MTA Law Working Papers

A Jogtudományi Intézet műhelytanulmányai

Kukorelli István – Milánkovich András – Szentgáli-Tóth Boldizsár: Népszavazási jogorvoslatok – a modellváltás tapasztalatai

2018/15
Kiinduló feltevésünk az, hogy a népszavazásokkal kapcsolatban a valódi alkotmányjogi panasz bevezetése eljárási tekintetben számottevő változást eredményezett, a hatás mégsem olyan mértékű, mint az egész jogrendszerre vetítve. Bár a teljes alkotmányos struktúrára nézve a valódi alkotmányjogi panasz következményei rendkívüliek, a népszavazási jogorvoslatok esetében ezt a hatást mérsékeltebbnek látjuk. A jogorvoslat eljárásrendjének átalakításával párhuzamosan a népszavazási ügyekben egyre inkább pragmatikus érveléseket tapasztalunk, melyek következtében egyre nehezebb olyan kérdést megfogalmazni, amely jó eséllyel hitelesítésre kerül – ráadásul gyakran nem kiszámíthatóak azok a standardok, melyek alapján az NVB, illetve a jogorvoslati fórumok határoznak népszavazási kérdésekben. A következőkben ezen állítások igazolására törekszünk a modellváltás általános tapasztalatainak felvázolásán keresztül, majd meghatározott problémacsoportok kapcsán az egyes konkrét ügyek elemzésével.

Simon István: Az Alaptörvény hatása az adójogra, különös tekintettel a magánszemélyek adózásában bekövetkezett változásokra

2018/14
Az elmúlt években számos kritika érte az új magyar pénzügyi alkotmányjog – az Alaptörvény és az ennek nyomán elfogadott pénzügyi tárgyú sarkalatos törvények – rendelkezéseit, különösen a magánszemélyek jövedelemadóztatásában bekövetkezett változásokat. A magyarországi legális (adóbevallásban szereplő) munkajövedelmek európai összehasonlításban alacsonyak – és különösen azok voltak 2010-ben –, ugyanakkor magas az adórövidítés (adóelkerülés, adókijátszás) szintje. Ezért a legális munkajövedelemből élők a változások előtt aránytalanul nagy adóterhet viseltek. A személyi jövedelemadó mellett a fogyasztási adókat is figyelembe kell venni. Amint a – tanulmányban szereplő – NAV bevallott bruttó bér (összevont adóalap) statisztikából kiderül, a nemzetgazdasági átlagbér nettó összege a létminimum másfélszerese, a harmadik „leggazdagabb” réteg (ami megfelel az egyetemi tanári fizetésnek) nettó jövedelme pedig a létminimumérték háromszorosa volt. Egy ilyen jövedelemszerkezetű országban korlátozottak a progresszív jövedelemadóztatás lehetőségei és az igazságos közteherviselésről szóló vita nagyon szűk keretek között zajlott: a legális munkajövedelmek adóztatásáról szólt. Pl. egy olyan országban, ahol 2010-ben az emberek 70 százaléka olyan háztartásban élt, amelynek nem volt megtakarítása, nehezen indokolható a munkajövedelmek és a kamatjövedelmek adóterhelésének eltérése. Az eltartottak száma meghatározza a jövedelemfelhasználás lehetőségeit, az életlehetőségeket, ezért az említett jövedelmi viszonyok között több mint indokolt volt a családi adókedvezmény bevezetése. Mindez nem azt jelenti, hogy a magyar adórendszer igazságos, pusztán azt, hogy a beavatkozások iránya pozitív volt és a legális munkajövedelemből élő úgynevezett alkalmazotti középosztály terheit – különösen a nagycsaládosokét – érezhetően könnyítette.

Vadász Viktor: Krízis a bírósági igazgatásban?

