MTA Law Working Papers

A Jogtudományi Intézet műhelytanulmányai

Schweitzer Gábor: A magántanári habilitációtól az egyetemi katedráig – Adalékok Magyary Zoltán tudományos pályaképéhez (1923-1930)

2015/22
Az összeállítás Magyary Zoltán 1923 és 1930 közötti tudományos pályafutásának kevéssé feltárt mozzanataival foglalkozik. Magyary Zoltán, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium IV. tudománypolitikai és egyetemi ügyosztályának vezetőjeként 1927-ben szerezte meg az egyetemi magántanári címet. Három évvel később nyilvános rendes egyetemi tanárként meghívást kapott a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi kara frissen szervezett közigazgatási- és pénzügyi jogi tanszékére. A levéltári források alapján rekonstruálható, hogyan zajlott le a csak második nekifutásra sikeres egyetemi magántanári habilitáció, miként az is, hogy milyen megfontolásokra tekintettel került a közjogi- és közigazgatási jogi tanszék átszervezése révén létrejövő közigazgatási- és pénzügyi jogi tanszék élére. Közben kétszer is ajánlották az MTA levelező tagjává, ám megválasztása nem járt sikerrel, annak dacára, hogy komoly erőfeszítéseket tettek Magyary Zoltán akadémikussá választása érdekében.

Szabó Miklós: A jogdogmatika jogformáló szerepéről

2015/21
A jog elmélete – ideértve általában a jogtudományt mint „a jogról szóló beszédet” is – és a jog gyakorlata igen gyakran tűnik fel egymással szembeállítva, egymás ellentéteként. Ebben a szembeállításban pedig általában a jogtudomány szorul védekező pozícióba, amelyből saját „hasznát” kell bizonygatnia. Az elemzés elutasítja ezt a szembeállítást, s helyette az elmélet és a gyakorlat egysége, egymásra utaltsága mellett érvel. Az ellentét kiegyenlítésében és a két pólus közvetítésében pedig a jogdogmatika játszik „interface” szerepet. A jogdogmatika ugyanis a jogról szóló tan, vagyis a jogról (a jogi normák fennállásáról és tartalmáról) tett állítások készlete; azonban a jog intézményes tényszerűsége számára a jogdogmatika konstituáló, jogot formáló szerepet játszik. Ahhoz ugyanis, hogy a csak önmagában álló „tiszta” jog el tudja látni az esetekhez igazodó szabályozó funkcióját, a szigorú jogot körül kell venni, be kell burkolni a jogdogmatika tételeivel. Azt az állítást, hogy a jog – egyebek között – dogmatikai természettel is rendelkezik, a Lysias-tól, Gaius-tól, Christopher St.Germain-től, John Austin-tól és Ronald Dworkin-tól vett szövegrészletek hivatottak igazolni.

Békési László: Az egyenlőtlen bánásmód mint a foglalkoztatás fejlesztő hatásának akadálya

2015/20
A magyar jogrendszer és a gazdasági-társadalmi fejlődés kapcsolatának tárgykörét a tanulmány az akadályozó tényezők, közelebbről az egyenlőtlen bánásmód és a foglalkoztatás viszonylatában vizsgálja. Aktualitását mutatja, hogy az egyenlőtlen bánásmód megvalósulásával a foglalkoztatás területein ma is jelentős feszültségforrásokkal találkozhatunk, gondolván többek között az egyes személyeket, csoportokat érintő, vagy az ezekez kapcsolódó munkabérekre, juttatásokra vonatkozó megkülönböztetésekre. A tanulmány célja az egyenlő bánásmód hiányaira való rámutatás a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket vizsgálva, valamint a javaslattétel – jogszabályhelyek módosításával, kiegészítésével – azok megszüntetésére, amely lépésekkel jog valóban hatékonyabb infrastrukturális eszközzé válhat.

