jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Az „ismétlődő szülés” problémája. Aktuális család- és foglalkoztatáspolitikai felvetések

2019. június 25. 12:19
Szentgáli-Tóth Boldizsár
tudományos segédmunkatárs, MTA TK JTI

Az MTA TK Jogtudományi Intézete 2019. június 6-án kerekasztal-beszélgetést szervezett az aktuális család- és foglalkoztatáspolitikai kihívásokról, különös tekintettel a nők munkaerőpiaci helyzetére. A Balogh Lídia (tudományos munkatárs, MTA TK JTI) által vezetett kerekasztal-beszélgetésben Katona Noémi, a Friedrich Ebert Alapítvány Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában programjának tudományos munkatársa, az MTA TK Szociológiai Intézetének fiatal kutatója, Kende Ágnes, a Közép-Európai Egyetem (CEU) kutatója, Lehoczkyné Kollonay Csilla, a Közép-Európai Egyetem emerita professzora, valamint Szikra Dorottya, az MTA TK Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa vett részt.

A beszélgetés apropóját a nemrég bejelentett családvédelmi akcióterv adta: a diskurzus az „ismétlődő szülés veszélye” néven ismertté vált jogeset mentén indult, majd a kisgyermekes szülők munkaerőpiaci helyzetére fókuszált, végül pedig azt járta körbe, hogy egyáltalán lehetséges-e jogi/policy eszközökkel hatékonyan befolyásolni a demográfiai folyamatokat, valamint a termékenységet.

Az „ismétlődő szülés” problémakörét szemléltető, komoly médianyilvánosságot kapott ügyben egy állami intézménynél foglalkoztatott fiatal nő szerződését többször is határozott időre meghosszabbította a munkáltató, miután azonban gyedre ment, kiváló szakmai teljesítménye ellenére elbocsátották, és férfi kollégáját részesítették előnyben. Az ügynek azért is volt széles körű visszhangja, mert a nemi diszkriminációs ügyek hazánkban az utóbbi években nem jellemzők, ha mégis előfordulnak, akkor azokat általában férfiak kezdeményezik; ilyenhez vezetett például a nők 40 év munkaviszonyt követő nyugdíjazásának lehetősége. A vázolt problémára egy blogbejegyzés szerzője egyfajta szülésre vonatkozó, a munkáltatónak és a munkavállalónak egyaránt védőhálót nyújtó biztosítás bevezetését vetette fel.

Kollonay Csilla az eset kapcsán elmondta, hogy a határozott idejű munkaviszony meghosszabbításához, de különösen a megismételt hosszabbításhoz alapos indok szükséges mind az európai uniós, mind a magyar munkajogi szabályok szerint. Az ismételten hosszabbított munkaviszony gyerekszüléshez kapcsolódó megszüntetése megfelelő szakmai indok nélkül különösképpen nem megengedett. A megfelelő indok nélkül ismételten hosszabbított határozott idejű szerződések joggal való visszaélésnek tekinthetők, amint arra több esetben bírósági ítéletek is rámutattak már, hiszen a határozatlan idő a munkavállalót védő fontos garancia. Mindazonáltal a munkáltató jogvita esetén bizonyíthatja, hogy indokoltan döntött a határozott idő ismételt meghosszabbítása mellett, ha azonban erre nem képes, a határozott idő kikötése érvénytelen. Diszkrimináció miatt indított vitában a joghátrány, valamint a fokozottan védett csoporthoz tartozás tényét a munkavállalónak kell valószínűsítenie, de a joghátrány és a védett csoporthoz tartozás közötti okozati összefüggés valószínűsítése nem feladata, bár ezzel ellentétes, téves bíró jogértelmezéssel is találkozunk (lásd a Kúria összefoglaló véleményének 69. oldalát). A munkáltatónak pedig nem a két tény közti okozati összefüggés hiányát, hanem a munkáltatói intézkedés okszerű indokoltságát kell bizonyítania.

Kollonay Csilla felhívta a figyelmet arra is, hogy a szülési szabadságot a korábbival megegyező jövedelemmel biztosítani kell, viszont míg a gyermekgondozási díj és az (új elnevezésű) gyermekgondozást segítő ellátás igénybevétele esetén kötelező a fizetés nélküli szabadság kiadása, a gyermekgondozási támogatás igénybevételére ez a szabály már nem vonatkozik. Egyelőre azonban ez kevés problémát okoz, mert a munkáltatók gyakorlatába beépült a fizetés nélküli szabadság biztosítása. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a munkáltató egyenlő bánásmódra vonatkozó kötelezettsége az alkotmánybírósági/bírósági gyakorlat szerint csak az alapbérre vonatkozik, a béren kívüli juttatásokra és a jutalmakra nem, mivel ezekre senkinek nincs alanyi joga. Ez a megközelítés azonban vitatható, egyrészt mivel a diszkrimináció vizsgálatának éppen hogy alanyi jog hiányában lehet értelme, másrészt korábban a bíróság betegség miatti távollét esetén helyt adott a munkavállaló prémium iránti igényének.