2018/13
Az elmúlt időszak közéleti és politikai hírei között az Országos Bírósági Hivatal elnöke és az Országos Bírói Tanács között kialakult konfliktussal foglalkozó több cikk és interjú is megjelent. Észlelhető ezek kapcsán, hogy – részben az érintett szereplők közreműködésével, részben félremagyarázások útján – valótlanságok, esetenként csúsztatások láttak napvilágot, melyek jogászokat és nem jogászokat egyaránt tévútra vittek. Elérkezett az idő, hogy a téma visszakerüljön arra a helyre, ahová tartozik: a közjog és a nemzetközi közjog értelmezési tartományába. Abban feltehetően mindenki egyetért, hogy az igazságszolgáltatás egészének megítélése szempontjából egyáltalán nem szerencsés, ha a bírósági szervezetrendszerrel és a bíróságok igazgatásával kapcsolatos közjogi vita a politika vagy a bulvársajtó színterére kerül, fontos azonban, hogy a közérdeklődésre indokoltan számot tartó és az állampolgárok mindennapi életét is érintő kérdésekben világos beszéd és világos érvek hangozzanak el. A bíráknak tartózkodniuk kell a politikai jellegű megnyilvánulásoktól. A másik oldalról viszont minden egyes bírónak kötelessége, hogy elősegítse a bíróságok függetlenségének érvényesülését és tiszteletben tartását. A bírósági igazgatás aktuális kérdéseinek is van egy politika feletti, közjogi vetülete, amelyet ezzel az írással az ismert tényekre támaszkodva, jogi érvekkel, a jogtudomány szempontjából vizsgáltam.

Kovács Luca – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: A mulasztás jogintézménye az Alkotmánybíróság és a Kúria gyakorlatának tükrében (2012–2016)

2018/12
Tanulmányunk célja annak vizsgálata, hogy milyen módon alakult a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása az Alkotmánybíróság és a Kúria gyakorlatában az Alaptörvény hatálybalépését követő, első négyéves időszakban. A vizsgálat középpontjában az a kérdés áll, hogy a mulasztást megállapító alkotmánybírósági és kúriai határozatokban kimutatható-e olyan, következetesen alkalmazható szempontrendszer, amely alapján az Alkotmánybíróság és a Kúria adott esetben köteles megállapítani a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet – ilyen módon gyakorlatuk is kiszámíthatóvá és a jogalkotó számára irányadóvá válik. Tézisünk szerint mindkét fórum adós maradt a törvényi rendelkezéseken túli módszertani támpontok kimunkálásával.

Kéri Veronika – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: A kampány a Kúria és az Alkotmánybíróság gyakorlatában. A 2016-os népszavazással kapcsolatos döntések elemzése

2018/11
Elemzésünkben a 2016 október 2-i „kvótanépszavazás” kapcsán vizsgáljuk a kampánnyal összefüggésben felmerülő kérdéseket a kúriai és az alkotmánybírósági gyakorlatban. 2016-ban a kampányok hagyományos alanyai (választópolgárok és politikai szervezetek) mellett először jutott kezdeményezőként sajátos szerephez a Kormány, valamint a részben kampánytevékenységet folytató helyi önkormányzatok. Kiemelésre érdemes, hogy ebben az időszakban több, kifejezetten a Kormány által kezdeményezett népszavazás jellemzőiből fakadó probléma is került a Kúria és az Alkotmánybíróság elé. A feldolgozott esetekkel összefüggésben megfogalmazható egyik legfontosabb kérdés, hogy a Kormány és a helyi önkormányzatok által folytatott kampánytevékenységgel összefüggésben alkalmazható-e az alapjogi érvelési keretrendszer – tézisünk szerint erre a válasz nemleges.