Fekete Balázs: A magyar jogtudomány strukturális hátrányairól

2015/19
Az tanulmány célja a magyar jogtudományt körülvevő közeg vizsgálata és összehasonlítása a nyugati helyzettel. Ennek érdekében Braudel struktúra fogalmára támaszkodva négy szempont részleges elemzését végzi el: (1) az anyagi feltételrendszer, (2) a kutatói szocializáció, (3) a recenzeálási szokások, és (4) az interdiszciplinaritás iránti igény. A legfontosabb következtetés, hogy a magyar jogtudomány strukturális versenyhátránya nem dolgozható le egyik napról a másikra, hanem tudatos, hosszú távú cselekvésre van szükség.

Ződi Zsolt: Jogirodalomra történő hivatkozás a bíróságok ítéleteiben – A jogtudomány és a „népi dogmatika”

2015/18
Néhány éve, amikor a magyar bírósági ítéletek hivatkozás-statisztikai elemzését elvégeztük, rövid pillantást vetettünk a szakirodalmi (jogtudományi, kommentár-irodalmi) hivatkozásokra is. Arra számítottam, hogy észrevehető mennyiségű hivatkozást fogok találni, legalább a felsőbíróságok ítéleteiben. Legnagyobb meglepetésemre azonban a szakirodalomra történő hivatkozások mennyisége elenyésző volt. A tanulmány előbb ezeket a gépi statisztikákat mutatja meg, és igyekszik magyarázni. Az, hogy az explicit hivatkozások száma kicsi, azonban nem jelenti, hogy a joggyakorlatnak semmi köze ne lenne bizonyos jogtudományi, vagy jogdogmatikai fogalmakhoz. A tanulmány második részében azt igyekszem megérteni, hogy mi is ez a viszony. Ehhez a „népi dogmatika” fogalmát használom, amelyen a bírák alacsonyan reflektált, fogalmi előismeret-készletét értem, amelyet teherbíró, masszív eszközként használnak a jogi problémák megoldásához.

Tóth J. Zoltán: A dogmatikai, a logikai és a jogirodalmi értelmezés a magyar felsőbírósági gyakorlatban

2015/17
A tanulmány alapja egy empirikus jogszociológiai kutatás, melyre 2009–2011 között került sor. E felmérés során a magyar felsőbíróságok (elsősorban az akkori Legfelsőbb Bíróság, kisebb részben az ítélőtáblák) jogértelmezési gyakorlatára voltunk kíváncsiak: arra, hogy milyen módszereket használnak mindennapi ítélkezésük során ténylegesen a hazai felsőbíróságok. Az akkor felállított 14 jogértelmezési módszer és azok belső fajtái közül jelen írásban a jogi szakmai nyelvi szemantikai, vagyis a jogi terminológia szerinti dogmatikai értelmezés, a dogmatikához szorosan kapcsolódó, a szó szerinti jelentésen túlmutató logikai interpretáció, illetve a jogirodalmi („jogtudományi”) értelmezés használatának elterjedtségét, valamint e metódusoknak a gyakorlati érvelésben játszott szerepét, súlyát vesszük szemügyre.

Hollán Miklós: A korrupciós bűncselekmények szabályozási újdonságai – egy törvényjavaslat margójára

2015/16
Magyarország negyedik büntető törvénykönyve, amely 2013. július 1. napján lépett hatályba, külön fejezetben foglalja össze a korrupciós bűncselekményeket. A kódex hatályba lépésétől számított két éven belül azonban a Kormány már szükségesnek tartotta ezen bűncselekményekre vonatozó büntető rendelkezések módosítását. A tanulmány áttekinti a Kormány által javasolt legfontosabb módosításokat, valamint megvizsgálja, hogy azok hatályos jogunkhoz képest enyhébb vagy szigorúbb büntetőtörvényt jelentenek.

