MTA Law Working Papers

A Jogtudományi Intézet műhelytanulmányai

Bodnár Eszter – Mécs János: Az alkotmányjogi panasz szerepe a választójog védelmében

2018/03
A tanulmány az alkotmányjogi panasz választójog védelmében betöltött szerepét vizsgálja. Az első részben a védett alapjog sajátosságait vizsgáljuk, a választójogot kettős természetűnek tekintve, amely kiemelkedő szerepet játszik a demokratikus hatalomgyakorlás megvalósulásában, ezáltal pedig speciális védelmet és megközelítést igényel. A tanulmány második részében általában a védelem eszközeivel foglalkozunk, kiemelve az alkotmányjogi panaszt, amelynek jelentősége a választójoggal összefüggő indítványok számában is megnyilvánul. A választási eljárás speciális szabályaival kiegészülve az alkotmányjogi panasz funkciója, hogy gyors és hatékony védelmet nyújtson a választójog megsértése esetén. Ezt követően a választójoggal összefüggő panaszok tényleges érvényesülését vizsgáljuk a választási eljárási törvény hatálybalépését követően, vizsgálva valamennyi panasztípust. Az Alkotmánybíróság legújabb gyakorlata alapján kijelenthető, hogy az alkotmányjogi panasz a vizsgált időszakban nem töltött be olyan fontos szerepet a választójog védelmében, mint amit a szabályozási környezet, illetve az alapjoghoz kapcsolódó szubjektív és objektív jogvédelmi igény indokolt volna. Ez részben a befogadási gyakorlatra vezethető vissza; habár a panaszok jelentős részében megalapozott volt a visszautasítás, néhány esetben indokolt és fontos lett volna az érdemi elbírálás, és ezzel összefüggésben az érintettség tágabb értelmezése. Az, hogy az alkotmányjogi panasz nem, vagy csak részben tudta alapjogvédelmi funkcióját betölteni, a befogadási gyakorlat mellett az érdemi határozatoknak is felróható. Ennek kiemelt példája a győzteskompenzációt vizsgáló, valamint a levélben szavazást elbíráló érdemi határozat. Tanulmányunk mind a befogadási gyakorlattal, mind az érdemi döntésekkel szemben kritikát fogalmaz meg.

Bodnár Eszter – Szalbot Balázs: A konkrét utólagos normakontroll és az alkotmányjogi panasz eljárások összefüggései

2018/02
A tanulmány a konkrét utólagos normakontroll hatáskört elemzi, bemutatva annak alkotmányjogi panaszokkal való kapcsolatát is. A konkrét utólagos normakontroll sajátosságainak számbavétele során nemcsak az alkotmánybírósági döntésekből kiolvasható értelmezést vizsgáljuk, hanem a Kúria Önkormányzati Tanácsának gyakorlatát is, hiszen 2012. január 1-je óta a bíró már a Kúria Önkormányzati Tanácsánál is kezdeményezhet konkrét utólagos normakontrollt. Az elemzés során az elbíráló szervek gyakorlatán túl az indítványozók, azaz a bírók hatásköri értelmezését is bemutatjuk, a két megközelítés ugyanis nem minden esetben fedi egymást. A tanulmány részletesen elemzi a konkrét utólagos normakontroll jellegét, indítványozói körét, az indítvány tárgyát, tartalmát, címzettjét, illetve jogkövetkezményeit. Az egyes hatásköri elemek bemutatása során minden esetben párhuzamot vonunk az alkotmányjogi panaszokkal, illetve kritikát fogalmazunk meg mind a jogalkotóval, mind a jogalkalmazóval szemben. Tanulmányunk végén összefoglaljuk a jogalkotónak, illetve a bíróságoknak és az Alkotmánybíróságnak címzett főbb megállapításainkat.

Jakab András: Miért nem működik jól a magyar jogrend és hogyan javíthatjuk meg?