Ezt követően Szikra Dorottya fejtette ki a szülésre vonatkozó biztosítással kapcsolatos álláspontját és leszögezte, hogy ez a jogintézmény valójában már létezik az 1880-as évek óta. Éppen a baleset okozta munkáltatói veszteségek kezelésére jelent meg az iparosodó Németországában először az államilag szervezett biztosítás. Ehhez hozzájárultak a munkavállalók által indított sikeres perek is, amelyek nemcsak az államilag szervezett biztosítást, de az állam által előírt és felügyelt biztonságos munkakörülmények szabályozását is elindították. A munkáltató által finanszírozott balesetbiztosítást fokozatosan terjesztették ki a XIX. század végén a betegség, valamint a szülés esetére is, amelyekkel kapcsolatos terheket már megosztva viseli a munkavállaló és a munkáltató. Magyarországon 1891, azaz a kötelező betegség elleni biztosítás bevezetése óta létezik a szülésre vonatkozó védelem, az ún. terhességi gyermekágyi segély (TGyÁS). Ma a nők a korábbi keresetük 100 százalékát kapják, felső plafon nélkül 24 hétig. Az ellátás nevét pár éve változtatták CSED-re (csecsemőápolási díjra), amely nemzetközi összehasonlításban is megfelelő mértékű ellátás, és biztosítja, hogy az anya a szülés utáni időszakban ne kényszerüljön dolgozni.

Mindehhez Kollonay Csilla hozzátette, hogy időközben a munkáltatók is áttoltak számos kockázati tényezőt a munkavállalókra. Ennek azzal lehetne gátat szabni, ha az állam részt vállalna a termékeny korú nőket nagyobb számban foglalkoztató munkáltatók ebből eredő többletterheiből. Ugyanígy át kellene értelmezni a kisgyermekes apák munkaerőpiaci helyzetét is. Vannak ezekre vonatkozó határozott jogalkotási tervek európai uniós szinten is, kérdéses, hogy ezek mikor és hogyan kerülhetnek majd át a gyakorlatba. (lásd ezt a dokumentumot, az irányelvtervezet angol nyelvű szövege a bevezető magyarázatokkal [Explanatory Memorandum] pedig itt érhető el).

Kende Ágnes ellentmondásosnak találta a jelenlegi szabályozási célkitűzéseket, mivel egyszerre törekszik a jogalkotó a munkáltató helyzetének rugalmasabbá, a munkavállaló pozíciójának kiszolgáltatottabbá tételére, miközben a születésszámot is növelni kívánja. Kitért arra, hogy számos interjú készült már a témában, és ez alapján a hazai szervezeti kultúra kevéssé kedvező a nők számára, a részmunkaidős foglalkoztatás nem elterjedt, a nőkkel szembeni munkahelyi, családi és társadalmi elvárások pedig egyszerre szinte teljesíthetetlenek. Az apák aktív részvétele a gyermeknevelésben ma sem jellemző, a hazai családmodellben a nőnek az első néhány évben a gyermek mellett a helye. Szembeállította a magyar attitűdöt a svéddel: a svéd édesanya arra neveli leányát, hogy saját lábára álljon, míg a magyar arra, hogy gazdag férjet találjon magának, aki később majd eltartja. Kedvezőnek nevezte viszont Kende Ágnes a bölcsődei férőhelyek bővítését; ma már minden faluban kell ilyen intézményt nyitni, ahol legalább húsz bölcsődés korú gyermek van. Szikra Dorottya hozzátette, hogy ugyanakkor ezt az érintetteknek kell igényelniük, akiknek a legtöbb esetben nincsen tudomásuk erről a jogukról.

Katona Noémi a Vasas Szakszervezet rövidesen megjelenő tanulmányára hívta fel a figyelmet. Az itt idézett interjúk szerint a nemi alapú diszkrimináció ma is a mindennapok része a munkaerőpiacon, az anyáknál negatívan, az apáknál pozitívan hat a kisgyermek karrierperspektíváikra és megítélésükre. Jellemző ma is a hagyományos háztartási munkamegosztás, a nőkre hárul elsősorban a gyermeknevelés és az idős családtagok ápolása is. A nőbizottság törekszik a nők számára jelentős témák napirendre tűzésére, azonban még mindig kisebb arányban vannak nők vezető pozícióban a szakszervezeten belül, mint férfiak. Katona Noémi beszámolt a Vasas Nőbizottság felvonulásán szerzett tapasztalatairól, mely szerint a közvetlen vezető szerepe mindig meghatározó a nők számára abban, hogy mennyire családbarát a munkahely. A „kismamaműszakot” és a kisszámú munkahelyi bölcsődét rendkívül pozitívan ítélik meg, de ezek száma egyelőre elenyésző. Bár EBH-állásfoglalás is született arról, hogy nem lehet a gyermekvállalásra, a családra, a házasodásra vonatkozó kérdéseket feltenni az állásinterjún, a gyakorlatban ez mégis indirekt módon sokszor megtörténik.