Bencze Mátyás – Kovács Ágnes: „Nem foghat helyt.” Az Alkotmánybíróság az indokolási kötelezettség teljesítéséről

2018/10
A valódi alkotmányjogi panasz bevezetése megteremtette a lehetőségét annak, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntések alkotmányosságának vizsgálata során a rendes bíróságok érvelésének minőségét, azaz az indokolások színvonalát is ellenőrizze. Erre alkotmányos alapot a jogállamiság követelménye, az emberi méltósághoz való jog és az ún. fair trial elv nyújt. Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) számú alaphatározatában rögzítette, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja az indokolt bírói döntéshez való jogot is. Ennek a jogosultságnak a tartalmát és terjedelmét a testület az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában kimunkált standardoknak megfelelően jelölte ki, azaz a strasbourgi fórum jogértelmezését tartotta irányadónak. A kutatásunk során egy rövid elméleti alapvetés és a rendes bíróságok jelenlegi indokolási gyakorlatának áttekintése után az alaphatározatnak tekinthető 7/2013-as döntés „utóéletét” kívánjuk nyomon követni. Az elmúlt években számos határozat hivatkozott e döntésre, így érdemes lehet megvizsgálni, hogy milyen alkotmányos követelmények rajzolódnak ki a bírói indokolások vonatkozásában az Alkotmánybíróság gyakorlatából. A kutatás kérdése tehát a következő: mi a bírói döntések indokolásának alkotmányossági mércéje? Arra próbálunk választ keresni, hogy melyek a jól megindokolt döntés minimális feltételei, azaz hol húzódik a határ az alkotmánysértően hiányos és a megfelelő bírói indokolások között. Ennek érdekében elemeztük mindazokat a döntéseket, amelyekben a panaszos hivatkozott az indokolt bírói döntéshez való jog sérelmére.

Sólyom Péter: Alapjogok nyomában. A magyar Alkotmánybíróság esete a gyülekezési szabadsággal

2018/09
A gyülekezési jog az utóbbi évek bírósági gyakorlatának legintenzívebben értelmezett alapjogai közé tartozik. A tanulmány egyik alapkérdése, vajon ennek az intenzív gyakorlatnak mennyiben sikerült hozzájárulnia a rendes bírósági gyakorlat értelmezési problémáinak a megoldásához. Vegyes a kép, ami önmagában sem jó hír. Kétségtelen, hogy a gyülekezési jog kapcsán a rendes bírósági és az alkotmánybírósági gyakorlat már egy bő évtizede jelzi, hogy a gyülekezési törvény módosításra szorulhat. Már kezdetben is megosztott volt a szakma abban, hogy a korrekcióra szoruló törvény hatálya alatt az alkotmánybíráknak milyen szerepfelfogást kellene követniük. Az utóbbi időben három alkotmánybírói szerepfelfogás verseng egymással a testületben ezzel összefüggésben: az egyik továbbra is fenntartaná az Alkotmánybíróság meghatározó szerepét az alapjogkorlátozás tartalmi mércéinek a megállapításában, a másik felfogás e tartalmi mércék megállapításában a rendes bíróságoknak nagyobb autonómiát adna, a harmadik pedig a tartalmi mércék megállapításával kapcsolatos végső döntést a jogalkotóra hagyná. A szerepfelfogás bizonytalanságai az intenzív értelmezői gyakorlat dacára fennmaradt, különösen a 13/2016-os határozatnak köszönhetően. Ez utóbbi határozat arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a bírói függetlenséget nem tisztelő politikai peremfeltételek a bíróság egyébként még tiszteletre méltó törekvéseit is romba dönthetik.

Drinóczi Tímea: A tagállami identitás

2018/08
A tagállami identitás fogalma napjainkban alakul, lényegében a tagállami alkotmánybíróságok és legfelső bíróságok, illetve az EUB gyakorlatában, valamint e bíróságok közötti alkotmányos párbeszéd eredményeként. Pillanatnyilag nincsen többségi, kikristályosodott dogmatikai vagy elméleti álláspont a tagállami identitás mibenléte mögött, de a gyakorlat azt mutatja, hogy az alkotmány identitásáról van szó, és az örökkévalósági klauzuláknak, illetve a legfontosabb alkotmányi elveknek lehet szerepük tartalmának alakításában. A jogi értelemben alkalmazott és most formálódó tagállami identitás a mélyebb vagy a több integráció ellen hathat, aminek a következménye a „szétaprózódás”, az uniós jog elsőbbségének a megtörése. Ugyanakkor a szupranacionális és a nemzeti szint közötti alkotmányos párbeszéd különféle módozatainak felelős és együttműködő alkalmazásával e veszély úgy küszöbölhető ki, hogy a tagállami identitás védelme is megvalósulhat.