Ambrus István: A kis értékű tulajdonsértések kezelésének néhány kérdése büntetőjogi nézőpontból

2015/15
Ebben a rövid munkában vázlatosan, büntetőjogi nézőpontból tekintem át a hazai jogunkban a kis értékű tulajdonsértések elleni fellépésre lehetőséget biztosító jogintézményeket. Hangsúlyosabban az állam által polgáraira delegált jogokat vizsgálom, a tanulmány utolsó pontjában a jogalkotás lehetséges feladatai közül is kiemelek néhányat. A büntetőjogi jogos védelmet összevetem a büntetőeljárási jogból ismert elfogási joggal, valamint a hivatali és hatósági jogokkal, továbbá a polgári jogból ismert jogos önhatalommal. Megállapítom, hogy egyes vonatkozásokban egyikük, más vonatkozásban másikuk biztosít valamilyen értelemben kiterjedtebb jogvédelmet. Terminológiai, érdemi, eljárásjogi problémákat is felvetek. A de lege ferenda javaslatok körében megfontolandónak tekintem a szabálysértési jog kivezetésével egyidejűleg a bűncselekmények súly szerinti felosztása körében a trichotom rendszer visszaállítását.

Christián László: Rendészeti politika

2015/14
Hazánkban nincs egységes rendészeti stratégiai dokumentum, amelyből világosan kiderülnének a rendészet közpolitikai célok, ettől azonban még fontos összegyűjteni és időnként megvizsgálni a rendészeti közpolitikai céljainak teljesülését, alakulását. A hiányolt átfogó stratégiai dokumentum tiszta, világos helyzetet teremtene és egyértelműsítené a jövő rendészetének fejlesztési irányait. Az elmúlt öt évben, a rendszerváltás óta a legmélyrehatóbb változások történtek a rendészet jogi szabályozásában és érdemi átrendeződés következett be a rendészet szervezetrendszerében és működésében is. Az alábbiakban ezeket tekintjük át lényegre törően, a teljesség igénye nélkül.

Pokol Béla: A jogtudomány társadalomtudományosodása (és így perspektivikus létrejötte)

2015/13
A tudományeszmének megfelelő jogtudomány még csak most van születőben, mint a társadalomtudományosított jogtudomány – jelenleg bezárva a jogszociológia rubrikájának segédtudományi státuszába -, és a jog szellemi rétegének jogdogmatikai tevékenységei (a jogági rendszerdogmatikák), amit ma „tételesjogi jogtudományoknak” nevezünk, minden magas szellemi értékük mellett nem tudományok, hanem a komplex jog nélkülözhetetlen részei. A jogdogmatika nem tudomány, hanem a modern nyugati jog egyik rétege. Ha jogról való szellemi gondolkodás tudománnyá válásának szakaszait akarjuk elkülöníteni, akkor két nagy ugrást lehet látni ebben a folyamatban az európai jogfejlődés 1700-as évek közepétől zajló változásaiban. Az első szakaszban az addigi gyakorlati juriszprudencia programszerű leváltása történt meg a jogdogmatikai rendszergondolkodással, már nevében is igényelve a jogtudomány kifejezést az 1800-as évek elejétől, majd a második szakaszban az 1800-as évek végétől, de különösen az 1900-as évektől beindult a jogról való gondolkodás ténylegesen társadalomtudományos alakjának kiformálódása.

Boronkay Miklós – ifj. Wellmann György: A választottbíráskodás helyzete Magyarországon

2015/12
A választottbíráskodás a polgári per elsődleges alternatívája, amelynek számos előnye van a peres eljárással szemben. Ideális esetben a jogalkotás és a jogalkalmazás is elismeri a választottbíráskodást, támogatást nyújt számára és ellát egy bizonyos fokú minőségbiztosítási funkciót. A magyar jogban általánosságban érvényesülnek ezek a követelmények, azonban esetenként megfigyelhetőek ezzel ellentétes tendenciák. A jogalkotás részéről ilyen volt a már hatályon kívül helyezett, nemzeti vagyonnal kapcsolatos jogvitákat érintő korlátozás, a jogalkalmazás részéről pedig a 3/2013. sz. PJE és az EBH 2014.G.4. sz. elvi döntés. A tanulmányban a teljesség igénye nélkül azonosítottunk továbbá olyan kérdéseket, amelyek tekintetében a jelenlegi jogszabályi környezet vagy bírói gyakorlat továbbfejlesztésre szorul.