Szikra Dorottya rámutatott, az állam munkáltatóként is sokszor rossz példával rukkol elő. Gyakoriak az állami szférában is a határozott idejű munkaszerződések, a munkanélküli segély időtartama kilenc hónapról háromra csökkent, és a kieső időszakot egyre inkább a piaci szereplők igyekeznek biztosítani.

Kende Ágnes hozzátette, hogy a munkaerőhiány miatt a kisgyermekes anyáknak több esélyük van elhelyezkedni, mint korábban, több gyermek esetében azonban munkaerőpiaci helyzetük továbbra is rendkívül kedvezőtlen. A családvédelmi intézkedések főként a középosztály számára kecsegtetők, a szegényebb rétegek ezek előnyeiből jórészt kimaradnak. A bölcsődei férőhelyek száma ugyan növekszik, de az intézményi ellátottság továbbra sem kielégítő. A helyzetet tovább súlyosbítják a nemek közti fizetési egyenlőtlenségek, valamint az anyák szüléshez kapcsolódó fizetés nélküli szabadságának hossza.

Kollonay Csilla ehhez hozzátette, hogy a jogrendszer a kialakult sztereotípiákat erősíti. Még a családbarátnak vagy női szempontból kedvezőnek tartott munkahelyek sem fordítanak figyelmet az apák ösztönzésére a családi életben történő fokozottabb részvételre, a gyermekgondozási szabadság kivételére. Álláspontja szerint a gyermek gondozása kapcsán nyújtott állami támogatást el kellene felezni az édesanya és az édesapa között, ellenkező esetben a juttatás összege csökkenne. Mérsékelni kellene a nemek közötti jövedelmi egyenlőtlenségeket is. Kollonay Csilla a kismama kifejezést is mellőzné, mivel megítélése szerint ez is csak a kialakult sztereotípiákat erősíti.

Katona Noémi az idősgondozás helyzetéről osztott meg néhány gondolatot. Bár az idősgondozás a családpolitika része kellene hogy legyen, teljesen kimarad az újabb családpolitikai intézkedésekből. Utalt arra, hogy a nők általában több időt fordítanak az idős családtagok otthoni gondozására, amit a jelenlegi rendszer alig kompenzál. A „szendvicsgeneráció” tagjai, akik jellemzően középkorú nők, egyszerre gyermeket is nevelnek és idős családtagjaikról is gondoskodnak. Az otthon végzett ápolói és nevelési munka mellett a fizetett reproduktív munkát szinte kizárólag nők végzik nagyon alacsony bérekért és gyakran kedvezőtlen munkakörülmények között. A bölcsődei gondozók és az ápolási tevékenységet folytatók megfelelő anyagi megbecsültségével lehetne javítani a kisgyerekes anyukák és a „szendvicsgeneráció” életkörülményein, munkavállalási lehetőségein és az ápolási deficit mérséklésén is.

A vita megnyitását követően a hozzászólók a fenntartható modell és a nemnövekedés narratívájának szükségességét hangsúlyozták. Az emberek többsége a család és a karrier összeegyeztetésének útjait keresi, ebben kellene hatékonyabb segítséget nyújtani a munkáltatói és a családi elvárások racionalizálásával. Felmerült a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségének szinte teljes hiánya, valamint a feketegazdaság túlságosan magas aránya. Mások azt emelték ki, hogy a demográfiai folyamatokba történő állami beavatkozás rendszerint a korfa torzulásához vezet, érdemi és hosszú távú előrelépést azonban nem hoz.

A kerekasztal résztvevői záró gondolataik keretében úgy érveltek, hogy a részmunkaidő alacsony fizetések esetében nem jelenthet megoldást, ráadásul erősíti a sztereotípiákat, és az érintettek nyugdíjperspektíváit is kedvezőtlenül befolyásolja. Szükség lenne a nemi szerepek közelítésére mind a családi életben, mind pedig a munkaerőpiacon, ez kiküszöbölhetné a mostani állapot számos visszásságát.