Balázsy Péter: Velünk élő tálio – a halálbüntetés napjainkban

2018/07
Európai szemmel nézve a halálbüntetés már igen távoli, inkább jogtörténeti érdekességnek számító büntetési nem. Ezzel együtt még hazánkban is akadnak olyan vélemények, amelyek a bűnözés megoldását a halálbüntetés visszaállításában látják, ennek azonban sok realitása nincs, hiszen a halálbüntetést egy sor nemzetközi egyezmény tiltja. A világ más tájain azonban napjainkban is alkalmazott – nem is feltétlenül rendkívüli – szankció a halálbüntetés. Mindez Európa közepéből távolinak tűnhet, ugyanakkor a téma mégis aktuális itthon is, hiszen a menekültügyi, idegenrendészeti hatósági és bírósági eljárásokban igen gyakran felmerül a megtorlástól való félelem, mint a hazatérést akadályozó tényező. Ebben pedig fontos szerepe lehet a halálbüntetésnek is, ezért érdemes áttekinteni, hogy a világ államai miként viszonyulnak napjainkban ezen ősi büntetési nemhez.

Somody Bernadette – Vissy Beatrix: Az alkotmánybírósági döntések rendesbírósági végrehajtása: normatív elvárások – tényleges gyakorlat

2018/06
A magyar alapjogvédelmi rendszernek több mint öt éve része a valódi alkotmányjogi panasz. Az alkotmányjogi panaszban rejlő szubjektív jogvédelmi, vagyis az egyéni jogsérelmet orvosló funkció érvényre juttatása az Alkotmánybíróság és a rendesbíróságok közös ügye. A jogorvoslat megvalósulásához a rendesbíróságnak követnie kell az alkotmánybírósági intenciókat, miközben az Alkotmánybíróság felelőssége, hogy a rendesbíróságok számára a lehetőségei szerint egyértelmű és végrehajtható iránymutatással szolgáljon. Ebben a tanulmányban ezt az együttműködést vizsgáljuk mindkét szerv szemszögéből. Így egyrészt arra keressük a választ, hogy az alkotmánybírósági határozatban foglalt rendelkezés és az annak indokául szolgáló jogi érvek hogyan alakítják a rendesbíróságok mozgásterét az alkotmányjogi panasz eredményeként megismételt eljárásban. Másrészt azt vizsgáljuk, hogy az Alkotmánybíróságnak hogyan kell alakítania a rendesbíróságok eljárását ahhoz, hogy az alkotmányjogi panasz szubjektív jogvédelmi rendeltetése érvényre jusson. Ezt követően két nagyobb egységben két különböző, egymást kiegészítő perspektívából közelítjük meg az alkotmánybírósági döntések végrehajtásának kérdését. Elsőként a két végrehajtásban érintett felsőbíróság, vagyis az Alkotmánybíróság és a Kúria hatásköreit és szerepfelfogását tekintjük át, figyelmet szentelve a magyar és az egyébként mintául szolgáló német szabályozás közötti különbségre. Ezt követően számba vesszük és példákkal is illusztráljuk azokat a tényezőket, amelyek szerepet játszanak az alkotmánybírósági döntések szubjektív kötőereje terjedelmének a kijelölésében.