Papp Imre: Sarkalatos átalakulások: A régi és az új jogalkotási törvény összehasonlítása

2015/11
A tanulmány az új jogalkotási törvény „kiskapuinak” áttekintésére vállalkozik felvillantva a gyakorlatban jellemző jelenségeket. Az alkotmánybírósági figyelmeztetések ellenére virágkorukat élik a „salátatörvények”, továbbá a jogalkotás mai jelenségeihez tartozik, hogy a hiányzó vagy teljesen rövid felkészülési idő következtében már a norma hatálybalépése után kezdődik meg a „tényleges felkészülés” a norma végrehajtására, tehát a felkészülési idő átcsúszik a hatályosulás időszakába. Elszomorító példákat nyújt a honi jogalkotásról a kihirdetés napján való hatálybaléptetés legtöbb esete. Gyakorlattá vált annak a „kiskapunak” a kihasználása, amelynek révén szinte mindig mód van arra, hogy a kihirdetett, de még hatályba nem lépett jogszabályi rendelkezés a kihirdetett szövegtől eltérő szöveggel lépjen hatályba, vagy a kihirdetett, de még hatályba nem lépett jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés ne lépjen hatályba. A szerző számos de lege ferenda javaslatot fogalmaz meg e „kiskapuk” bezárására. A szerző sorra veszi a minőségi jogalkotást támogató korszerű technikai eszközök körét: előhatályosítás, tematikus jogi fogalomtár és kodifikációs szótár létrehozatala, a jogszabályok kötelező nyelvi lektorálása, a hatályos joganyag idegen nyelvű hozzáférhetőségének a naprakész biztosítása mind-mind megvalósításra vár.

Dobos Balázs: A szakpolitikai célok meghatározásának problémája a magyarországi kisebbségpolitikában

2015/10
A magyarországi kisebbségpolitika céljainak azonosítása és megítélése több szempontból is vitatott kérdéskör: miközben elviekben, az elsődleges feladata a belső sokszínűség megőrzése volna, a hazai és nemzetközi szakirodalomban uralkodó álláspont jóval inkább a kisebbségi magyar közösségek ügyét emeli ki. A szakpolitika rendkívül sokszereplős és komplex voltának, továbbá eltérő szintjeinek, szimbolikus-retorikai és konkrét materiális-instrumentális aspektusainak elismerése nyújt azonban segítséget azoknak az egyéb, összetett céloknak a feltérképezéséhez, amelyek megjelentek a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993-as törvény napirendre vételekor és kidolgozásakor, bár többnyire kevesebb figyelemben részesültek. A tanulmány amellett érvel, hogy a szabályozás kérdése nem csupán a külhoni magyar közösségek miatt került napirendre, miként a kidolgozás során több ténylegesen befolyásos szereplőt a kifelé történő példamutatás aligha motivált. A célok sorában a határon átnyúló szempontok ugyanakkor a modell „felhasználásában”, „kommunikálásában” kétségkívül jelen voltak, ha más szinteken, más szereplőknél, legfőképp a kisebbségi önkormányzati feladat- és hatáskörök, illetve a források megállapításakor távolról sem a legbefolyásosabban.

