the cost increase per detainee to determine by how much costs would increase if the prison population were to grow. According to our results, under unchanged conditions, a 1,500 increase in the number of detainees would create a cost a total of 1,598,288 Hungarian forints (HUF) per capita per year. Given the same increase, assuming ideal conditions, the overall cost of detention would be 2,156,922 HUF per capita per year.