Nagy Krisztina – Polyák Gábor: Az internetes forgalomirányító szolgáltatók működésének alapjogi vonatkozásai

2018/05
Ebben az írásban elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az internetes forgalomirányító szolgáltatások tevékenysége hogyan befolyásolja a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülését az online kommunikációban. Milyen alapjogi kockázatokat és kihívásokat jelentenek a forgalomirányító szolgáltatók által meghatározott, az információáramlásban megjelenő tartalmakra vonatkozó feltételek, tilalmak? Mindezzel összefüggésben annak vizsgálatára vállalkozunk, hogy a szuverén államoknak milyen mozgástere és felelőssége van a forgalomirányító szolgáltatások alapjogi szempontból releváns tevékenységével kapcsolatban. Az alapjogok érvényesülésével összefüggésben milyen állami szerepvállalás azonosítható? A tanulmány elemzi a szolgáltatók és az állam közötti felelősségmegosztás módszerét, a jelenlegi lehetséges megoldásokat és szabályozási irányokat.

Drinóczi Tímea: A szociális jogok: nemzetközi kitekintés, nemzeti gyakorlat és alapjogi jelleg

2018/04
A szociális jogok alapjogi megítélése sem az irodalomban, sem a joggyakorlatban nem egyértelmű, bár olyan irányú változás tapasztalható, amely a korábbi tradicionálisnak tűnő felfogáson még a válságok ellenére is túllép. A tradicionális felfogásban a szociális jogok tág értelemben rögzültek, és így e jogcsoport magában foglalja a gazdasági és a kulturális jogokat is. E nézet szerint a szociális jogok nem alapjogok, nem alanyi jogok, bíróság előtt nem kikényszeríthetőek. Újabban azonban el- és felismerést nyer, hogy a szociális jogok nem homogén jogcsoportot jelent, alapjogi jellemzőket is felmutathat, különösen az azonos jogi kultúrájú államokban. Az európai trend – amelybe a magyar alkotmányos gyakorlat részben illeszkedik – a szociális jogoknak az emberi méltósághoz való kötése, az érvényesíthetőség fogalmának a kikényszeríthetőségre való kiterjesztése, a klasszikus szabadságjogok vagy jogelvek felhívása a szociális jogok védelme érdekében.

Bodnár Eszter – Mécs János: Az alkotmányjogi panasz szerepe a választójog védelmében

2018/03
A tanulmány az alkotmányjogi panasz választójog védelmében betöltött szerepét vizsgálja. Az első részben a védett alapjog sajátosságait vizsgáljuk, a választójogot kettős természetűnek tekintve, amely kiemelkedő szerepet játszik a demokratikus hatalomgyakorlás megvalósulásában, ezáltal pedig speciális védelmet és megközelítést igényel. A tanulmány második részében általában a védelem eszközeivel foglalkozunk, kiemelve az alkotmányjogi panaszt, amelynek jelentősége a választójoggal összefüggő indítványok számában is megnyilvánul. A választási eljárás speciális szabályaival kiegészülve az alkotmányjogi panasz funkciója, hogy gyors és hatékony védelmet nyújtson a választójog megsértése esetén. Ezt követően a választójoggal összefüggő panaszok tényleges érvényesülését vizsgáljuk a választási eljárási törvény hatálybalépését követően, vizsgálva valamennyi panasztípust. Az Alkotmánybíróság legújabb gyakorlata alapján kijelenthető, hogy az alkotmányjogi panasz a vizsgált időszakban nem töltött be olyan fontos szerepet a választójog védelmében, mint amit a szabályozási környezet, illetve az alapjoghoz kapcsolódó szubjektív és objektív jogvédelmi igény indokolt volna. Ez részben a befogadási gyakorlatra vezethető vissza; habár a panaszok jelentős részében megalapozott volt a visszautasítás, néhány esetben indokolt és fontos lett volna az érdemi elbírálás, és ezzel összefüggésben az érintettség tágabb értelmezése. Az, hogy az alkotmányjogi panasz nem, vagy csak részben tudta alapjogvédelmi funkcióját betölteni, a befogadási gyakorlat mellett az érdemi határozatoknak is felróható. Ennek kiemelt példája a győzteskompenzációt vizsgáló, valamint a levélben szavazást elbíráló érdemi határozat. Tanulmányunk mind a befogadási gyakorlattal, mind az érdemi döntésekkel szemben kritikát fogalmaz meg.