Összességében több különböző álláspontot ismerhettek meg a jelenlévők a hazai család- és foglalkoztatáspolitika aktuális kihívásairól, és sok más olyan megközelítés is létezik, amelyek ennek a beszélgetésnek a keretében nem merültek fel. Az viszont kétségtelen, hogy függetlenül attól, melyik állásponttal is azonosulunk, folytatni szükséges a témában a párbeszédet a lehető legszélesebb körben, mivel ezen a területen minden intézkedés hosszabb távon is alapvetően befolyásolja a magyar társadalom egésze és annak minden egyes tagja jövőjét is.

_____________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip európai parlament belső piac fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság diszkrimináció alkotmánybíróság európai központi bank gazdasági és monetáris unió versenyjog kúria állami támogatás uniós értékek demokrácia jogegységi határozat előzetes döntéshozatali eljárás nemzeti érdek közös kereskedelempolitika euró eu alapjogi charta brexit arányosság elve szociális jog irányelvek átültetése european convention of human rights kásler-ítélet fizetésképtelenségi rendelet választás oroszország eusz 7. cikke human trafficking egységes piac európai bizottság elnöke human rights környezetvédelem adatvédelem fenntartható fejlődés ultra vires aktus bevándorlás közös kül- és biztonságpolitika ceta német alkotmánybíróság btk trump nafta közigazgatás wto tpp migráció nemzeti bíróságok russia menekültkérdés fundamental rights strasbourgi bíróság panpsychism szolidaritás ukraine crisis bankunió personhood polgári kezdeményezés magyarország szankció syngamy kötelezettségszegési eljárás environment eu sanctions energiapolitika ecthr európai integráció civil törvény compliance devizakölcsön alkotmányjog prison conditions ukrán válság fővárosi közgyűlés surrogacy európai parlamenti választások fogyatékosok jogai ebh államcsőd közbeszerzés felsőoktatás normakontroll kiotói jegyzőkönyv national courts internet verseny szabadsága magyar helsinki bizottság szülő nők helyzete likviditás külkapcsolatok állampolgárság lex ceu eljárási alkotmányosság versenyképesség adójog consumer protection platformtársadalom halálbüntetés vesztegetés peschka menekült hatáskörmegosztás european court of human rights nemzetközi magánjog közjogtudomány adózás európai politikai pártok; single market adókövetelés hálapénz jogelmélet fal dajkaterhesség környezetvédelmi politika családi jog zaklatás gmo-szabályozás pártfinanszírozás retaliation adatmegőrzési irányelv fizetésképtelenségi eljárás schuman-nyilatkozat dublin iii egyesült királyság áruk szabad áramlása öröklési jog szegregáció beruházásvédelem gmo-mentesség központi bankok európai rendszere európai politikai közösség hungary közerkölcs sokszínű európa alapító atyák vallásszabadság első alkotmánykiegészítés 1951-es genfi egyezmény egészségvédelem uniós polgárság irányelvek szabályozáshoz való jog european neighbourhood policy hatáskör-átruházás politikai pártok european court of justice kisebbségek juncker bizottság obamacare strasbourgi esetjog tényleges életfogytiglan közigazgatási perrendtartás ártatlanság vélelme jog és irodalom elsőbbség elve kohéziós politika sokféleség energiahatékonysági irányelv születésszabályozás parlament európai bíróság elnöke új btk. általános közigazgatási rendtartás alapjogi charta legitimáció erdély ukraine régió fizetésképtelenség; energiaunió eurasian economic union hobby lobby véleménynyilvánítás szabadsága lenaerts törökország kikényszerítés konferencia székelyföld autonomy of eu legal order jogharmonizáció; dcfta büntetőjog média hatékony jogvédelem szabadságvesztés történelmi konfliktusok személyek szabad mozgása law in literature uk report inviolability of eu legal order csődjog; jogos védelem országgyűlés franciaország uniós válságkezelés európai jog szociális deficit law as literature európai szomszédságpolitika mulhaupt european values többségi demokrácia; european central bank áldozatvédelem sajtószabadság németország lojális együttműködés európai tanács európai emberi jogi egyezmény letelepedés szabadsága lengyel alkotmánybíróság brit jelentés olaszország népszavazás german constitutional court végrehajtás válság lengyelország ingatlanadó-követelés article 7 teu common commercial policy omt értékközösség egyesülési jog szíria uniós jog sérthetetlensége kiskereskedelmi különadó jogállamiság-védelmi mechanizmus excessive deficit nyilvános meghallgatás rule of law egyenlő bánásmód görögország muršić érdekközösség velencei bizottság lengyel alkotmánybíróság uniós jog autonómiája eu klímapolitika exclusionarism kommunikáció democracy európai unió alapjogi ügynoksége emberi méltóság pénzügyi válság ügynökprobléma gazdasági szankciók civil jogállamiság infrastruktúrához való hozzáférés kvótakereskedelem protectionism datafication reklámadó