2018/01
Az intézmények három komponensből, pontosabban ezek összjátékából állnak: (1) formális szabályokból, (2) tényleges gyakorlatokból, valamint (3) narratívákból. A jogról azonban igen gyakran hamisan leegyszerűsített képük van a magyar jogászoknak: pusztán szabályok összességeként tekintenek rá, de a tényleges gyakorlatokat (nem a szabályértelmező bírói joggyakorlatot, bár néha azt is, hanem a jogszabályok címzettjeinek tényleges gyakorlatát) és a joghoz kapcsolódó narratívákat (igen tágan értve az alatt mindazt, amit az adott intézmény értelmének és céljának tartunk, annak szimbolikáját, továbbá azt is, ahogyan erről nyilvánosan beszélünk, valamint az intézménnyel kapcsolatos attitűdöket is) figyelmen kívül hagyják. Ez az egyoldalú szemlélet megnehezíti a magyar jogrendszer problémáinak megértését és ezzel együtt az egyébként is nehéz intézményépítési feladatokat, amelyeknek számos kudarcát megéltük a rendszerváltás óta, elsősorban a tényleges gyakorlatok és a narratívák oldalán. Intézményépítési kudarcról a magyar kontextusban két értelemben is beszélhetünk: egyfelől az egyes elemek (szabályok, gyakorlatok, narratívák) közti összhang hiánya miatt a kívánatosnál kevésbé stabilak az intézmények és kevésbé tudnak szabálykövetésre sarkallni, másfelől a kialakult intézmények a kívánatosnál kevésbé szolgálják a politikai közösség prosperitását. A tanulmány ilyen intézményépítési szempontból mutatja be részletesebben a 2010/11-es alkotmányozást is. Az intézményi jogszemlélet végső soron két eredményhez vezet: (1) A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a teljes jogrendszert átfogó jelentősebb intézményi reformok hosszú távú sikeréhez az őszinte elhatározáson kívül rendszerint külső nyomásra is szükség volt, amelynek hatékonysága azonban az EU-csatlakozás után irányunkban sajnos jelentősen lecsökkent. Vagyis az intézményépítéshez érdemes olyan hatékony nemzetközi és EU-jogi kötelezettségvállalásokat szorgalmazni, amelyekkel az ország józan pillanataiban biztosítani tudja, hogy később sem kezd önsorsrontásba. (2) A szabályokon túli elemek, azaz a tényleges gyakorlatok és narratívák tudatosabb figyelembevétele a jogalkotás, a jogalkalmazás és a jogi oktatás során ideális esetben ahhoz vezethet, hogy a szükséges kulturális elemek fokozatosan megerősödnek. Mindez azonban politikai cselekvést, konkrétabban a formális szabályok igazítását is szükségessé teszi, amiben viszont a cselekvési helyzetben lévők ellenérdekeltek, és ez sajnos a csapdahelyzetből való kimozdulást egyelőre nem teszi lehetővé.

Csink Lóránt – Fröhlich Johanna: Mire lehet alkotmányjogi panaszt alapítani? A jogvédelem alapjául szolgáló alaptörvény-ellenesség és az Alaptörvényben biztosított jog fogalma

2017/25
Kutatásunk hipotézise, hogy az a kérdés, hogy mire hivatkozással lehet alkotmányjogi panaszt benyújtani, összefügg az alkotmánybíráskodás jellegével. Nevezetesen minél inkább az egyéni jogvédelemre helyezi a hangsúlyt az alkotmánybíráskodás, annál szélesebb körben nyújtható be panasz, míg a másik oldalról minél szélesebb lehetőség van absztrakt normakontrollra, annál szigorúbban lehet ragaszkodni ahhoz, hogy csak az alkotmányban szövegszerűen biztosított jogok sérelmére hivatkozással lehet alkotmányjogi panaszt benyújtani. Ennek az előfeltevésünknek az alátámasztására (vagy épp a cáfolatára) elsőként elemezzük az absztrakt normakontroll és az egyéni panasz viszonyát, ezt követően összehasonlító elemzést folytatunk közép-európai országok alkotmánybíróságainak gyakorlatáról, majd pedig a magyar Alkotmánybíróság befogadási gyakorlatát vesszük górcső alá, mind a 2012-t megelőző, mind az azt követő évekből. Ezeknek az ismereteknek a segítségével vonunk le következtetéseket a kiinduló hipotézisről.