András Jakab, Arthur Dyevre, Giulio Itzcovich: CONREASON – The Comparative Constitutional Reasoning Project. Methodological Dilemmas and Project Design

2015/09
Courts are reason-giving institutions and argumentation plays a central role in constitutional adjudication. Yet a cursory look at just a handful of constitutional systems suggests important differences, as well as commonalities, in the practices of constitutional judges, whether in matters of form, style, language, or other. Over time, too, constitutional reasoning may seem to exhibit both elements of change and elements of continuity. In what measure is this really the case? What is common to constitutional reasoning everywhere? Is the trend one of growing convergence (standardisation of constitutional reasoning?) or, on the contrary, one of increasing fragmentation? To what extent is the language of judicial opinions responsive to the political and social context in which constitutional courts operate? Funded by a grant from the VolkswagenStiftung and housed by the Max Planck Institute for Comparative Public Law and International Law in Heidelberg, Germany, and by the Institute for Legal Studies of the Centre for Social Sciences at the Hungarian Academy of Sciences in Budapest, Hungary, the CONREASON Project endeavours to answer these central questions of comparative constitutional scholarship by applying and developing a new set of quantitative research methods.

Hollán Miklós: Az önkéntes segítők által elkövetett vesztegetés

2015/08
A hálapénz egy olyan társadalmi probléma, amely az utóbbi időszakban ismét a közérdeklődés centrumába került. Az új Munka Törvénykönyve és az új büntető kódex hatályba lépésével több vonatkozásban megváltozott – egyben újból erőteljesen vitatottá vált – a kérdéskör büntetőjogi megítélése is. A tanulmány e problémakör egy szeletét az ún. önkéntes segítőként dolgozó orvosok vesztegetésért (vesztegetés elfogadásáért) való felelősségét elemzi. A korábbi és a jelenleg hatályos büntető kódex szabályozásának áttekintése és elemzése mellett a tanulmány tartalmaz egy olyan javaslatot is, amely a jogbiztonságnak megfelelő szabályozás megteremtésére irányul.

Takács Péter: A magyar állam átnevezéséről

2015/07
A magyar állam alkotmányos neve 2011-ben megváltozott: az 1989 és 2011 között használt „Magyar Köztársaság” nevet 2012. január 1-én a „Magyarország” név váltotta fel. Miként általában az állam nevének megváltozása ez esetben összefüggött a közjogi-politikai rendszer megváltozásával. Az államneveknek számos fajtája van; ezek két fő csoportba sorolhatók. A magyar állam neve a nyelv és politika viszonyának 2010 utáni intenzívebbé válása során változott meg. Az átnevezés eredménye, hogy „Magyarország” mint állam „magyar köztársaságként” jellemezhető, de az államformára is utaló névvel nem nevezhető meg. (A terjedelmi korlátok internetes közlés által lehetővé tett bizonyos fokú „rugalmasságát” kihasználva a tanulmány végén a szerző három függeléket közöl. 1. Képi adalékokat az államevek, az államformák, valamint a nyelv- és névpolitikai küzdelmek vizuális megjelenítésének szemléltetéséhez, 2. a Földrajzinév-bizottság magyar nyelvű államnév-listáját és 3. a ENSZ Földrajzinév-szakértői Csoportja, ill. terminológiai szekciója által gondozott államnév-jegyzéket angol, francia, spanyol, orosz, kínai és arab nyelven.)

Tajti Tibor: A csődstigma, a második esély mentalitás és a csődjog viszonyáról - amit az összehasonlító jog sugall