Bodnár Eszter – Szalbot Balázs: A konkrét utólagos normakontroll és az alkotmányjogi panasz eljárások összefüggései

2018/02
A tanulmány a konkrét utólagos normakontroll hatáskört elemzi, bemutatva annak alkotmányjogi panaszokkal való kapcsolatát is. A konkrét utólagos normakontroll sajátosságainak számbavétele során nemcsak az alkotmánybírósági döntésekből kiolvasható értelmezést vizsgáljuk, hanem a Kúria Önkormányzati Tanácsának gyakorlatát is, hiszen 2012. január 1-je óta a bíró már a Kúria Önkormányzati Tanácsánál is kezdeményezhet konkrét utólagos normakontrollt. Az elemzés során az elbíráló szervek gyakorlatán túl az indítványozók, azaz a bírók hatásköri értelmezését is bemutatjuk, a két megközelítés ugyanis nem minden esetben fedi egymást. A tanulmány részletesen elemzi a konkrét utólagos normakontroll jellegét, indítványozói körét, az indítvány tárgyát, tartalmát, címzettjét, illetve jogkövetkezményeit. Az egyes hatásköri elemek bemutatása során minden esetben párhuzamot vonunk az alkotmányjogi panaszokkal, illetve kritikát fogalmazunk meg mind a jogalkotóval, mind a jogalkalmazóval szemben. Tanulmányunk végén összefoglaljuk a jogalkotónak, illetve a bíróságoknak és az Alkotmánybíróságnak címzett főbb megállapításainkat.

Jakab András: Miért nem működik jól a magyar jogrend és hogyan javíthatjuk meg?

2018/01
Az intézmények három komponensből, pontosabban ezek összjátékából állnak: (1) formális szabályokból, (2) tényleges gyakorlatokból, valamint (3) narratívákból. A jogról azonban igen gyakran hamisan leegyszerűsített képük van a magyar jogászoknak: pusztán szabályok összességeként tekintenek rá, de a tényleges gyakorlatokat (nem a szabályértelmező bírói joggyakorlatot, bár néha azt is, hanem a jogszabályok címzettjeinek tényleges gyakorlatát) és a joghoz kapcsolódó narratívákat (igen tágan értve az alatt mindazt, amit az adott intézmény értelmének és céljának tartunk, annak szimbolikáját, továbbá azt is, ahogyan erről nyilvánosan beszélünk, valamint az intézménnyel kapcsolatos attitűdöket is) figyelmen kívül hagyják. Ez az egyoldalú szemlélet megnehezíti a magyar jogrendszer problémáinak megértését és ezzel együtt az egyébként is nehéz intézményépítési feladatokat, amelyeknek számos kudarcát megéltük a rendszerváltás óta, elsősorban a tényleges gyakorlatok és a narratívák oldalán. Intézményépítési kudarcról a magyar kontextusban két értelemben is beszélhetünk: egyfelől az egyes elemek (szabályok, gyakorlatok, narratívák) közti összhang hiánya miatt a kívánatosnál kevésbé stabilak az intézmények és kevésbé tudnak szabálykövetésre sarkallni, másfelől a kialakult intézmények a kívánatosnál kevésbé szolgálják a politikai közösség prosperitását. A tanulmány ilyen intézményépítési szempontból mutatja be részletesebben a 2010/11-es alkotmányozást is. Az intézményi jogszemlélet végső soron két eredményhez vezet: (1) A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a teljes jogrendszert átfogó jelentősebb intézményi reformok hosszú távú sikeréhez az őszinte elhatározáson kívül rendszerint külső nyomásra is szükség volt, amelynek hatékonysága azonban az EU-csatlakozás után irányunkban sajnos jelentősen lecsökkent. Vagyis az intézményépítéshez érdemes olyan hatékony nemzetközi és EU-jogi kötelezettségvállalásokat szorgalmazni, amelyekkel az ország józan pillanataiban biztosítani tudja, hogy később sem kezd önsorsrontásba. (2) A szabályokon túli elemek, azaz a tényleges gyakorlatok és narratívák tudatosabb figyelembevétele a jogalkotás, a jogalkalmazás és a jogi oktatás során ideális esetben ahhoz vezethet, hogy a szükséges kulturális elemek fokozatosan megerősödnek. Mindez azonban politikai cselekvést, konkrétabban a formális szabályok igazítását is szükségessé teszi, amiben viszont a cselekvési helyzetben lévők ellenérdekeltek, és ez sajnos a csapdahelyzetből való kimozdulást egyelőre nem teszi lehetővé.