Drinóczi Tímea: A tulajdonhoz való alapjog értelmezésének eltérései a rendes bírósági és az alkotmánybírósági gyakorlatban: a bírói kezdeményezések és az alkotmányjogi panaszok tapasztalatai

2017/24
A rendes bíróságok és az Alkotmánybíróság kapcsolatának a vizsgálata során a tulajdonhoz való jogra koncentráló kutatás során a következő kérdést tettem fel: „Helytálló-e az a szakirodalomban megjelent hipotézis, miszerint az alkotmányjogi panasz bevezetése elméletileg akkor is növeli az alapjogi szempontok – ebben az írásban a tulajdonhoz való jog – érvényesülését a bírósági gyakorlatban, ha egyetlen konkrét ügyet sem semmisít meg az Alkotmánybíróság, hiszen a bírók az alkotmányjogi panasszal történő támadás miatti fenyegetettség okán éberebben figyelnek ezekre a szempontokra.” A kérdés megválaszolása érdekében azt vizsgálom, hogy a rendes bíróság mennyiben hivatkozik az Alaptörvény XIII. cikkére és az AB-nek a tulajdonhoz való jogra vonatkozó – 2012 előtti és azt követő – gyakorlatára, ezek felhívása hol és hogyan jelenik meg az bíróság döntésében, érdemben befolyásolja-e azt.

Gárdos-Orosz Fruzsina – Lőrincz Viktor – Ződi Zsolt: Egy új alkotmányjogi panaszeljárás (Abtv. 27. ) jelentőségének mérhetősége a bírósági és az alkotmánybírósági alapjogvédelem rendszerében

2017/23
Az alkotmányjogi panasz jogintézményével sokat foglalkozott a szakirodalom, összehasonlító vizsgálatok is megjelentek a témában, mégis nehéz megítélni, hogy a rendes bírósági jogvédelmen túl milyen jellegű és hatékonyságú jogorvoslatot biztosít a jogintézmény. A szakirodalom arra nem kérdezett rá, hogy a hazai jogban hogyan lehetne mérni az alkotmányjogi panasz jelentőségét. Elemzések mutatták ki, hogy konkrét ügyekben hogyan értékelhetőek az Alkotmánybíróság megállapításai, azoknak milyen jogfejlesztő vagy jogromboló szerepet tulajdoníthatunk. Nem tudjuk, hogy a jelenleg működő intézményes rendben, a hatályos jogszabályi környezetben ez a jogintézmény milyen eredményességgel működik. Jelen dolgozat ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az alkotmányos intézmények, a Kúria és az Alkotmánybíróság kialakíthassák a pontos mérés szempont- és feltételrendszerét, a vizsgálat szempontjait és a módszertant. Egy működő jogintézménnyel kapcsolatban ugyanis elvárás, hogy értékelni tudjuk annak érdemi jelentőségét és hatékonyságát. Ehhez a kvantitatív és kvalitatív módszerek ötvözése szükséges, és a mérésnek (kutathatóságnak) meg kell teremteni a szükséges feltételeit. Mind az Alkotmánybíróság, mind a Kúria célul tűzte ki a különböző elemzési módszerek alkalmazását, ezt látjuk akkor, ha az Alkotmánybíróság honlapján 2012 óta megjelenő statisztikákat követjük, illetve ezt látjuk a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjainak működése során is. Jelen tanulmányban tehát a hagyományos megközelítések eredményeinek összegzésén és azok értékelésén túl arra mutatunk rá, hogy szükséges volna átfogó hatásvizsgálatot végezni különösen az új jogintézmény (az Abtv. 27. §) jelentőségének kapcsán, és ennek ki kell alakítani a megfelelő tudományos módszertanát és megteremteni a tárgyi feltételeit a jövőre nézve.