2015/06
A csőd és ilyetén a csődjog megnövekedett szerepére tekintettel, a cikk a csődstigma, a második esély mentalitás és a csődjog kölcsönhatásait veszi górcső alá. Abból indul ki, hogy a 21. századra szabályozási verseny tárgyává vált a csődjog milyensége, főképp a tekintetében mennyire tud egy adott jogrendszer második esélyt nyújtani az önhibáján kívül csődbe jutott gazdasági társaságoknak. A legtöbben az Egyesült Amerikai Államok csődtörvénye 11. fejezetét veszik elsődleges modellnek, mint a második esély mentalitásra építő legsikeresebb reorganizációs rendszert. Teszik ezt annak ellenére, hogy a csődstigma talán itt a legalacsonyabb a világon, ellentétben nemcsak a civiljogi, hanem még a többi gazdaságilag fejlett angolszász rendszerekkel. Az írás fő vezérvonala a csődstigma – mint csődszociológiai és kultúra-antropológiai jelenség – és a csődjog komplex, de keveset kutatott, viszonya. Ennek lényege egy felől, hogy a második esélyt biztosító reorganizációs csődeljárás nem tud kibontakozni mindaddig, amíg a csődstigma a meghatározó mentalitás egy adott rendszerben. Másfelől, a jog a maga eszköztárával a katalizátor szerepét játszhatja a mentalitásbeli paradigmaváltásnál annak ellenére, hogy a közelmúlt nemzetközi példái azt mutatják nincs a könnyű és gyors váltásra egy jól bevált módszer. Az erőfeszítések azonban nem szűnnek a szerény eredmények ellenére sem és egyre gyakrabban lehet újabb próbálkozásokról hallani, nemcsak a nemzeti államok, hanem az Európai Unió szintjén is. Mindezek közös nevezője azonban, hogy míg a jogalkotók a csődstigmát bizonyos fokon adottnak veszik, külön nem foglalkoznak vele és az előrelépést pusztán az új reorganizációs szabályoktól várják. A cikk megkérdőjelezi, hogy a csődstigma, illetve a csődstigma és a jog viszonya mélyebb tanulmányozása és megértése nélkül hathatós eredményeket el lehetne érni.

Gábor Halmai: Religion and Constitutionalism

2015/05
This paper deals with the relationship between religion, church-state relations, and different forms of constitutionalism. The study plans to investigate the topic from both a normative/theoretical and an empirical perspective. The normative part of the paper starts with the very definition of liberal constitutionalism, and the role of religion in this definition, followed by the characterization of illiberal constitutional approaches, including theocratic constitutionalism. The second part of the paper compares different national constitutional regulations on religion. In this empirical part, the paper uses case studies to analyze the role of church-state relations and religious freedom both in the established democratic system of Israel, and in emerging but still illiberal democracies, such as the one in Egypt, as well those backsliding to illiberal constitutionalism, such as the one in Hungary, and also discusses the likelihood that these constitutional models would spread to new sites.

Tóth Mihály: A gazdasági bűnözés és bűncselekmények néhány aktuális kérdése

2015/04
A gyorsan változó világunk jogi környezetét meghatározó diskurzusok gyakran azon feneklenek meg, hogy egy meghatározott jelenséget vizsgálva nem teljesen azonos fogalmakat használunk. A viták, javaslatok hasznosságát elsősorban az garantálhatja, ha biztosak lehetünk abban, hogy nagyjából ugyanarról beszélünk. Ezért elengedhetetlen a gazdasági bűnözés különböző szintjeinek kijelölése, ami azután szükségképpen vezet néhány aktuális „kortünet" felvázolásához s az új Btk. egyelőre kétes hatékonyságú reformkísérleteinek bírálatához.

Gárdos István: Jog, jogértelmezés. Gondolatok a devizahiteles törvények kapcsán

2015/03
A Kúria és a jogalkotó a deviza alapú hitelezés egyes, addig egységesen jogszerűnek tekintett feltételeit tisztességtelennek, így érvénytelennek minősítette. Az új jogértelmezés nem pusztán szakmailag vitatható, hanem jogelméleti és alkotmányjogi aggályokat is felvet. A cikk központi gondolata annak hangsúlyozása, hogy a jog az, ahogyan a jogszabály a jogszabály címzettjeinek magatartásában és a bíróságok jogalkalmazási gyakorlatában érvényesül. Mind a Kúria, mind pedig a jogalkotó figyelmen kívül hagyta a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályoknak és a szóban forgó szerződési rendelkezéseknek a több mint egy évtizeden át uralkodó értelmezését. Ezzel a Kúria és a jogalkotó jogértelmezése hibás volt, és szándékától függetlenül, valójában visszamenőleges jogszabály-módosítást valósított meg, amely sérti a jogbiztonság követelményét, a Kúria esetében pedig hatáskörének túllépését is jelenti. Sajnálatos módon az Alkotmánybíróság ezt rendben lévőnek találta.