Csink Lóránt – Fröhlich Johanna: Mire lehet alkotmányjogi panaszt alapítani? A jogvédelem alapjául szolgáló alaptörvény-ellenesség és az Alaptörvényben biztosított jog fogalma

2017/25
Kutatásunk hipotézise, hogy az a kérdés, hogy mire hivatkozással lehet alkotmányjogi panaszt benyújtani, összefügg az alkotmánybíráskodás jellegével. Nevezetesen minél inkább az egyéni jogvédelemre helyezi a hangsúlyt az alkotmánybíráskodás, annál szélesebb körben nyújtható be panasz, míg a másik oldalról minél szélesebb lehetőség van absztrakt normakontrollra, annál szigorúbban lehet ragaszkodni ahhoz, hogy csak az alkotmányban szövegszerűen biztosított jogok sérelmére hivatkozással lehet alkotmányjogi panaszt benyújtani. Ennek az előfeltevésünknek az alátámasztására (vagy épp a cáfolatára) elsőként elemezzük az absztrakt normakontroll és az egyéni panasz viszonyát, ezt követően összehasonlító elemzést folytatunk közép-európai országok alkotmánybíróságainak gyakorlatáról, majd pedig a magyar Alkotmánybíróság befogadási gyakorlatát vesszük górcső alá, mind a 2012-t megelőző, mind az azt követő évekből. Ezeknek az ismereteknek a segítségével vonunk le következtetéseket a kiinduló hipotézisről.

Drinóczi Tímea: A tulajdonhoz való alapjog értelmezésének eltérései a rendes bírósági és az alkotmánybírósági gyakorlatban: a bírói kezdeményezések és az alkotmányjogi panaszok tapasztalatai

2017/24
A rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság kapcsolatának a vizsgálata során a tulajdonhoz való jogra koncentráló kutatás során a következő kérdést tettem fel: „Helytálló-e az a szakirodalomban megjelent hipotézis, miszerint az alkotmányjogi panasz bevezetése elméletileg akkor is növeli az alapjogi szempontok – ebben az írásban a tulajdonhoz való jog – érvényesülését a bírósági gyakorlatban, ha egyetlen konkrét ügyet sem semmisít meg az Alkotmánybíróság, hiszen a bírók az alkotmányjogi panasszal történő támadás miatti fenyegetettség okán éberebben figyelnek ezekre a szempontokra.” A kérdés megválaszolása érdekében azt vizsgálom, hogy a rendes bíróság mennyiben hivatkozik az Alaptörvény XIII. cikkére és az AB-nek a tulajdonhoz való jogra vonatkozó – 2012 előtti és azt követő – gyakorlatára, ezek felhívása hol és hogyan jelenik meg az bíróság döntésében, érdemben befolyásolja-e azt.

Gárdos-Orosz Fruzsina – Lőrincz Viktor – Ződi Zsolt: Egy új alkotmányjogi panaszeljárás (Abtv. 27. ) jelentőségének mérhetősége a bírósági és az alkotmánybírósági alapjogvédelem rendszerében