Ződi Zsolt – Lőrincz Viktor: Az Alaptörvény és az alkotmánybírósági gyakorlat megjelenése a rendes bíróságok gyakorlatában – 2012–2016

2017/22
Jelen tanulmányban egy ún. hivatkozásstatisztikai kutatást ismertetünk, amelyet a nagyobb kutatásunk részeként folytattunk le. Ennek a részkutatásnak kettős célja volt. Egyrészt a számítógép segítségével ki akartuk gyűjteni azokat a rendesbírósági ítéleteket, amelyeket azután az egyes részterületekkel foglalkozó kollégák nyersanyagként használhattak, részletesen elemezhettek. Másrészt a kigyűjtésből keletkezett adathalmazról magáról is megállapításokat igyekeztünk tenni. Utóbbi megállapítások olvashatók ebben az írásban. A tanulmány a következőképp épül fel: az első részben azt írjuk le, milyen adathalmazokból, milyen módszertannal és milyen adatokat kaptunk és elemeztünk a kutatás során, és ennek az adatgyűjtésnek milyen korlátai, hibalehetőségei voltak. A második és harmadik rész pedig arra tér rá mindezek után – mélyebb elemzések, értékelés és következtetések nélkül, vagy csak nagyon óvatos következtetésekkel – , hogy ezekből az adatokból milyen összefüggések mutathatók ki. A mélyebb elemzés, az adatok összefüggéseinek alkotmányjogi vizsgálata, ezek dogmatikai és alkotmányelméleti implikációi és minden mélyebb tudományos következtetés a projekthez tartozó más tanulmányokban található, amelyeket a többi tanulmány szerzője részben jelen vizsgálat figyelembevételével készített el.

Karsai Dániel – Mihály Eszter: Elefántsirató – a sikeres alkotmányjogi panaszok utóélete

2017/21
Jelen dolgozat témája a sikeres alkotmányjogi panaszok feldolgozása. Arra a kérdésre keressük elsősorban a választ, hogy mely ügyek vezettek sikerre – azaz eredményeztek megsemmisítést – az Alkotmánybíróság előtt az olyan eljárásokban, amelyeket az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján indítottak, azaz ahol közvetlenül egy bírói döntés alkotmányossága volt terítéken.

Darázs Lénárd: Teilnichtigkeit in der deutschen Privatrechtsgesetzgebung der Neuzeit vor dem BGB

2017/20
Amennyiben az érvénytelenség oka a szerződés egy meghatározott részét érinti, a modern jogrendszerek a részleges érvénytelenséggel kapcsolatos szabályrendszert rendelik alkalmazni az érvénytelenség jogkövetkezményeként. Ellentétben a magyar Ptk. szabályozási konstrukciójával (6:114. §) a német BGB (§ 139) ilyen esetben főszabályként a teljes érvénytelenséget mondja ki, és csak abban az esetben engedi az érvénytelen rész nélkül fennmaradni a szerződést, ha alaposan feltehető, hogy a felek azt az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna. A BGB hivatkozott megoldása a német jogfejlődésben is meglepetésnek számított, mert a BGB-t megelőző partikuláris magánjogi kódexekből nem ez a szabályozás következett volna. A részleges érvénytelenség dogmatikai összefüggéseinek megértését nagyban segíti, ha megismerjük azt a jogfejlődési folyamatot, amelyben a ma is hatályos egyik szabályozási modell megszületett. A német nyelvű jogtörténeti tárgyú tanulmány ezért azt tekint át, hogy miként jelent meg a BGB-t megelőző német nyelvű magánjogi kódexekben a részletes érvénytelenség szabályozása.

Lőrincz Viktor: A cselekvőképesség korlátozása – néhány döntéselméleti és pszichológiai szempont

2017/19
A tanulmány a cselekvőképesség korlátozásának pszichológiai és döntéselméleti hátterével foglalkozik, modellként véve egy agyterület, a ventromediális prefrontális kéreg sérülését és az ezen terület által befolyásolt komplex döntéseket. António Damásio szomatikus marker-elmélete a döntéshozás pszichológiájának egyik alapvető paradigmája. Eszerint a fent említett, elsősorban az érzelmekért felelős agyterület sérülése a racionális döntéshozatalban is szerepet játszik. A gyakran lappangó zavar a polgári jogban súlyos következményekhez vezet, ha az adott személy cselekvőképességét teljesnek tekintjük. A ventromediális prefrontális kéreg fejlődése továbbá kihat az egészséges kiskorúak döntésére is, illetve a döntések mérésére szolgáló Iowa Gambling Tasken az idős felnőttek egy része is rosszul teljesít. Véleményünk szerint a jognak ezeket a tényezőket is figyelembe kell vennie a cselekvőképesség polgári jogi szabályozásánál, illetve – esetleg eltérő mértékben – más jogágakban is.

Simon István: Az illeték fogalma – történeti adalékok

2017/18
Amint a fiskális bevételek fogalmi kérdéseivel foglalkozó, nemrég közzétett írásomban említettem, a fogalmak meghatározása és elhatárolása nem történt meg a hatályos közbevételi jog alkotmányos alapjai körében. Ebben az írásban az illeték fogalmi kérdéseivel foglalkozom, elsősorban a történeti szakirodalom és a korabeli pozitív jog egyes elemeinek feltérképezése útján.

Hoffmann Tamás: Az állami közreműködéssel szerzett tulajdon elvonásának lehetősége a nemzetközi és európai emberi jogi sztenderdek fényében

2017/17
Ebben a tanulmányban azt a kérdést vizsgálom, hogy amennyiben politikai vezetéshez kötődő érdekcsoportok a gazdasági racionalitással ellentétes módon olyan kiemelt helyzetbe kerülnek, amelynek révén jelentős gazdasági előnyökhöz jutnak, akkor egy későbbi adóügyi szabályozás, ami megkísérli elvonni ezt a többletjövedelmet, vajon összeegyeztethető-e a tulajdon védelmével kapcsolatos nemzetközi és az európai emberi jogi sztenderdekkel. Ennek érdekében először megvizsgálom a korrupció és a kliensi rendszer fogalmát és a rájuk vonatkozó nemzetközi szabályozási környezetet, majd a tulajdonelvonással kapcsolatos nemzetközi és az európai emberi jogi normatív szabályozást veszem górcső alá. A tanulmány következtetése szerint egy ilyen szabályozás, amennyiben indokolható a közérdek védelmével, nem nyilvánvalóan önkényes és nem eredményez az érintett felek létfenntartását veszélyeztető túlzott egyéni terhet, nem ellentétes sem a nemzetközi, sem az európai emberi jogi szabályozással.

Simon István: A fiskális bevételek elnevezése – problémavázlat

2017/16
A jog biztonsága, kiszámíthatósága miatt szükségünk van arra, hogy a jogi fogalmak világosak és egyértelműek legyenek. Ugyanakkor tudjuk, hogy a világos jogi fogalmak korántsem egyértelműek, az egyértelmű fogalmak pedig gyakran éppen az értelmezéskor veszítik el ezt a jellemzőjüket. Ebben az írásban a Stabilitási törvényben leírt fogalmak, – többek között az adó, az illeték és a járulék – meghatározatlanságára szeretném irányítani a figyelmet.

Nóra Chronowski: Dignity and solidarity – lost in transition. The case of Hungary

2017/15
Dignity and solidarity are interrelated values, however social solidarity is somehow underdeveloped as a constitutional value. The paper reveals the substance of solidarity as a constitutional value and explains how effective protection of human dignity may trigger the enforcement of social security rights. For this purpose it analyses the more or less good practice of the Hungarian Constitutional Court before 2010. The illiberal Hungarian turn and the afterwards constitutional developments of the last seven years, however, enables us to learn what happens if the Constitutional Court literally interprets a non-solidary constitutional text and becomes the servant of a miserly governmental social policy.