2017/23
Az alkotmányjogi panasz jogintézményével sokat foglalkozott a szakirodalom, összehasonlító vizsgálatok is megjelentek a témában, mégis nehéz megítélni, hogy a rendes bírósági jogvédelmen túl milyen jellegű és hatékonyságú jogorvoslatot biztosít a jogintézmény. A szakirodalom arra nem kérdezett rá, hogy a hazai jogban hogyan lehetne mérni az alkotmányjogi panasz jelentőségét. Elemzések mutatták ki, hogy konkrét ügyekben hogyan értékelhetőek az Alkotmánybíróság megállapításai, azoknak milyen jogfejlesztő vagy jogromboló szerepet tulajdoníthatunk. Nem tudjuk, hogy a jelenleg működő intézményes rendben, a hatályos jogszabályi környezetben ez a jogintézmény milyen eredményességgel működik. Jelen dolgozat ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az alkotmányos intézmények, a Kúria és az Alkotmánybíróság kialakíthassák a pontos mérés szempont- és feltételrendszerét, a vizsgálat szempontjait és a módszertant. Egy működő jogintézménnyel kapcsolatban ugyanis elvárás, hogy értékelni tudjuk annak érdemi jelentőségét és hatékonyságát. Ehhez a kvantitatív és kvalitatív módszerek ötvözése szükséges, és a mérésnek (kutathatóságnak) meg kell teremteni a szükséges feltételeit. Mind az Alkotmánybíróság, mind a Kúria célul tűzte ki a különböző elemzési módszerek alkalmazását, ezt látjuk akkor, ha az Alkotmánybíróság honlapján 2012 óta megjelenő statisztikákat követjük, illetve ezt látjuk a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjainak működése során is. Jelen tanulmányban tehát a hagyományos megközelítések eredményeinek összegzésén és azok értékelésén túl arra mutatunk rá, hogy szükséges volna átfogó hatásvizsgálatot végezni különösen az új jogintézmény (az Abtv. 27. §) jelentőségének kapcsán, és ennek ki kell alakítani a megfelelő tudományos módszertanát és megteremteni a tárgyi feltételeit a jövőre nézve.

Ződi Zsolt – Lőrincz Viktor: Az Alaptörvény és az alkotmánybírósági gyakorlat megjelenése a rendes bíróságok gyakorlatában – 2012–2016

2017/22
Jelen tanulmányban egy ún. hivatkozásstatisztikai kutatást ismertetünk, amelyet a nagyobb kutatásunk részeként folytattunk le. Ennek a részkutatásnak kettős célja volt. Egyrészt a számítógép segítségével ki akartuk gyűjteni azokat a rendesbírósági ítéleteket, amelyeket azután az egyes részterületekkel foglalkozó kollégák nyersanyagként használhattak, részletesen elemezhettek. Másrészt a kigyűjtésből keletkezett adathalmazról magáról is megállapításokat igyekeztünk tenni. Utóbbi megállapítások olvashatók ebben az írásban. A tanulmány a következőképp épül fel: az első részben azt írjuk le, milyen adathalmazokból, milyen módszertannal és milyen adatokat kaptunk és elemeztünk a kutatás során, és ennek az adatgyűjtésnek milyen korlátai, hibalehetőségei voltak. A második és harmadik rész pedig arra tér rá mindezek után – mélyebb elemzések, értékelés és következtetések nélkül, vagy csak nagyon óvatos következtetésekkel – , hogy ezekből az adatokból milyen összefüggések mutathatók ki. A mélyebb elemzés, az adatok összefüggéseinek alkotmányjogi vizsgálata, ezek dogmatikai és alkotmányelméleti implikációi és minden mélyebb tudományos következtetés a projekthez tartozó más tanulmányokban található, amelyeket a többi tanulmány szerzője részben jelen vizsgálat figyelembevételével készített el.

Karsai Dániel – Mihály Eszter: Elefántsirató – a sikeres alkotmányjogi panaszok utóélete

2017/21
Jelen dolgozat témája a sikeres alkotmányjogi panaszok feldolgozása. Arra a kérdésre keressük elsősorban a választ, hogy mely ügyek vezettek sikerre – azaz eredményeztek megsemmisítést – az Alkotmánybíróság előtt az olyan eljárásokban, amelyeket az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján indítottak, azaz ahol közvetlenül egy bírói döntés alkotmányossága volt terítéken.

Rólunk