Majtényi Balázs: Alkotmányos értékek játszmája az Európai Unióban: egytől a huszonnyolcig

2017/14
E szövegben amellett érvelek, hogy jobban megértjük és reálisabban látjuk az emberi jogok nemzetközi és európai védelmének a nemzetállamokra gyakorolt hatását akkor, amikor a bevett gyakorlattól eltérően nem csak az emberi jogokat támogató befogadó (inkluzív) alkotmányos értékeket vesszük számba (pl. emberi méltóság, egyenlőség). Hanem ezek mellett a politikai közösséget megosztó (exkluzív) a tagok morális egyenlőségét figyelmen kívül hagyó -- rendszerint az államon belül domináns pozíciókban levők identitáselemeire épülő -- értékek megjelenését is vizsgáljuk az alkotmányos dokumentumokban. Ezek alapján elemzem azokat a jelenlegi társadalmi, politikai és jogi folyamatokat, amelyek alapján megosztó értékekre hivatkozva kétségbe vonják az emberi jogok univerzalitását, és a megosztó értékeket egyre láthatóbbá teszik az alkotmányos demokráciákban. Az ezeket a folyamatokat támogató diskurzusokban politikusok a nemzeti identitás és az állami szuverenitás szupremáciáját hangsúlyozzák. Ezek vizsgálata során -- a játékelméletnek egy a közgazdaságtanban előszeretettel használt fogalmának -- a zéróösszegű játszmának az alkotmányjogi változásokra alkalmazásával olyan modellt keresek, amelynek a segítségével elemezhetővé válik a jelenlegi társadalmi folyamatok hatása az államok alkotmányos identitására és ezen keresztül segít megérteni az államok politikai rendszereinek változásait.

András L. Pap: Hate crimes, underpolicing, institutional discrimination: Hungarian cases, ECHR reflections

2017/13
In the past year and a half, within 15 months, the European Court of Human Rights adopted three decisions finding Hungary in violation of the European Convention on Human Rights in relation to handling hate crime incidents. We will first provide a brief overview of the three cases, along adjacent Hungarian case law and practices. Following this, cognizant of how the Court focused on both article 3 (degrading treatment) and 8 (private life and ethnic identity), we will turn to the assessment of how law can tackle the phenomenon of institutional discrimination. We will pay special attention to the concept of “harassment” which carries the potential of being used as a silver bullet.

Kállai Péter: Képviselő-e a szószóló? Nemzetiségi képviselet a magyar Országgyűlésben

2017/12
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény elvben megteremtette a 13 elismert magyarországi nemzetiség számára az országgyűlési képviselet lehetőségét. A nemzetiségek a 2014-es választáson végül nem juttattak képviselőt az Országgyűlésbe, de szószólóik jelen vannak. Ez az írás a szószólói intézmény működését kívánja bemutatni a szószólók jogainak és lehetőségeinek feltérképezésével, valamint röviden ismerteti a szószólók elmúlt három évben végzett munkáját is. Az látható, hogy nemzetiségi szószóló intézménye biztosan nem segít megvalósítani a liberális multinacionalizmus feltételeit, de még bizonyos alkotmányos célokat sem. Nem adottak megfelelő intézményi keretek, és azokat változó hatékonysággal töltik ki az egyes szereplők is. A jogalkotó még a szólás lehetőségét is korlátok közé szorította, így a nemzetiségek képviseletét – még köznyelvi értelemben vett képviseletét is – jelentősen megnehezítette. Az írás azt kívánja feltárni, hogy miért és mennyiben nem jelent igazi képviseletet a létrejött nemzetiségi szószóló intézménye.

Badó Attila – Feleky Gábor – Lőrinczi János – Patyi Zsófia: Összehasonlító motivációs vizsgálat a szegedi joghallgatók körében

2017/11
2016-ban a magyar joghallgatók motivációinak, (mindenekelőtt közjogi) jogismeretének, attitűdjeinek, és az Alaptörvényben megjelenő értékekre vonatkozó preferenciáinak feltárására irányuló átfogó, az összes hazai jogi karra kiterjedő vizsgálatot indítottunk.. Célunk az volt, hogy a jelzett kérdéskörökre vonatkozó információkon túl a magyar jogászképzés hatékonyságára vonatkozó ismeretekhez is jussunk, melyek a jogász képzőhelyek, és a jogalkotó számára is hasznosítható ismereteket nyújthat. Vizsgálatunkat az általunk 1996. decemberében, Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán, valamint 1997. nyarán a németországi göttingeni egyetemen joghallgatók körében végzett összehasonlító jogszociológiai felmérésre alapoztuk. E korábbi vizsgálatok során a hallgatók attitűdjeit, motivációit, elhivatottságát elemeztük a jogászi pályával kapcsolatosan. A 2016-os kutatás azonban nem pusztán e korábbi vizsgálat megismétlésére szorítkozik, hanem a vizsgálati keretek jelentős bővítésével, egy jóval átfogóbb, nagy mintán elvégzett kutatásra tesz kísérletet. Jelen tanulmány azonban kifejezetten a 20 évvel ezelőtti, szegedi joghallgatók körében végzett kutatás eredményeit hasonlítja össze a frissen szerzett ismeretekkel. Tanulmányunkban a két évtizedes távolság talaján szignifikáns különbségekre tudunk rámutatni, melyek mindenekelőtt a társadalmi változásokból, a munkaerőpiac átalakulásából, és a felsőoktatás, azon belül a jogászképzés reformjából következnek.

Szilágyi Emese: Nem tréfadolog – karikatúraügyek a strasbourgi mérlegen

2017/10
Ez az írás az intézményes és strukturális diszkrimináció koncepcióját vizsgálja abból a szempontból, hogy a zaklatás tényállása mennyiben alkalmas arra, hogy ezek az alapvetően a társadalomtudomány által leírt jelenségek és használt fogalmak a jogalkalmazásban is értelmezhetők legyenek. Az írás lényegében hazai jogalkalmazási és jogértelmezési kontextust céloz, a jogfejlesztés és a jogértelmezés lehetséges irányainak felvetése céljából. Az írás a zaklatás antidiszkriminációs jogi – vagyis nem büntetőjogi – fogalmát tárgyalja, ugyanis e tényállás sajátossága az, hogy nem feltételez egyéni jogsértést vagy előítéletességet, és nem is (vagy nemcsak) az adott intézkedésben vagy eljárásban részt vevő személyek magatartását szankcionálja, hanem a megalázó, ellenséges, megfélemlítő környezet kialakulását megengedő szervezetet, annak egy egységét, vagy akár ez egész intézményt.

Pap András László: Intézményes diszkrimináció és zaklatás

2017/09
Ez az írás az intézményes és strukturális diszkrimináció koncepcióját vizsgálja abból a szempontból, hogy a zaklatás tényállása mennyiben alkalmas arra, hogy ezek az alapvetően a társadalomtudomány által leírt jelenségek és használt fogalmak a jogalkalmazásban is értelmezhetők legyenek. Az írás lényegében hazai jogalkalmazási és jogértelmezési kontextust céloz, a jogfejlesztés és a jogértelmezés lehetséges irányainak felvetése céljából. Az írás a zaklatás antidiszkriminációs jogi – vagyis nem büntetőjogi – fogalmát tárgyalja, ugyanis e tényállás sajátossága az, hogy nem feltételez egyéni jogsértést vagy előítéletességet, és nem is (vagy nemcsak) az adott intézkedésben vagy eljárásban részt vevő személyek magatartását szankcionálja, hanem a megalázó, ellenséges, megfélemlítő környezet kialakulását megengedő szervezetet, annak egy egységét, vagy akár ez egész intézményt Az írás a következő szerkezetet követi: elsőként a fogalomalkotás és -használat kontextusát ismertetem, ezt követően az intézményi és strukturális diszkrimináció, valamint a zaklatás fogalmát mutatom be, majd hazai jogesetekkel szemléltetem a zaklatás és az intézményes diszkrimináció fogalmainak jogi operacionalizációs gyakorlatát. Végül egy háromelemű tipológiát felállítva konkrét tényállások besorolásával megkülönböztetem 1) az intézményes diszkriminációnak a zaklatás által nem értelmezhető; 2) a zaklatás intézményes diszkriminációként nem értelmezhető; és 3) az intézményes diszkriminációnak a zaklatás által értelmezhető eseteit. A jog(gyakorlat)fejlesztés lehetséges irányait felvetve az írás e részében olyan gyakorlatokat is bemutatok, amelyek még nem öltötték konkrét panaszok, jogesetek formáját.

Rólunk